Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Siklósi Gyula: A Székesfehérvár, Csók I. u. (Megyeház u.) 17. régészeti feltárása
Alba Regia 37 (2008) árok) (21. kép). Ennek mélysége a korabeli padlószinttől 120, a legutóbbi járószinttől 160 cm-re volt. Funkciójára, korára a benne talált leletek nem utaltak. A verem korára egyedül abból következtethetünk, hogy azok a rétegek, melyekbe vájták, az Árpád-kortól a 13. századig találhatók. Ezek szerint a verem használatának kora a 14. századra tehető. Visszatöltésének anyagában sok atipikus 15. századi töredéket, egy sárga cserépbogrács peremét (ltsz.: 80.375) (6. ábra); szája fölött néhány török, illetve törökös cseréptöredéket találtunk. Valószínű tehát hogy a vermet a 15. századi építkezések során temették be, és a ház felépülte után már nem használták. Hogy a kőház építése előtt itt építmény állott, az e helyütt is talált cölöplyukak, és a nagy mennyiségben előkerült Árpád-kori leletanyag bizonyítja. A ház belsejének kb. 40 cm-es feltöltése az ugyancsak 40-80 cm-es 17. század végi utcaszint emeléssel köthető egybe. A veremmel egykorú, lejárt, vékony agyagos járószintből nem került elő leletanyag. Mint azt a falelválások bizonyítják, a törökök által boltozott helyiséghez hasonlóan az ettől délre eső szoba is a már meglevő építményekhez épült (3. építési fázis). Kis kőkeretes téglalap alaprajzú ablakát rekonstruálták a helyreállítások során. A következő (4.) középkori építési periódusban került sor a keleti szárny déli helyiségének felépítésére, és ekkor (15-16. sz.) készülhetett el a kapualj boltozata, valamint a ház faragott kőrészletei: a zárterkély, a kapu keretköve, pálcametszéses ajtókerete, keresztosztású emeleti ablaka, csonkoltágas lépcsőmellvédje12 (9—12. tábla). Középkoriak voltak az udvar nyugati végében, a 82/7. és 8. árkokban feltárt 60, illetve 80 cm szélességű falmaradványok, melyek alaprajzi hovatartozását, elrendezését sajnos nem tisztázhattuk. A falakhoz két fehér öntött habarcsos járószint tartozott. A felsőben sárga fogaskerék díszítésű, 13. századi töredékeket találtunk (ltsz.: 80.372.1-3). A két járószint közötti feltöltésből is 13. századi vörös fogaskerékdíszes és egy sárga, bekarcolt vonaldíszes oldaldarab került elő (ltsz.: 80. 373 és 374) (6. tábla). Az alsó járószintben csak atipikus, korai középkorinak látszó töredékeket találtunk. A leletanyag alapján ez az építmény állott először a Csók I. u. 17. sz. ház telkén. A 82/5. sz. árokban viszont megtaláltuk a legutóbbi kapu kerékvető kövének alja alatt a középkori kerékvető kő maradványát, mely az egykori küszöbkövön nyugodott (22. kép). A középkori nívó ezen a ponton 70 cm-rel volt mélyebben a mainál. A középkori járószint alól egyértelműen Árpádkori leletanyag került elő: elvastagodó szürke és vörös peremek (ltsz.: 80.87, 89); valamint szürke, kihajló peremű edény bekarcolt vonaldíszes töredéke (ltsz.: 80.86) (6. tábla). A ház udvari szárnyán is több középkori részlet került elő annak ellenére, hogy a középkori falszövet csak nyomokban maradt ránk. A földszinten élszedett gótikus ajtókeretkő, az emeleten téglalap alakú reneszánsz ablakocska és egy töredékeiből rekonstruált későgótikus ajtókeret található (9-12. tábla). A mai épület déli traktusában (imaház) nem találtunk (a városfalon kívül) középkori részleteket. A feltárások eredményeképpen tehát rekonstruálhatók a ház és környékének építési korszakai (23. ábra). Ezek szerint a korai királyi vár alatti területen, majd a 13. század második felében, a városfal kiépítésekor emberi élet nyomait mutatják a kérdéses területen feltárt cölöplyukak és a nagy mennyiségben előkerült Árpád-kori leletanyag. Az udvar nyugati végében húzódott a 13. század második felében kiépített városfal. Mellette állott egy hasonló korú építmény, melyet csak részleteiben tártunk fel. A 14. század folyamán itt élő emberek keze munkája volt a pincében talált kút és a 82/1. sz. árokban talált földverem, melyeket a 15. században, valószínűleg a ma is álló ház építésével egy időben temettek vissza. A tereprendezést követően épült fel a mai ház északi szárnya a 15. században. A mai keleti szárny keleti homlokzati fala ekkor kerítésként funkcionálhatott. Ehhez és az először elkészült traktushoz feltehetően további három fázisban újabb helyiségek épültek. Az utóbbi építkezések folyamán (15. század vége) készülhetett a kapu keretköve és boltozata, a keleti traktus emeleti része, a zárterkély és több faragott részlet. Valószínűnek látszik néhány reneszánsz részlet alapján, hogy a 16. században kisebb átalakításokra került sor. Az 1601-es ostromot követően készülhetett el az első bővítés boltozata egy nagyobb méretű helyreállítás keretében, hiszen a ház az ostrom során valószínűleg súlyosan megrongálódott. E korszak terméke volt a boltozat fölötti emeleten egy agyagba ágyazott ablakkáva.13 A törökkort követően 1712-ben az alispán tulajdona lett, lakóházi és vármegyeházi funkciót is ellátott. Ekkor súlyos átépítésen esett át.14 A 18. században újabb nagyméretű építkezés folyt a ház területén. Valószínűleg ekkor épülhettek pincéi, bővítménye, árkádos folyosója. Újjáépült kapualja és falainak nagy része. Tömegében elkészült tehát a ma is látható ház, melyet Wüstinger József 1826-ban készített alaprajza már ebben a formában ábrázol (24. ábra). 12 Kremnicsán 1989,172. 13 Kremnicsán 1989,173. 14 Kremnicsán 1989,173. 199
