Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Siklósi Gyula: A Székesfehérvár, Csók I. u. (Megyeház u.) 17. régészeti feltárása
Alba Regia 37 (2008) SIKLÓSI GYULA A SZÉKESFEHÉRVÁR, CSÓK I. U. (MEGYEHÁZ U.) 17. RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA A székesfehérvári belváros déli részén, a Csók I. utca (ma: Megyeház u.) keleti házsora környékén futott a korai királyi vár belső fala, míg a külső a mai útburkolat alatt. A külső fal éppen a Csók I. u. 17 előtt fordult ívesen keleti irányba, teraszt kialakítva a vár déli részén.1 A házban végzett feltárások során talált kb. 2 m-es feltöltési réteg azt látszik bizonyítani, hogy a korai királyi vár falai alatt a terepszint jóval mélyebben húzódott a mainál. A Csók I. u. (ma: Megyeház u.) 17. a korai királyi vár funkcióvesztését követő nagy méretű városépítő tevékenység keretében épült. Ennek a városépítő tevékenységnek, az új városszerkezet kialakításának a IV. Béla korában kiépített városfalak szabták meg a határait. A városfalak maradványait a ház telkének délnyugati felében tártuk fel. A korábbi belső fal maradványait három árokban is megtaláltuk. Ez a fal a 13. század második felében épült. Az 1601-es ostrom során ezen a részen rombadőlt. Újjáépítésekor elfektetett gerendákra alapozták, melyeket sárga agyagos földbe ágyaztak. A sietségre jellemző, hogy a gerendák helyett kivágott fákat2 fektettek a falak alapozása alá (1. kép). A „gerendák” alatti sárga agyagból 15-17. századi cseréptöredékeket szedtünk össze: fehér csésze pereme (ltsz.: 80. 370); vörös fazék edényfalhoz simított pereme (ltsz.: 80.371); sárga korsó bekarcolt vonaldíszes nyaka (ltsz.: 80. 278) (6. tábla). A 220 cm széles városfal alapozását törtkövekből, fehér habarcsba rakták. Hozzávetőleg 5 méteres szélességű zwinger választotta el a belső falat a 17. században épített3 külső erődítésfaltól. Ez a fal 200 cm széles volt, alapozását fehér habarcsba rakott törtkövekből építették (2. kép). Nyugati oldalán az egykori várárok egyre mélyülő partvonalát tártuk fel. (3. kép) Egy 1791. okt. 3-i telekrajzon még látható az egyik városfal, de már szaggatott vonallal jelölve (A és B) a városfalon innen és túl, a már kiépített kanálisig terjedő területet.4 (17. kép) Az 1601-es német tollrajz (14. kép) egyértelműen mutatja azt, hogy a hasonló korú olasz alaprajzi vázlat szerint a török fürdő mellett felállított ágyúállások tüze az alaprajzi vázlaton látható két bástyát és a körülötte levő városfalakat földig rombolta. A tollrajz ábrázolása, sőt felirata (18. die Heüser alle aűfgebrent, nichts als Maürn) egyértelműen arra utal, hogy a mögötte levő ház is súlyosan megrongálódott. A mai Megyeház-köz vonalában ötszögű, olasz rendszerben épített bástya állott. Ezt az 1601-es olasz alaprajzi vázlat, La Vergne kapitány 1689-es felmérési rajza, az 1691-es német városalaprajz, sőt az 1738-as városalaprajz is ábrázolja (15/a., b., c., e. ábrák). Az 1689-es és az 1691-es alaprajz és mai feltárási adataink birtokában a bástya egyértelműen a Csók I. u. 17. sz. ház északnyugati sarkán állott. Ez a megállapítás az 1738-as városalaprajz adatai alapján nem ilyen egyértelmű. A közt az 1689-es, az 1691-es, az 1738-as és az 1826-os városalaprajzok ábrázolják, ám az 1720-as (15/d. ábra) és az 1797-es (16. ábra) alaprajzokon nem szerepel. (Ez utóbbin már csak egy tornyok nélküli támfal(?) fut a városfalak helyén.) Hogy miért, arra a történeti adatok adnak választ.5 1698-ban a Csók I. u. 17. telek tulajdonosa Esterházy Pál volt. 1712-ben már Meszlényi János alispán és családja birtokába került. Ekkor említik a mellette húzódó Bástya közt, a telek végén álló városfalat és a szomszédos üres telket. A Bástya közt és a városfalat a telek mentén 1714-ben és 1727-ben is megnevezik. Ez egyben a városfal utolsó említése a telek végén. A vármegyeház melletti közt 1807-ben közúttá nyilvánítják, hogy a tűzveszély csökkenjen. Még ez évben elárverezik, majd 1808-ban 25000 forintért eladják 1 Siklósi 1990,104-121. 2 SZIKM, ltsz.: 80.329.1-2. 3 Siklósi 1989,143-157., Siklósi 1999 59-62. 4 SZIKM Adattár foto neg. sz.: 77934. 5 Itt köszönöm meg Farkas Zoltán szíves segítségét, hogy az SZIKM Adattár a „Belvárosi rekonstrukció”-jához összegyűjtött adatokat rendelkezésemre bocsátotta. Ezt az anyagrészt Somkúti Éva, Móra Magda, Kállay István és Erdős Ferenc állították össze. Itt mondok köszönetét a szerzőknek kutatási eredményeik felhasználásának engedélyezéséért. 197
