Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) feltűnteti.40 Hatházi Gábor ezen felül a Sárvíz mentén a keresztúri út azonosítására is kísérletet tett, aminek lehetőségét egyébként Györffy és Gláser is felvetette.41 Az útrekonstrukció során természetesen elsőként a középkori forrásokhoz kell fordulnunk és ebből rengeteg adatot is tudunk nyerni, de a források által említett utakat „fix pontok” hiányában nagyon nehéz azonosítani, ráadásul a határjárások csak néhány településről állnak rendelkezésünkre, megyei szintű azonosításra biztosan nem elegendőek. Azt gondolom, hogy tájrégészeti módszerek alkalmazásával ennél messzebb mehetünk, nemcsak az útvonal, de a konkrét nyomvonal azonosítását is megkísérelhetjük. Az útvonalak a jelek alapján ugyanis tovább maradnak fenn, mint a települések. Sokszor felvetett lehetőség, hogy a 18. század végi, vagy akár a mai állapotok is információkat őrizhetnek számunkra a középkori viszonyokból. A probléma azonban az, hogy hiába ismerjük jól akár a 18. század végi, akár a ma is létező dűlőutakat, nem dönthető el, hogy ezek közül melyik mikor jött létre, illetve csak sejthetjük, hogy közülük melyik létezhetett már a középkorban. A középkori nyomvonalak datálásában és elkülönítésében azonban egy jellegzetes forráscsoport lehet segítségünkre, mégpedig a középkori templomok köre. A középkori templomok elég jellegzetes, sok esetben még elpusztult formájukban is megfigyelhető és egyértelműen azonosítható csoportot képeznek, így a középkori topográfiai kutatásokban két fontos dologra is felhasználhatóak: 1. ) A templomos falvak — bár erre vonatkozóan statisztikai mérésekre is alkalmas kimutatás napjainkig nem készült — nagyjából a középkori falvak felét jelentik, és ebben nincsenek benne az időszakos Árpád-kori települések, mezőgazdasági egységek (szérű, kültelek), halásztanyák és egyáltalán bármilyen, a falunál kisebb települési formák. A mezővárosok szintje alatt következő települési formák a vásáros falvaktól egészen a pártelkes, de templommal rendelkező kisnemesi falvakig ívelő palettát képeznek. 2. ) A templomoknak - akár plébániatemplomok, akár filiák voltak (a monasztikus szerzetesi egyházak természetesen nem szerepelnek ebben a halmazban) — lényeges funkcionális tulajdonsági formája volt a jó megközelíthetőség. Mivel olyan szakrális épületekről van szó, amelyeket a környéken lakók heti rendszerességgel felkerestek, bizonyos, hogy a templom közveden közelében szükségszerűen út vezetett. Feltételezhetjük tehát, hogy a templomok általában az út mellett épültek, illetve az utak a templomok mellett haladnak; és ez az ok és az okozat, mivel egymásra szorosan ható tényezőkről van szó, a gyakorlatban összemosódott. Ezen túlmenően nemcsak az utak, hanem a templomok esetében is hálózatról beszélhetünk, ami az egész megyére kiterjedt, olyan akciórádiusszal, amely lehetővé tette, hogy a megye bármely pontján élő lakosa részt tudjon venni valahol vasárnapi misén, anélkül, hogy ez aránytalanul nagy utazásra kényszerítette volna. K. Németh András a Tolna megyei templomok vizsgálatakor ezt az akciórádiuszt 5 km-ben határozta meg, ahogy látni fogjuk, ez a rádiusz a Sárvíz mentén is működik.42 Ezzel összefüggően a templomok környéke a hetivásárok színhelye is volt, ami további a szempontokkal támogatja megközelíthetőségüket. A templomot, pontosabban a templom helyét topográfiai tekintetben tehát két fontos dologra is felhasználhatjuk. Egyrészt ha igazolni tudjuk a templom létét, akkor nagyjából tisztában lehetünk a középkori település súlyával. Ez sok esetben az írott forrásokkal történő azonosítást is lehetővé teszi. Másrészt, ha ismerjük a templom helyét, akkor ismerünk egy olyan topográfiai pontot, amit biztosan érintett valamilyen középkori út. Ha térképre helyezzük a középkori templomokat a Sárvíz mentén, akkor azzal egyben a nagyobb középkori falvak hálózatát, a megtelepedés súlypontjait is megismerjük, és ezzel az úthálózat alapját is képesek leszünk felrajzolni. Az úthálózat ismeretében pedig, ahogy említettem, Fejér megye középkori településhálózatának „csontvázát” ismerjük. A templomok és az utak összevetésekor felfigyelhetünk olyan, napjaink táblásított rendszeréhez nehezen illeszkedő „csonkokra,” melyek a középkori utak maradványai lehetnek. Ezeknek a dűlőutaknak általános jellegzetessége, hogy egyrészt mélyúti bevágódásként jelentkeznek, másrészt pedig enyhén kanyargósak, követik a mikrodomborzat íveit. Mindkét jellegzetesség arra utal, hogy hosszú ideje létező utakról van szó, ez azonban a bizonyításhoz kevés, hiszen ezek alapján újkori utak is lehetnének. Közvetett módon azonban keltezhetőek ezek az utak is. Példaként az említett Soponya-Keresztúr közötti átkelőtől északkeletre induló utat vizsgálva azt látjuk, hogy a kanyargós mélyút egy olyan középkori templomhely mellett halad el, amely csak légifotóról ismert43 (az újkorban biztosan nem használták a helyszínt), és a seregélyesi középkori templom helyéhez tart. Az út ma már nem létezik, de iránya és kiszerkeszthető csonkjai alapján jól rekonstruálható. Az út tehát valamikor egy középkorban használt átkelőtől — egy elpusztult középkori templom mellett elhaladva - egy másik középkori templomhoz tartott, tehát a középkori struktúra alapján keltezhetjük az utat is. Ez a példa a megyében rengeteg helyszínen, többé-kevésbé megőrződve megfigyelhe-40 GLÄSER 1930 267-268. o. 110. és 112. utak 41 HAThAzi 2004 16. o. 42 K. Németh 2006.236. o. 43 A templomhely a Pécsi Légirégészeti Téka egyik légifotóján volt felfedezhető, 2008-ben K. Németh András végezte el felszíni azonosítását (Aba-Bacsó-tanya; KÖH 59226). A települést a középkori Kajtor faluval tartom azonosíthatónak. 195
