Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Petkes Zsolt: 12. századi temetőrészlet Alap-Tavaszmajorból
Alba Regia 37 (2008) későbbi, fejlettebb változatának tekinthető az a típus, melynek S-alakú nyúlványát bordázással díszítették, ennek a megjelenése all. század második felére helyezhető a Dunántúlon.11 A huzalkarikák kutatáshoz kapcsolódó bőséges szakirodalom ellenére kisebb figyelmet kapott a korszak kutatóitól a huzalkarika viselet fokozatos átalakulása, míg az S-végű karikák megjelenésének kezdetén többségében egyszerű huzalkarikák kerültek elő a sírokból, majd időben előre haladva fokozatosan kiegyenlítődött az egyszerű és az S-végű huzalkarikák aránya, végül döntő többségbe kerültek S- végű karikák, de sohasem sikerült kiszorítaniuk az egyszerű karikákat a mindennapi viseletből.12 Továbbá a sima huzalkarikák és az S-végű karikák egymáshoz viszonyított aránya nem csak időben, hanem térben is egyeneden, egyes régiókban alacsonyabb számban voltak jelen, mint más térségekben,13 kiemelve a mikroregionális kutatások fontosságát.14 Az S-végű karikák elterjedésének felső határa sokáig az úgynevezett soros, köznépi temetők felső határához, a 11. század legvégéhez a 12. század első negyedéhez volt kapcsolva, azonban ennek a tárgytípusnak az eltűnését már Szőke Béla is a 14. század elejére testte.15 Az S-végű karikák felső határát megnyugtatóan Bóna István tisztázta a dunaújvárospusztaszentegyházi templom és templom körüli temető kapcsán, kimutatva, hogy az egyszerű S-végű karikatípusok egészen az Árpád-kor végéig megtalálhatók a templom körüli temetőkben és a különböző kincsleletekben, így nincs pontos datáló értékük.16 Az S-végű karikák további tagolását és az így létrejött csoportok időrendi beosztását Jochen Giesler kísérelte meg, véleménye szerint a nagyobb átmérőjű darabok (2—3 cm) korábbiak és inkább all. század első felére keltezhetők, míg a kisebb átmérőjű (1—1,5 cm) példányok a későbbiek, inkább all. század második felére adatolhatók. Továbbá időrendi összefüggést látott a karikák huzalvastagságának változásában, a vékonyabb huzalvastagságú darabok korábban jelentek meg, mint a vastagabb huzalból készült társaik.17 Áttekintve a huzalkarikák datálási lehetőségeit megállapítható, hogy az alap-tavasz-majori temetőből származó hajkarikák használati ideje alátámasztja, pontosabban nem mond ellent az érmék által meghatározott időintervallumnak. Temetőtérkép hiányában azonban további csoportokra osztásuk nem lehetséges. Gémes Balázs 1963-as ásatási jelentéséből kiderült, hogy mindkét temetőfélben egyaránt előfordultak S-végű karikák, továbbá megjegyezte, hogy a 95. sírból származó arany S-végű karika is a későbbi északi csoportból származik.18 5.3. Fülbevaló Az alap-tavasz-majori temető 136. és 150. sírjából származnak, Gémes Balázs által fülbevalóként meghatározott tárgyak, az előkerült darabok azonban mindkét temetkezés esetében elvesztek. Feljegyzés vagy rajz nem maradt fenn ezekről az ékszerekről, mindössze csak a 136. sírból származó példány esetében maradt meg egy rövid utalás a fülbevaló típusára, melyet Gémes Balázs „köves (?) fülbevalónak” nevezett és a sírból előkerült lapított gömb alakú gyöngyöt a fülbevaló részének tekintette. Nr.Sír szám Eltemetett neme Kora Típus További melléklet 1 136 0 Infans I.„köves (?) fülbevaló” — 2 150 n.a.Felnőtt „fülbevaló” — 10. táblázat Fülbevalók(P) az alapi temetőből » SZŐKE 1962, 89.; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 51-52. « RÉVÉSZ 2008, 402.; MESTERHÁZY 2002, 332. 13 Az S-végű karikák elterjedésének regionális különbségeire utal Révész László a Heves megyei 10-11. századi leletanyag tárgyalása során, rámutatva arra, hogy az általa vizsgált területen „az S-végű karika a 10. század utolsó harmadában megjelent ugyan, de sohasem vált közkedvelté. Széleskörűen nem terjedt el még all. században sem” REVESZ 2008,405. 14 A mikroregionális kutatások kiemelt szerepére utoljára Gáli Ervin mutatott rá az S-végű karikák erdélyi megjelenése kapcsán. GALL 2008, 239- 240. 15 SZŐKE 1962, 88. 16 BÓNA 1978,138-139. ” GIESLER 1981, 39-56. 18 GÉMES 1965, 66-67. 176
