Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Petkes Zsolt: 12. századi temetőrészlet Alap-Tavaszmajorból
Alba Regia 37 (2008) PETKES ZSOLT 12. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLET ALAP-TAVASZ-MAJORBÓL 1.1. Lelőhely-körülmények Az Alap-tavasz-majori temető első sírjait az 1930-as években fakitermelés során bolygatták meg, azonban az elpusztított temetkezések hamar feledésbe merültek. 1959-ben az alapi Tsz területén homokbányát nyitottak, a homokkitermelés közben sírokat dúltak fel, melyek közül egy S-végű karikát tartalmazó sírt sikerült megmenteni (1. sír).1 Az ezt követő leletmentés során további négy, melléklet nélküli temetkezés került feltárásra (2-5. sír). (1. tábla 3.) Az elkövetkező években a bánya folyamatos működése miatt több leletmentő ásatás vált szükségessé, így 1960-ban az előzőén feltárt síroktól mintegy 20 méterre DNy-ra Rosner Gyula egy S-végű karikát tartalmazó sírt (6. sír) mentett meg, majd 1961-ban Kralovánszky Alán az 1959-ben feltárt síroktól 25 méterre K-re egy újkori gödörből lócsontokat, 35 méterre D-re pedig két, csaknem teljesen elpusztított kutyasírt tárt fel. (1. tábla 4.) Kralovánszky jelentésében beszámol egy a községben terjedő szóbeszédről, mely szerint a major területén egy szétdúlt temetkezésből egy „tenyérnyi ezüstkorong” került elő, valamint a helyszíni szemle során megállapította, hogy az évek óta tartó homokbányászat következtében megközelítően 100 sírt pusztíthattak el. A feltárást 1963-ban Gémes Balázs folytatta, melynek során további 105 sírt (7-111. sír) mentett meg a homokbánya területén,2 (2. tábla 3.) majd 1964-ben újabb leletmentő ásatás során 38 sírt (112-149. sír) tárt fel. 1965-ben megkésve értesítették a székesfehérvári múzeum munkatársait a munkálatok folytatásáról, így Gémes Balázs a helyszínre érve a bányászat során elpusztított sírokat figyelt meg, melyek közül 17 temetkezés helyét sikerült azonosítania (150-166. sír), valamint leletanyaguk egy részét összegyűjtenie a munkásoktól. 1966-ban Kralovánszky Alán a bánya nyugati szélén újabb négy feltételezhetően és egy biztosan kora avar korra keltezhető temetkezés tárt fel (2. tábla 1-2.), majd az alapi ásatásokhoz kapcsolódóan áttekintette az alapi általános iskola helytörténeti gyűjteményét, melyben késő avar kori leletek között egy vállába kovácsolt fülű, kerek kengyelpárt és hevedercsatot fedezett fel, a leltárkönyv bejegyzése szerint a leletek a tavasz-majori homokbánya területről származtak. A temető feltárása és az azt követő leltározás során a sírok számozása és leletanyaga összekeveredett, napjainkra csaknem teljesen átláthatatlanná vált, a sírlapok, az ásatási dokumentáció és a leltárkönyv több esetben egymásnak ellentmondó információkat tartalmazott. A tárgyak egy része az elmúlt időben elpusztult vagy elkeveredett. Az 1963 és 1965 között folytatott ásatások során előkerült sírokról Gémes Balázs készített temetőtérképet, mely már szintén elveszett. A csaknem átláthatatlanul összekeveredett leletanyagnak a lehetőségekhez mért rendezése Keszi Tamás munkájának köszönhető. 1.2. Lelőhely Alap a Nyugat-Mezőföld keleti szélén, a Sárvíz-völgy keleti árvízmentes peremén fekszik. A területet északnyugatról a Sárrét, észak—északkeletről a Velencei-tó partvidéke, keletről a Sárbogárdi-löszplató, délkeletről a Györkönyi-hát, délnyugatról a Tolnai-hegyhát, nyugatról pedig a Sárvíz-peremi-löszhátak határolják.3 A völgyet vastag folyóvízi lejtőüledék tölti ki, melyet jégkorszakbeli hordalékkúp-felszínek, gyengén tagolt löszplatók és lapos 1 Fitz 1963,104. 2 Az ásatásról leadott jelentésében 104 feltárt sírról számol be, azonban később a leltározás során a korábban előkerült hat sírt figyelembe véve a sírok számozását 7-től 111-ig adták ki. Mára már nem állapítható meg pontosan, hogy a sírok számát az ásatáson vagy később a leltározás folyamán számolták el, vagy az ásatás követően egy új sírszámot iktattak a temető rendszerébe. 3 ÁdAm-MAROSI-SZILÁRD 1967,263-264. 141
