Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés

Alba Regia 37 (2008) násznépet. Útközben a vőlegény és a menyasszony gyakran csókolózott. Sőt néhány háznál a menyasszony a szemét­dombon leguggolt „pisilni”, a többiek meg röhögték. A medvét alakító legényt szalmakötéllel körülfonták, a derekán lánc volt, azzal vezették. Gyakran négykézláb ment. A bohócok rongyos ruhát öltöttek, arcukat pirosítóval kenték be, a hangjukat is elváltoztatták. Két bohóc karján kosarat vitt, ebbe gyűjtötték a lányos házaknál a tojást. Kaptak kolbászt, fánkot, bort is. A bort demizsonba gyűjtötték. A házbeli leánnyal táncoltak egyet az udvaron. Előszálláson a második világháborúig húshagyókedden még a nős emberek is felöltöztek farsangi bolondnak. Az 1950-es években már csak a kisebb gyerekek maskaráztak ezen a napon. Az 1920-as években egy férfi szalmaruhába öltözött fel. Még a kocsikereket is szalmával fonták be. Befogták a rossz lovat, a kocsi után kézitalicskát kötöttek, ami­ben két maskarás ült. Ha a kötél elszakadt, lemaradtak, ezen nagyot nevettek a többiek. Köcsögdudás, láncos botos, citerás, harmonikás, rossz bádogedényeket egymáshoz verő zenész is kísérte őket. Kifordított szűrt viseltek, szakállt, bajuszt ragasztottak. A medve rossz, kifordított bundába öltözött, arcát viaszosvászonra festett álarc borította. Dereká­ra két, 8-10 m hosszú rudazó láncot kötöttek, ezzel két férfi vezette. Az egyiknél bot, a másiknál szíjból font korbács volt: hol az egyik, hol a másik ütötte, a medve meg táncolt. Cigánynak, cigányasszonynak, cigánygyereknek öltözött farsangi bolondok is vonultak kocsikon. A rajkók cigarettáztak, pipáztak, a cigányasszony leugrott a kocsiról és kérege­­tett. Öt-hat maskarázó csoport is járta a falut. Egy asszonynak öltözött alakoskodó karján kosarat vitt, ebbe gyűjtötték a tojást, szalonnát, kolbászt. Pénzt is kaptak. Az udvaron megtáncoltatták a házbeli leányokat, asszonyokat. A verklis jelenetet az előszállási farsangi bolondok is előadták. Itt kerekekre szerelt ház alakú deszkatyúkólban muzsikált a har­monikás, ezt húzták házról házra. Az összeszedett pénzből húshagyókedd estéjén a kocsmában vagy egy háznál mulat­tak. „Egész ünnepi napnak tartották a húshagyókeddet.” - emlékezett vissza az 1900-ban született Ferenczi István. Farsangutóján a dunapentelei legények is maskaráztak: lánynak, medvének öltöztek. A zenészek, tamburások kísérték őket az utcán. A tamburások nadrágjához hátul toliseprűt kötöttek, ami menet közben billegett, ezen jól nevettek. Enyingen hamvazószerda délelőttjén a református legények 8-10 fős csoportokban végigjárták a lányos házakat. A zsebükben vagy zacskóban hamut vittek, a lányokat meghamuzták, a fejükre szórták a hamut. A hamvazás után a lá­nyokkal együtt kimentek a pincéhez, estig ott mulattak. Lajoskomáromban a legények hamvazószerdán egy darab ku­koricaszár belét kitisztították, hamuval töltötték meg, és megszórták vele a lányokat. A csőri farsangvégi szokásokról Vakarcs Kálmán 1951-52-ben végzett gyűjtése alapján ezt írta: „Húshagyókeddet a nép bolondok napjának tartotta eddigelé, és ezen a napon a csőri asszonyok rendesen fánkot sütöttek, és kivitték azt a hegyben levő pincékbe, ahol ők is megünnepelték a farsang végét. Hamvazószerdán a legények behamvazták a leányokat, akik utána megvendégelték a legényeket.”12 A Mezőföld Tolna megyei részéből Dunaföldvárról ismerjük a szalmamhába, rongyszalagokkal körülvarrt háziszőt­tes lenvászonruhába öltözött alakoskodók húshagyókeddi hamuzását az első világháborút megelőző évekből.13 Farsangi alakoskodó népszokások Fejér megye német és szlovák nemzetiségi falvaiban is éltek. Isztiméren a német legények és leányok húshagyókeddi bolondozására és a legények hamvazószerdái tojásgyűjtésére adatközlőm, Müllner Ferenc (szül. 1916) így emlékezett: „Felöltöztek a legények nőruhába, a leányok férfiruhába. Rossz, rongyos ruhába, kifordított ruhába, harisnyaszárat húztak az arcukra vagy korommal kenték be. A nőnek öltözött legények nagykendőt, kötényt tettek, rongyból csöcsöket is. Faschingnarrnak nevezték őket. 16-20 év közöttiek öltöztek be. Húshagyóked­den a faschingnarrok elmentek a bálba is, felkérték a leányokat táncolni. A legénynek öltözött leány felkért egy leányt táncolni, a leány el akart szaladni. A faschingnarrt a kocsmában elkapták, és mégnézték, hogy fiú vagy lány, lehúzták a nadrágját. Nevettek rajta. Hamvazószerdán a legények mentek tojást szedni a lányos házhoz. Megkínálták őket borral és fánkkal. Öten-hatan mentek, kettő-három elbeszélgetett a lányokkal, asszonyokkal, a többi meg hátrament a tyúk­ólakba, és ott összeszedték a tojást. Összeszedtek annyit, hogy utána rántottát sütött nekik a kocsmárosné, a többiért pedig bort adott.” Figyelemre méltó, hogy a mohai tikverőzés párhuzamának tekinthető tojásgyűjtést a német lakossá­gú Isztiméren is gyakorolták. Itt két napra különült el a szokás: a maszkos alakoskodás (faschingnarr) húshagyókedden, a tojásgyűjtés hamvazószerdán történt. A farsangi tojásgyűjtés magyarázataként Isztiméren is megtudtam, hogy a lá­nyoknak itt sem kellett a farsangi bálba belépődíjat fizetni. A lányok és a fiatal menyecskék a hamvazószerdái tojással honorálták a legényeknek a farsangi bál rendezése során felmerült költségeket. A második világháború előtt a pusztavámi német legények hamvazószerda reggelén maskarába öltözve, bekormo­zott arccal, farsangi bolondosként (faschingnarr) vonultak végig az utcán. Elükön a fúvószenekar haladt. Bementek min­den lányos házhoz, bekormozták a lányokat. A lányok fánkot tűztek a faschingnarrok hosszú botjára, nyársára, borral, harapnivalóval kínálták meg őket. A zenészek minden háznál bort kaptak, amit demizsonban gyűjtöttek össze. A faschingnarrok az utcán is mókáztak, bolondoztak, kormoztak, tréfás jeleneteket mutattak be. Egy kocsikerékre szerelt, táncoló pár, Hansl und Gretl bábuját is húzták maguk után az utcán.14 12 VAKARCS 1953, 37. 13 SzilAgyi 1998, 60-63. i4HORÁK 1977,171. 99

Next

/
Thumbnails
Contents