Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés
Alba Regia 37 (2008) LUKÁCS LÁSZLÓ A MOHAI TIKVERŐZÉS1 FARSANGI ALAKOSKODÓ, ADOMÁNYGYŰJTŐ NÉPSZOKÁSOK A DUNÁNTÚLON A farsang a maszkos alakoskodó, adománygyűjtő népszokások, felvonulások fő időszaka. Már Bőd Péter is e népszokásokat tartotta a farsangra leginkább jellemzőnek, amikor 1757-ben kiadott S^ent Heortokrátes című könyvében írta: „Azt az nevezetet Fársáng a’ Magyarok vették a’ Németektől, a’ kik sok-féle játékokat ’s bolondságokat indítottak ezen a’ napon ’s ez időben, vendégeskedvén , nyargalódzván ’s magokat mulatván. Mert némellyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltöztenek, sok vásotságot, fesletséget vittenek véghez: némellyek sok-féle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolbóljött telkeknek; mellyre nézve hellyesen mondották sokan Ördögök Innepének.”2 Újvár}' Zoltán Játék és mas^k című művében hangsúlyozta, hogy a színjátékoknak, alakoskodásoknak szinte minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben.3 Az alábbiakban a mohai (Fejér m.) farsangi alakoskodó, adománygyűjtő népszokást, felvonulást, a tikverőzést és dunántúli párhuzamait mutatom be. A városi farsangi felvonulás dokumentuma egy fénykép, amely 1924-ben Lichtneckert József ajándékaként került a székesfehérvári Szent István Király Múzeumba. Hátoldalán ez olvasható: „Húshagyókeddi farsangi felvonulás. Rendezték a tűzoltók 1900 körül.” A felvétel a székesfehérvári tűzoltólaktanya udvarán készült, a maskarába öltözés után, a menet elindulása előtt. Az eléggé halvány fényképen 24 maszkos alakoskodó látható. Közülük hatan lóháton ülnek, egy szamárháton ül, a többiek lovaskocsikon állnak. A szamáron ülő alakoskodó fejét is szamármaszk fedi. A bal oldali kocsin fehér lepelbe öltözött kaszás halál, mellette balról talán egy medve alakoskodó, a kocsi végén burnuszba öltözött, fején csákót viselő arab vagy francia gyarmati katona áll. A jobb oldali kocsin fekete ruhás, kezében boroskorsót tartó, halálfejes maszkot viselő alakoskodó látható. Mellette balról talán egy oroszlán maszkot viselő, sörényes alakoskodó áll. Három lóháton ülő alakoskodó cukorsüveg alakú papírcsákót visel. A fényképen látható alakoskodók megerősítik Richard Wolfram megállapítását, amelyre a német nyelvterület városi és falusi farsangi felvonulásain megjelenő maszkos alakoskodók összehasonlítása révén jutott. Wolfram szerint a városi farsangi felvonulások résztvevői rendszerint egyéni döntés eredményeként elkészített, gyakran változó, az időszerű alakokra is utaló kosztümökbe öltöznek. Ezzel szemben a hagyományos, falusi felvonulásokon az alakoskodók kosztümjei, maszkjai, cselekvései többé-kevésbé állandóak. Utóbbi esetben a szokásokhoz kapcsolódó egykori vagy ma is meglévő néphit, a szokás értelme is felismerhető.4 A farsangi alakoskodó játék egy másik fényképes dokumentuma Juhász István városi számvető ajándékaként 1932- ben került a Szent István Király Múzeumba. A felvétel 1917-ben az orosz fronton, Volhínia területén, Wogierszczyben, a magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred Zita Királyné Katona Otthonában készült. A fénykép bizonyítja, hogy az ezred katonái még a frontvonaltól 5-6 km-re lévő Zita Otthonban pihenő társaik számára is alakoskodó játékot mutattak be 1917 farsangján. A képen négy, maskarába öltözött alakoskodó látható, akiknek játékán az őket jobbról körülvevő legénység és a tőlük balra álló tisztek szórakoznak, nevetnek. Fejér megye farsangi alakoskodó, adománygyűjtő népszokásai közül a Moha községben minden húshagyókedden megrendezett tikverőzés tett szert országos hírnévre. Főszereplői, a mohai legények minden húshagyókedden megrendezik. Közülük a két legfiatalabb lánynak öltözik, női arcot utánzó álarcot tesz, szoknyája elé kötényt, fejére piros kendőt köt, kezére fehér kesztyűt húz. A leánynak öltözött alakoskodók karjára kosár kerül, amibe majd a tojást gyűjtik. 1 Német nyelvű változata előadásként hangzott el 2007. június 29-én a Freiburgi Egyetem Néprajzi Intézete által Endingen am Kaiserstuhlban rendezett Farsang Európában című nemzetközi konferencián. 2 BŐD 1757, 52-53. 3 UjvAry 1983,1. 53. 4 Wolfram 1972,72. 93
