Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Demeter Zsófia: Napló és emlékezet
Alba Regia 36 (2007) Szegvári mesélte, hogy ő legényemberként lakott a Vértanú utcában, ezért ide jött haza Polgárdiból, így találkozott Mártonnal. 2005-ben megkerestem a három elesett társam sírját, nehezen akadtam rájuk. A POFOSZ kikérte a halotti anyakönyvi kivonatokat, így tudtam, hogy Farkas baracsi, Tánczos sárosdi, Adolf pedig Ercsibe való volt. Mindegyiküknek megtaláltam a rokonságát. Egyikük sem volt nős. Adolf Józsefnek a bátyja mondta el, hogy ő jött hazavinni a testvérét, a holttest a Csutora temetőben volt. Adolf a Velence szállóban volt. A haláláról Rédli Károly mesélt nekik annak idején. Még 56-ban ment ki hozzájuk, ő mesélte, hogy Adolf aludt, s alvás közben szakadt rá a gerenda, úgy halt meg. Adolf bátyja ezt valószínűnek tartotta, mert ő látta a holttestet, s fél feje össze volt zúzva. Mindez azért fontos, mert a fiúk 1956. december 27-én, a leszereléskor még úgy mesélték, hogy Adolf a megyeházánál halt meg. Ez azonban biztosan mendemonda volt, mert a megyeházánál nem is szerepel halott katona. A megyeházáról a Piac tér felé menekültek ki a tűzlétrán. Tánczos holttestét is elvitték, de Vas megyébe, függetlenül attól, hogy Sárosról vonult be. Farkast az édesapja vitte haza Baracsra. Farkas bácsi úgy mesélte, hogy a fiát „az ellenforradalmárok lőtték le”. Fiát, Fehérváron ilyen nem volt! Apja erősen párttag volt, ezért jobban jött nekik, hogy a fiuk hős volt, de a köztársaság védelmében. A sírok gondozása most rendben van. A családok rendesen gondozzák. A Videotonban egy brigád vállalta Csányi Éva sírjának gondozását. A MUSZ-os alakulatokat 1953-ban hivatalosan felszámolták. Tehát a miénket jogellenesen hozták létre. Ilyen alakulatok voltak az NDK-ban, Romániában és Csehszlovákiában is. Ott mindenki kap ezért ma kárpótlást. Ez lényegében kényszermunka volt, mert munkabért nem kaptunk, pedig keményen dolgoztunk. Az építőipar viszont a munkabért átutalta a Honvédelmi Minisztériumba, abból csak az ellátás értékét vonták le. Nem őriztek minket fegyverrel, ezért nem számítunk fogolynak, a munkaszolgálat pedig már 1953 óta jogellenes volt. így mi nem kapunk kárpótlást. Engem 56 után semmiféle retorzió nem ért. 14. Dr. Farkas Gábor írása Napló és emlékezet A Magyar Október Székesfehérvárott 1956. október 23 — november 4. 1956-ban 25 éves voltam, a József Attila Gimnázium tanára, az 1-b fiúosztály főnöke. Hivatásomnál fogva is részese lettem az októberi, novemberi eseményeknek; az első napokban a középiskolák diákjai ott voltak a tömegtüntetéseken, élükön az osztályok főnökeivel. Az események sorsfordító szerepéről (a tantestülettel együtt) meg voltam győződve. 24-én naplóírásba kezdtem (40 lapos, kékborítású füzet). Az általam látott és átélt eseményeket rögzítettem, beleszőve az országos történéseket, a változások nagyszerűségét történelmi párhuzamokkal (leginkább 1848-cal) vetettem össze. Felesleges az ismert tényeket, az érzelmi mozzanatokat rögzíteni, csak a városi eseményekre szorítkozom. legális ellenzék Székesfehérvárott az októberi események előtt legitim ellenzéki csoportosulás, a Magyar írók Szövetsége keretében működő Vörösmarty Irodalmi Társaság volt, melyet Vörösmarty Mihály halálának 100 éves évfordulója megünneplésére, illetve az ünnepségek előkészületeire hozott létre a városi értelmiségi elit. Működésére az engedélyt a megyei közigazgatási szerv adta meg. A tagság könyvtári, levéltári, múzeumi, középiskolai, közigazgatási alkalmazottakból, újságírókból verbuválódott, „a hivatalos szervek előzetes kiválasztása” alapján. A Társaság 1955-ben a Fehérvár című negyedévente megjelenő folyóiratot adta ki, melynek négy száma jelent meg. A folyóiratban Vörösmarty műveiből publikáltak szemelvényeket, tanulmányok és versek is készültek. A folyóirat a Társaság felszámolásával megszűnt; titkárát, Jenei Károly megyei levéltárnokot letartóztatták, és demokrácia-ellenes tevékenység vádjával ötévi börtönbüntetésre ítélték. A Társaság újjászervezésére 1956 nyarán a hatalom lépéseket tett. A megyei könyvtár igazgatóját, Könczöl Imrét bízták meg az írócsoport összefogásával, aki feladatul kapta az elgáncsolt irodalompolitikai törekvés kritikai elemzését. A hatalom ezzel el akarta érni, hogy a Társaság volt tagjait ismét tömöríteni lehessen. Könczöl ekkoriban egy szokatlanul éles hangvételű újságcikkben fejtette ki véleményét a pangó irodalompolitikai életről. (Akadályt látott a személyi kultusz ideológiai légkörében, a hatalom előtt hétrét görnyedt szervilis káderek aknamunkájában.) A Társaság reorganizálását éppen az a politikai csoport szorgalmazta, amely az ünnepség megtartása (1955.december 31) utáni napokban annak szétverésére utasítást adott. A megyei pártszervezet később határozott a kérdésben, mely szerint „a Vörösmarty 64 T
