Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Buza Andrea: A Besenyőtelek-tepélypusztai honfoglalás és Árpád-kori temetők
Alba Regia 36 (2007) 2. Ijmerevítő csontleme^ek A 11. és 13. sírokban tártak fel íjmerevítő csontlemezeket illetve ezek töredékeit. Az íjakat a lemezek töredékessége miatt nem lehetett rekonstruálni. 3. Tege% csontborítása A 12. sírból került elő két, kisméretű csontlemez. Mivel az egyik lemez hátoldalán rozsdás vasdarab és rozsdanyomok láthatók, az ásató feltételezte, hogy ezek a lemezek a tegez borításáról származnak. 4. Tege^yasalások Tegezvasalásokat a 11-14. sírokban találtak. Tegezrekonstrukciót már számos kutatónk készített eddig.126 A Besenyőtelek-tepélypusztai II. temetőben talált tegezre utaló nyomok (néhány tegezvasalás töredék, két kis csondemez a tegez borításáról) nem adnak alkalmat arra, hogy a harcosok tegezének eredeti állapotát közelebbről meghatározzuk. 5. Bron^csat All. sírban feltárt kisméretű bronzcsatnak feltehetően a tegez felfüggesztésében volt szerepe. Ismeretlen rendeltetésű tárgyak Nem ismert a pontos funkciója a 7. sír vastöredékeinek, all. sírból előkerült vaskarika töredéknek valamint a 12. sírban talált vastárgynak, melynek analógiája az eddig közölt anyagban nincsen. A temető datálása A temető leletanyaga a tepélypusztai I. temetőéhez képest sokkal gazdagabb. A feltárt 14 sír közül mindössze három volt melléklet nélküli. A leletek zömét a női sírokban ezüst illetve bronz ékszerek alkotják, a férfi sírokban töredezett íjcsontok, tegezvasalások, nyílhegyek valamint a lószerszám tartozékai voltak. A sírok közül három volt lovas egy pedig lószerszámos sír, ezek mindegyikét kirabolták. A 8. és 13. sírok annyira fel voltak dúlva, hogy a lócsontok eredeti helyzete nem állapítható meg, a 12. sírban a lócsontok az emberi váz baloldalán voltak. A temető Révész László szerint a 10. század első harmada és utolsó évtizedei között lehetett használatban.127 Ennek azonban ellentmond az előkerült leletek kora: analógiák alapján legtöbbjük a 10. század végére, 11. század elejére keltezhető. (Csepp alakú hajkarika, filigrándíszes nyakperec, állatfejes karperec, tagolt gyöngyök... stb.) A temetőben talált rombuszalakú ingnyak-díszek a 10. század első kétharmadára keltezik az 1. sírt, így elképzelhető, hogy ez a tepélypusztai II. temető elsőként megásott sírjai közül való. Sajnos a temetőről térkép nem áll rendelkezésünkre, ezért helyzete a többi sírhoz képest nem ismeretes. Ugyancsak még a 10. században áshatták meg az 5. és a 8. sírban nyugvó halottak sírját. A 3., 4., és 10. sírokban nem volt melléklet, a 7. sírból pedig csak két meghatározhatatlan vastöredék került elő, így koruk nem tudható biztosan. A 2., a 6. és a 9. sír azonban minden bizonnyal 11. századi. A 9. sír leleteinek legjobb párhuzamát a Csongrád-bokrosparti temető 5. sírjában találták, ezt a sírt jól keletezi egy, a halott szájában talált Szent István érem.128 A 11-14. sírokat sorolhatnánk még a 10. századiak közé, azonban a 14. sír jelképes lovastemetkezéséhez is található 11. századi analógia. Az 1975-ben Déván előkerült sírlelet — ahol a lószerszámok közül szintén csak kengyelpár volt a mellékletek között, lócsontok pedig nem voltak - alapján arra lehet következtetni, hogy a jelképes lovastemetkezésekkel csak az ezredforduló után hagytak fel.129 Arra pedig Kristó Gyula már több alkalommal felhívta a figyelmet, hogy 11. századi pogány temetkezésekkel az írott források alapján is számolnunk kell: a 14. századi krónikakompozícióban olvasható, hogy Leventét pogánymódra temették el, 1047-ben.130 Összességében tehát a mellékletek alapján feltételezhetjük, hogy a temetőt a 10. század második felében kezdték használni, de a temetkezések nagyobb része all. század első felében történt. 126 Pl.Cs. Sebestyén 1932,206-222., Dienes 1965,144., Dienes 1972,20. kép, Révész 1985,35-53., Mesterházy 1994,320-334. 127 A HONFOGLALÓ..., 384. 128 Márkjné Poll 1932-33,68-69. 129 BenkŐ 2001,137-138. TM> SRH, 344 83
