Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Demeter Zsófia: Napló és emlékezet

Alba Regia 36 (2007)

November 1-jén megszűnt az építőszázad, utána lövész századként tartottak nyilván. A Sár utcában, a 17-es laktanya mögötti raktárban kaptunk fegyvert. 48 mintájú karabélyból 150-et adtak ki. Ekkor a fegyverhez 5 db. lőszert kaptunk. A három szakaszparancsnok kapott PPS géppisztolyt.

November 3-án osztottak föl szakaszokra és osztottak be szolgálatra.

Eg)’ raj a Hadtestnél, eg)' raj a Tiszti Szállónál (Velence szálló), egy pedig az ÁFOR telepen, a gurítópályánál adott őrséget. Az első szakasz parancsnoka Rédli Károly tanító volt, a másodiké Erhard, a harmadiké Puskás.

A szakaszunkban csak négy fehérvári volt, a többiek főleg kulákfiúk voltak. Ezért kerültek építőszázadba, mert megbízhatatlannak számítottak. Persze nem mertek zúgolódni, mert nagy volt a terror. Nem is tudtuk, amikor a behívót megkaptuk, hogy építőszázadba visznek.

Én november 4-én 0 órától voltam szolgálatban a Hadtestparancsnokságnál. Ketten váltottuk egymást. Az őrszoba ott volt, ahol most a Levéltár. Juhász nevű őrparancsnok osztott be minket. Aznap nagy volt a forgalom az épületben, mindenki a Móri út felé ment el. Gondolom, hogy ők már tudhattak valamit a készülő megszállásról.

Az őrszobán szalma volt leszórva, azon lehetett feküdni a leváltott őrnek. Engem eg)' László nevűvel osztottak be, 2-kor váltottak le. 4-kor a lövésekre ébredtünk. Eg)' ember volt Mikus szobája előtt őrségen, ő szaladt le, hogy fussunk el. A mostani Volvo-szerviz, tehát az udvar felé szaladtunk. Esős idő után voltunk, tehát sár volt. A lépcsőfeljárat alatt volt a lejárat a pincébe. Előtte való nap szállásoltak be az udvarra egy idegen alakulatot: ezek idősebb katonák voltak, ők is jöttek le a pincébe. Már világosodott, amikor egy magyarul beszélő orosz katona szólt le a pinceajtó felnyitása után: tegyék le a fegyvert és feltartott kézzel jöjjenek fel egyenként! Alulról figyeltük, hogy az ajtóban mindenki gyorsan eltűnik. Két nagy tagbaszakadt katona kapta el ugyanis az ember grabancát, és szinte kikapták a lyukból.

Ekkor már minden szét volt lőve, és ott volt lelőve Farkas Pityu is az előtérben.

A szobor mögött volt a tank: az lőtte szét az erkélyt, de ez csak egy lövés volt. A többit karabélyból lőtték ki. Farkas váratlanul kaphatta a lövéseket, mert nem láthatta őket. Valószínű, hogy a Móri út és a Malom utca felől jöhettek, takarásból. Ha a Velence felől jöttek volna, akkor látta volna a tankot és akkor menti magát. A nemzetőrök a 17-es laktanyában voltak. Tehát először a Hadtestet, majd a Velencét és a 17-es laktanyát lőtték. A katonák többsége gyalogos volt, kézi fegyverrel.

Minket tizünket és a 20-30 idegen katonát a mai játszótér helyén áhítottak fel. Megmotoztak, de olyan alaposan, hogy fájt. Orosz járőr jött a Móri út felől motorkerékpárral, s az jelentett a minket motozó egység parancsnokának és elment a Velence felé. Nekünk már fájt a kezünk, de akinek eg)' kicsit lejjebb ment a keze, azt jól felütötték pisztollyal. Egyenként engedtek el a Liget sorig, a mostani hajóig, majd a bíróság felé haladtunk.

Addigra már vége volt a Velence szétlövésének. A mostani élelmiszerbolt melletti járdán volt a tank, a Velence felé. Akkor hozták ki a Velencéből az elfogottakat, két teherautón vitték el a tiszteket és civileket. Éppen jött egy páncélautó, s arról lenyúlt valaki eg)' kampós végű vonyogóval és a tank mellől az ott fekvő katonát felhúzták. Ekkor jöttünk rá, hogy halott.

Minket eg)' magyar katona, aki gimnasztyorkában volt, az figyelmeztetett, hogy menjünk el.

Én a József utca felé mentem. A romkertnél, a "kis romkertnél" két katona kuksolt a lépcsőn. Oroszok voltak, megállítottak: Hová mész, mondtam, hogy haza. Megmotoztak és mondták, hogy mehetek. De hátulról jól belém rúgtak.

Nyolcadikáig orosz tankok járőröztek a városban, de nem lőttek.

Decemberben megjelent egy újsághirdetés, hogy menjünk vissza az alakulathoz. December 27-én leszereltünk. A Fő utcán, az OTP helyén volt a Kiegészítő Parancsnokság, Bozai nevű volt a parancsnok. Itt szeretek le. Egy nagy teremben ültünk le tízen, húszán, itt beszélgettünk, és akkor mondogatták, hogy a Velencénél Táncost lőtték agyon, a magyar kaszinó bejáratánál ült. Mondták, hogy a megyeházánál egy Adolf nevű felvette a harcot, ő ott halt meg.

1957 tavaszán a munkahelyemen, a Videotonban hívatott egy civilben levő nyomozó. Délután kettőre kellett a Szabó Palotába mennem, akkor ez volt a Rendőrség. Az első emeletre ültettek le egy albummal. Az albumban mindegyikünk három oldalról készült képe volt. Ezt kellett nézegetnem, s csak arra volt a kihallgató kíváncsi, ki volt a Velence szállónál levő tank melletti katona. Márton Ferencről is kérdezett. Mártonék voltak kinn nálunk az események előtti napon. Megmondta, hogy Mártont és egy Szegvári nevű tüzért gyanúsítják a katona lelövésével.

Szegvárit Pogárdiból engedték el: jelentkeznie kellett a feljebbvalónál. Szerencsétlenségére éppen Mártonnal találkozott az Olaj utcában. Mártonért éppen mentek, mert kaphatott hírt arról, hogy jönnek az oroszok. Márton tehát a laktanyába ment, és vitte magával Szegvárit is. A laktanyát nem támadták meg. Márton bement a laktanyába és ott volt még vág)' száz ember. Ezeket figyelmezette, hogy menjenek el, de egyenruha nélkül, mert az veszélyes volt. Hiszen nekünk is orosz típusú egyenruhánk volt.

Márton és Szegvári tehát a laktanya miatt került ide. lg)' kerültek gyanúba: azzal gyanúsították őket, hogy az evangélikus templom oldalából lőttek. Az ott lakók ugyanis azt vallották, hogy láttak két embert a fa mögül lőni.

Elmondásból úgy tudom, hogy a hadbíróságon nem tudták eldönteni, hogy melyik lövés volt halálos, ezért 25 évet kaptak. Mátai ügyész figyelmezette őket, hogy ne fellebbezzenek, mert csak szigorítás lehet, s akkor egyiküket kivégzik.

Én ezt 1992-ben a POFOSZ-irodában tudtam meg, a mostani egyházi múzeumban. Ott ismerkedtem meg Szegvárival, aki 68-ban szabadult Szegedről, a Csillag Börtönből. Márton nem bírta ki a börtönt, asztalos üzemben dolgozott, s itt valamilyen vegyszert megivott, úgy halt meg.

63