Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában

Alba Regia 36 (2007)

keresztúron (Deutschkreuz).65 Öriszigeten 1987-ben adatközlőm, Pathy Lajos (szül. 1926) említette gyermekkori karácsonyfájuk díszítéséről: „Karácsony előtt három héttel már sütötték a kekszeket, csillag, kör, szív, közepében gyűszűvel lyukat. Felfűzték a karácsonyfára. Piros almát, diót akasztottak fel.” Alsóőrben (Unterwart) karácsony estéjén az ablakokat is feldíszítették fenyőágakkal. Az 1920-as évekig a gerendára akasztották a fenyőfát: „még meg is lehetett pörgetni,” emlékezett gyermekkori karácsonyfájára Liszt Mária 1910-ben született adatközlő. Az 1920-as évektől már a karácsonyi asztalon állították fel a karácsonyfát. Fehér abroszt terítettek az asztalra, közepére a karácsonyfa mellé került a kihajtott lucabúza és a terményes kosár, mindenféle gabonával (búza, árpa, rozs, kukorica, hajdina). A gabona közé tojást, hagymát és némi pénzt tettek. Az asztal sarkaira került a rétes, a kalács, a gyümölcskenyér (körtéskenyéi) és a kocsonya. Az asztalra, a karácsonyfa alá rakták a gyermekeknek szánt szerény ajándékot is. A karácsonyfa előtt az apa mondott imádságot, majd a gyermekek verssel folytatták:

Eljött a várvavárt nap, az égen csillagfény ragyog.

Jézuska fáját, ím elhozták a betlehemi angyalok.

Köszönjük Neked édes Jézus, hogy szíved minket így szeret.

Az angyalok dalával együtt dicsérjük mi is szent neved.

Ha majd elmúlik a karácsony, te akkor is maradj velünk.

Ezt a kis családot szeressed óh, édes Jézusom.

E vers után az egész család karácsonyi énekeket énekelt.66 A Felső-Őrségben a karácsonyesti vacsora közben vagy után hozta az angyal a karácsonyfát, amely itt 1900 körül jelent meg, lassan terjedt. Akkor még a lakószobában a gerendán függött, mézeskaláccsal, almával, papírszalagokkal díszítették. Vízkeresztkor bontották le. Még az 1970-es évek első felében, de korábban is a férfiak néhány nappal karácsony előtt a karácsonyfa beszerzésére indultak az erdőbe. Többen hozták a más erdejéből, mint a sajátjukból. A kialakult szokásjog szerint ezt minden erdőtulajdonos eltűrte, ezért soha senkit nem jelentettek fel. Úgy tartották, hogy a karácsonyfák végett minden erdő hasonló mértékben sérül, néhány fenyőfával szegényebb lesz. Az 1960-as évektől a sírokra is állítanak eg)' kis karácsonyfát.67 Gaál Károly hangsúlyozta, hogy Burgenlandban az 1930-as évektől kialakult lakókonyhában soha nem állítottak karácsonyfát, hanem mindig az első szobában, ahol a család a szentestét töltötte. A mestergerendára akasztott karácsonyfával kapcsolatban Gaál Károly eg)' funkcionalista jellegű elgondolásának is hangot adott: „Amikor a lakószoba funkciója még nem szűkült be, a fát nem állíthatták az állandóan használt asztalra, azért azt a mestergerendára akasztották.”68 Burgenland majorjainak magyar uradalmi cselédeinél a karácsonyfa-állítás csak az első világháború után vált általánossá. Az anya díszítette fel szaloncukorral, papírlánccal. Nem karácsonyestére, hanem karácsony reggelére állították: az angyal hozta karácsony éjjelén.69

A nyugat-magyarországi honitoknál (Horvátzsidány, Kópháza, Peresznye, Ólmod, Und — Sopron m.) az asszonyok karácsony böjtjén (badnjak, december 24.) kenyeret, különféle kalácsokat (vertanjfonott kalács, kuglóf) sütöttek. Utóbbiakból egy-egy a karácsonyi asztalra került. Délután a szülők a család többi tagjának segítségével feldíszítették a karácsonyfát. Régen, amikor csak mézeskalács-készítményeket tettek a fára, a díszítés gyorsan elkészült. Később, amikor már gazdagabban díszítették, kialakult a díszek elhelyezésének módja, sorrendje. A díszítés az almákkal kezdődött, amelyeket a karácsonyfa törzse mellé akasztottak. Kijjebb kerültek a sütemények és az aranyozott diók, majd a habsütemények, legkívülre a szaloncukor. A feldíszített karácsonyfát az asztal fölé, a gerendára akasztották. Az 1940-es évek előtt a karácsonyfa rövid volt, azóta egyre magasabb lett, így már nem fért el az asztal fölött. A padlóra állították, ahonnan a mennyezetig ért. Nagy változáson ment át a karácsonyfa díszítés az 1940-es években, amikor a falusi asszonyok a főzőtanfolyamokon sok újat tanultak. Különböző sütemények készítését, így a habsüteményét, sőt még a szaloncukorét is. Édes tésztából süteményszaggatóval különféle alakzatokat készítettek: csillag, nap, hold. Ezek közepét kilyukasztották, hogy a karácsonyfára cérnával fel tudják akasztani. Amikor a süteményeket és a szaloncukrot elkészítették, esténként a család összeült kötözgetni, csomagolni. Közben, ha valamelyik habkarika eltörött, azt a gyerekek megehették. Színes papírból különböző figurákat vágtak ki: angyalt, csillagot. A diókat befestették ezüst vágy aranyszínűre. Pálcikát dugtak a diókba, az ehhez kötött cérnával lehetett a fára akasztani. Az almákra ugyancsak cérnát kötöttek. A gyerekekkel elhitették: a kötözés azért történik otthon, hogy' ezzel segítsenek az angyaloknak, akiknek karácsony előtt nagyon sok munkájuk akad. Egyedül nem végeznének vele karácsonyra. Az így előkészített karácsonyfadíszeket este hátravitték a pajtához, és valami alkalmas helyre tették, hogy onnan éjjel az angyalok elvihessék, ezzel díszíthessék fel a karácsonyfát, amit majd a kis Jézus vág)’ Mária hoz a gyerekeknek.70 Horvátjárfaluban (Moson m., Jarovce), Dunacsúnban (Moson m., Cunovo) is madárfigurákkal díszített fonott kalács (boiy.tnjak) került a karácsonyi asztalra.

« PF.TRE1 1972,165.

“ MAD AR1994,83.

GAÁL 1977,337.

68 GAÁL 1994,40.

tó GAÁL 1985,52.

711 Horváth 1978,37-38.

35