Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában

Alba Regia 36 (2007)

A XX. század elején a nagyon szegény családoknál a „fának híre-nyoma se vót”, helyette cukrot kaptak a gyerekek. Ehhez az állapothoz képest a feldíszített karácsonyfa nagy ajándéknak számított, így a parasztcsaládoknál a második világháborúig a fa alá egyéb ajándék nem került. Legfeljebb néhány almát, pár fürt szőlőt, esedeg egy narancsot raktak a karácsonyfa alá. Az 1950-es évektől mind több karácson)! ajándéknak, játéknak örülhettek a gyerekek.

A karácsonyfát vízkeresztig (január 6.) nem volt szabad megbontanyi. Mivel folyamatosan dézsmálták a gyerekek, akkorra jórészt lefogyott róla minden, ami ehető volt, így könnyen lebontották. A reformátusoknál gyakran már kiskarácsonykor (január 1.) vagy az újév utáni napon lebontották. Mohai szabály szerint: „ujjévig nem szabad a karácsonfárú semmit levennyi, mer addig tart a karácson.”15

Sárosdon (Fejér m.) már az 1880-as években áhítottak karácsonyfát. A fenyőágakat lopták, süteményt akasztottak rá, feltették a falra. A gyerekeknek cukrot, diót, ruhaneműt ajándékoztak. Sárbogárdon (Fejér m.) már az 1880-as évek végén megjelent a karácsonyfa. Otthon sütött szív- és csillag alakú süteményt, almát, diót, szőlőt, mézesbábot kötöztek rá. Vízkereszt napján (január 6.) bontották le. Sárszentmiklóson is már az 1890-es években ismerték a karácsonfát, ádrusfát. A gyerekeknek állították, de egyéb ajándékot ők sem kaptak. Tácon (Fejér m.) az 1880-as években állították az első karácsonyfákat, de csak az 1900-as években vált általánossá a karácsonyfa állítás. Mézeskalács tésztából sütött kosárral, papuccsal, eper alakú süteménnyel díszítették. 1984-ben 103 éves adatközlőm, Vajda Istvánné Kis Etelka (szül. 1881) elmondta, hogy gyerekkorában Vereben (Fejér m.) már volt karácsonyfájuk. Édesanyja madár alakú kalácsot sütött, amit a fára akasztottak. Ezen kívül egy kevés szaloncukor, alma, dió, szőlőfürt díszítette. Szüleinek 18 hold földje, hét gyermeke volt. Válón (Fejér m.) már a XIX. század utolsó harmadában elterjedt a karácsonyfa. A szülők almát, diót, cukrot ajándékoztak a gyerekeknek. Odor Jánosné (szül. 1883) említette, hogy gyermekkorában neki nem volt karácsonyfája, szülei muskátlira akasztották a cukrát.

Csórón (Fejér m.) a karácsonyfa csak a XX. század elején terjedt el, de sok szegényembernek nem volt rá pénze. Csak a tehetősebbek tudták megvenni. Nem az asztalra tették, hanem a hegyére madzagot kötve a mestergerendába vert szögre akasztották.16 Enyingen ugyanígy akasztották fel, almával ezüstpapírba csomagolt dióval, felfűzött pattogatott kukoricával, szaloncukorral, süteményekkel, gyertyákkal díszítették. A bakonycsernyei szlovákoknál is a két világháború közötti időszakban még a mestergerendára felkötött fenyőág volt a karácsonyfa. Dióval, almával, otthon sütött ostyával díszítették. Karácsonykor a konyha falán lógó tányérok mögé is tűztek egy kis fenyőágat. Megemlítem, hogy a mai Dél-Burgenlandban már a karácsonyfa elterjedése előtt karácsonykor kökényágakat akasztottak a szoba mennyezetére, mézeskaláccsal, süteménnyel, almával díszítették. A karácsonyfának ez az előfutára Dél-Burgenland néhány községében szórványosan még ma is előfordul. A mennyezetre akasztott, feldíszített fenyőfa Burgenlandban, Alsó- Ausztriában, Stájerországban, Karintiában fordul elő. Kelet-Ausztriában a mennyezetre akasztott karácsonyfa a régebbi forma, amelyről az utóbbi évtizedekben tértek át a talpba állított karácsonyfára.17

A német lakosságú Gánton (Fejér m.) házilag főzött szaloncukorral, almával, arany- vagy ezüstfestékkel festett dióval, szőlővel díszítették a most elmúlt század elején a karácsonyfát. A szülők játékokat készítettek karácsonyi ajándékba a gyerekeknek. A lányoknak babát varrtak: a felsőtestét vászonból összevarrták, fűrészporral töltötték meg. Az arca fehér vászonból volt, amire a szemét, orrát, száját rajzolták. A babának három lába volt fából. Szép ruhát varrtak rá, amibe felöltöztették. A fiúk huszárt, kukoricaszárból készült állatokat, bodzából faragott dugóspuskát, sípot kaptak. Vértesbogláron (Fejér m.) a karácsonyfa az első világháború előtt főként csak borókafenyő vagy gyalogfenyő volt. A két világháború közötti időszakban elvétve már lucfenyő is előfordult. Szenteste a Christkindl szereplői közül a Máriát alakító lány kezében a feldíszített karácsonyfával lépett be a szobába, ahol az ajándékot váró gyerekeket megleckéztette, vizsgáztatta: ob sie flessig beten und singen (hogy szorgalmasan imádkoznak- és énekelnek-e?). Végül a karácsonyfát az asztalra tette, s friss fűzfavesszőből font és színes szalagokkal feldíszített virgácsával (Rute) minden jelenlevőre alaposakat ráhúzott. Vértesbogláron a karácsonyfához háromkirályokig nem volt szabad hozzányúlni.18 Pusztavámon (Fejér m.) is a szegényebb családoknál megtörtént, hogy borókafenyőt díszítettek fel szaloncukorral, almával, sztaniolpapírba csomagolt dióval. Az evangélikus templomban az oltár mellé egy-egy karácsonyfát állítottak. A karácsonyesti istentiszteleten két Christkindl-lány állt a karácsonyfák között, karácsonyi verseket mondtak.19 Száron (Fejér m.) a karácsonyfát piros almával, dióval, a háziasszony által sütött szárazsüteménnyel, pattogatott kukoricával, aszalt gyümölccsel, szőlővel és gyertyákkal díszítették. A szegényebb családoknál előfordult, hogy fenyő helyett kökénybokor (Schlechestaü) volt a karácsonyfájuk.20 Az 1930-as években áhított karácsonyfát Genczwein Ferenc szári tanár leírásából ismerjük: „Szenteste minden házban állt a feldíszített karácsonyfa. A karácsonyi szokások közül a második világháború előtt is a karácsonyfa-állítás volt a legáltalánosabb. Valószínű nem volt ház a faluban, ahol ne lett volna karácsonyfa. Leggyakoribb volt a lucfenyő, mert ezt — bár tiltott volt akkor is — a falut körülvevő erdőről hozták, nem került pénzbe. A díszek a ma is használatos szaloncukor, alma, dió, kevés színes dísz, csillagszórók és gyertyák voltak, amelyeket először szentes-15 Gelencsér-Lukács 1991,269-270.

16 KlSARI 2000,135.

1 Wolfram 1965,14-19.

18 Tafferner 1941,99-107.

19 TAFFERNER-SCHELL 1978, 136-137.

20 Burghardt-Szekeres 1990,197-199.

28