Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Szemle
Alba Regia 36 (2007) Az I. ötéves terv gazdasági és politikai okokból történt kifulladása után, a sztálinvárosi beruházások csökkentése, visszafogása következtében 1953 végétől az építkezésen a képzetlen női munkaerőre egyre kevésbé volt szükség. Nőtt a női munkanélküliség, melynek megszüntetéséért 1957-től könnyűipari üzemek átadására került sor. 1957-ig a vasmű üzemein kívül főleg az Ingatlankezelő-, a Kertészeti- és az Üzemélelmezési Vállalat foglalkoztatott nőket. A könnyűipar meghonosítását, valamint a racionalizálás következtében elhelyezkedési nehézséggel küzdő női munkaerőnek munkalehetőség biztosítását tűzte ki célul a városi tanács, amikor kezdeményezte a Vörös Október Férfiruhagyár és a Férfi Fehérneműgyár helyi üzemének a létrehozását. A női munkalehetőségek választéka 1958-ban a Magyar Posztógyár fésűsfonodájával bővült. A kiállítás második része a női szerepekből a „háztartását vezető, családszerető anya” tisztében ábrázolta a sztálinvárosi nőt. A tipikus női élethelyzetekhez kapcsolódó szerepek — mint főzés, háztartási teendők, család, öltözködés stb. — kerültek bemutatásra. Itt kapott helyet a szabadidő eltöltése, a sportolás, a kulturálódás. „A dolgozó asszonyok örömére.” A kétkeresős családmodell a munkát vállaló nők számának folyamatos emelkedése miatt az 1950-es évek elején kezdett kialakulni. A munkába állás a nők — politikai és családon belüli — kettős elnyomás alóli szabadulását kettős teherviseléssé alakította át. A Magyar Dolgozók Pártja a sajtót felhasználva megpróbálta a kettős szerepvállalást népszerűsíteni. A női munkavégzést befolyásoló tényezők közül a gyermekellátó intézmények — bölcsőde, óvoda — fejlesztése a szükségesnél kisebb mértékben történt. Emellett a háztartások alacsony fokú gépesítése is hozzájárult a dolgozó nők terheinek megduplázódásához. A nők „második műszak”-ja, és az annak megkönnyítésére tett intézkedések az 1950-es évek közepétől Sztálinvárosban is állandó témái voltak a közbeszédnek (2-3. kép). „... a családba is képes elhinteni a szocializmus magvait.” A család egyik fő funkciójának és a nők reprodukciós munkái között a legfontosabbnak a gyermeknevelést tartják. Az államszocializmus az alkotmányban deklarálta ugyan a család fontosságát, de funkcióinak átalakítására törekedett. A népességszám növekedését a rendszer legitimációjának tekintették, ezért a gyermekvállalási kedv fenntartása érdekében számos intézkedést hoztak. A bölcsődék, óvodák számának növelése, a gyermekintézmények nyitva tartásának a korai munkakezdéshez, az éjszakai műszakhoz való igazítása, a bentlakásos gyermekotthonok mind arra utalnak, hogy a nők munkavállalóként voltak igazán fontosak. Sztálinvárosban a kórház szülészeti osztálya harminc ággyal 1952 novemberében kezdte meg működését, a terhesvédelmi központ 1953. februárban nyílt meg a rendelőintézetben. A hatvanágyas szülőotthont a Technikum városrészben 1958-ban adták át. A nők fő feladata az lett, hogy olyan családanyákká váljanak, akik gyermekeiket szocialista szellemben tudják nevelni. Legfontosabb teendőjüknek az iskolai és a családi nevelés közötti összhang megteremtését tartották. (4. kép) „Női sarok” Sztálinvárosban 1953 után a női bérmunkát az iránta való igény csökkenésével az „anyai” és a „nőies” szerepek alá rendelték. A női brigádoknak az építkezésen történő feleslegessé válása miatt az öltözködés terén példamutató magatartásnak tekintették, hogy a nők férfinadrágban és flanelingben már csak elenyésző számban jártak a szórakozóhelyekre. Az ötvenes évek elejét az öltözködés jelentős leegyszerűsödése jellemezte. Divatbemutatókat azért továbbra is rendeztek. 1952-ben a Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben és ipari városokban, többek között Sztálinvárosban mutatták be. A divatbemutatók — esetenként divattanácsadással egybekötve — az ötvenes évek végén szinte mindennaposakká váltak Sztálinvárosban. A korábbi gyakorlattól eltérően azonban nem az üzemekben, hanem az Arany Csillag Szállodában, a Kiskereskedelmi Vállalat Kőműves utcai konfekcióüzletében vagy a Modellházban mutatták be az aktuális divat legújabb darabjait (5. kép). A sztálinvárosi nők fokozódó igényességének tulajdonították, hogy 1959 októberében a Dózsa György úti női fodrászüzletben naponta átlagosan nyolcvan-száz vendég fordult meg. 200
