Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Szemle
Alba Regia 36 (2007) templomok között. Ez a színpad a projekt koncepciójának központi eleme, csúcspontja, ami kizárólag erre a kiállításra készült. Az archaikus kultúráját elvesztett, létének gyökereit kutató ember útkeresése, sétája a térben (kiállítási térben) és időben. Művészi-emberi problémafelvetés, „látlelet”, amire válaszokat és megoldásokat is ad az installáció. A kiállítás különlegessége volt továbbá, hogy a Baksa-Soós által használt művészeti önkifejező eszközök — túl azon, hogy a kiállítási tér egészét betöltötték, függőleges és vízszintes síkjait használták - többfélék voltak. A Csók Képtár különböző tereiben egy komplex művészi kompozícióban, egy kontextus keretében egymást felerősítve és kiegészítve épültek fel a kiállítás elemei. Festményeit, szobrait, installációit és üzeneteit a saját maga által szerzett zenével erősítette fel. így nemcsak a vizuális látvány és élmény hatott a látogatóra, hanem a zenében megvalósított képzőművészet is, és a képzőművészetben megvalósított zeneiség is. A megalkotott egyedi és egyéni sound- és fényinstallációk összművészetének részei, térélményfokozóak, narratív hatásúak és environment-képzők. Az installáció és a zene mellett projektoros diavetítés keretében az elmúlt évtizedekben felépített és megrendezett munkáinak dokumentációja volt látható. A kiállítási koncepció fontos eleme volt, hogy a tárgyi és zenei világ mellett a művész által 30 éve vezetett Hajósnapló-ból (jelenleg több mint 35 ezer oldal) is idézett a kiállítási térben. írásaiban egy kortárs képzőművész gondolatait olvashatjuk a művészeti rendszeréről, a művészet jövőjéről, az univerzumról, a művészek feladatáról, a civilizációt és az egyént foglalkoztató társadalmi problémákról és az azokra adott válaszokról — hitvallásáról. Amikor a világ egyre inkább Wittgenstein parafrázisaitól terhes, és a művészek jelentős része, gondolkodó és antropológus a világ széthullásáról, örökérvényűnek hitt kultúrák elvesztéséről beszél, Baksa-Soós képes gyönyörködni és gyönyörködtetni, képes a kis részletekben is meglátni és megláttatni, megélni és megmutatni a lét, az univerzum lényegét. Nem határait, hanem a lét határtalanságát tudatosítja. A Baksa-Soós János által készített projekt — tartalma, témái és megfogalmazott üzenetei okán — nem nyelvspecifikus, nem köthető trendekhez, irányzatokhoz, nemzetközileg is jól kommunikálható, aktuális témái vannak: Az emberiség és az individuum viszonya; Az individuum és a természeti környezet szimbiózisa; A művész és a „világ” viszonya; A múlt üzenete a ma és a jövő emberének; Az Univerzum és az ember viszonya; Környezettudatos életmód. Munkája egyben művészi és közérthető, konceptuális és tárgyiasult, látványos, ösztönös, őszinte és emberi. A% „alkotó ember” Baksa-Soós János 35 éve Németországban él, és egyáltalán nem a legendájából, hanem alkotói kiteljesedésben. Szerencsésnek nevezi magát, mert ahogy egy vele készített interjúban elmondta, „rátalált egy kozmikus útra, amely kivitte az univerzumba, hogy' tiszta színeket, tiszta hangokat és érzelmeket használhasson a művészetében”. A zenész, költő, korlátokat nem ismerő képzőművész berlini otthonában rajzokat, festményeket és szobrokat készít. így' ír önmagáról: „Fölfogtam azt, hogy' egy' ily'en ember vagyok. Azt, hogy' ez felelősséggel jár, azt, hogy7 nagyon sokat kell dolgoznom, és hogy' az életem valószínűleg erre megy' ki; azt, hogy dolgozni fogok már csak. Ez így' is alakult: csak dolgozom. Teljesen visszavonultan élek, és megállás nélkül dolgozom, úgy', hogy' benne tudjak maradni egy világban. A legeslegnagyobb öröm az alkotás.” Munkáinak van egy' társadalomkritikai része is, feladatának érzi, hogy' „rendet tegyen”. Munkái megdöbbentően mívesek, tárgyai „kegytárgyak”, képei „szentképek”. A korládan hatalmú erő, a kozmosz mindenható jelenléte, a kozmoszban való személyes jelenlétünk irány'ába hatnak. Művészetének tapasztalatai és spirituális jellege mégsem nehezednek a nézőre. Installációi illékonyak, nem erőszakosak, művészete nem militáns, nem vallásos művészet, hanem a ritualizáció előtti tiszta pillanatban van, amikor a felismerésélmény' evidens. Baksa-Soós alkotásai nem csupán stiláris toposzaiban idézik, hanem lélegzetelállító intuícióval aktualizálják a megismert archaikus civilizációk és kultúrák szellemiségét, nagy' hittel és lelkesedéssel megelőzve mindazon rejtélyek megfejtését, melyekre tudomány'os gondolkodásunkkal mindmáig nem voltunk képesek (kozmológia, botanika, orvoslás, társadalomszervezés, nyelvalkotás stb.). S ez az a pont, ahonnan közelítve már koránt sem meglepő Baksa-Soós felhőtlenül, gyermekien utópikus és meghökkentően futurisztikus jellege. Művészete arra tanít, miként lehet a bennünket körülölelő valóságot feltérképeznünk és átformálnunk. Ugyanazokat a figurákat többször is felhasználja. Újabb és újabb konstellációkba állítja őket, jeleneteket rendez belőlük, bevilágítja, mint egy' színpadot. Ezt később naplószerűen dokumentálja, vagyis diákat készít róluk, a képsorokhoz pedig zenét ír. Tárgyai többnyire üreges és világító, azaz nemcsak jelképes értelemben sugárzó (máshol az üveg, ill. kristályberakások révén fényvisszaverő) objektek, gyakran az évszakoknak megfelelő gyümölcsökkel, növényekkel, illetve egyéb tárgyakkal, valamint a négy elemmel keverednek. Jelenetei az általa kialakított — az univerzumot idéző, kozmikus — térben elhelyezett, különböző élőlény'-alakokból és tárgyakból állnak, vagyis egy' világot rendez be miniatűr szobrokkal, és így' mutatja meg saját világát. Jelenleg körülbelül ötszáz szobra van. Ezek a tárgyak azonban akkor élnek, amikor akcióban vannak, és nagy' térben a közönséghez is eljutnak. 196
