Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Közlemények - Varró Ágnes: A Mária kongregációk és a Mária-lányok társulatának erkölcsnevelő törekvései és hatása a Székesfehérvári Egyházmegyében
Alba Regia 36 (2007) Mária-érmet is a templomban megtartott ünnepi avatás keretében. A fátylat is ekkor borították a fejükre, a templomig egy dobozban vitték, majd a sekrestyében egymásnak segítve tűzték a hajhoz. Az ünnepélyes fogadalomtételt körülbelül hat hónapos próbaidőszak előzte meg, ekkor még csak esdők, jelöltek voltak, fehér ruhát még nem viselhettek, csak a Mária-érmet zöld színű szalaggal. Az esdők ismerkedtek a Mária-lányok közösségével, az erkölcsi tanításokkal, magatartásbeli elvárásokkal. Eljártak vasárnap délutánonként a litániára, az azt követő zsolozsmára, előadásokat hallgattak, a Mária-lányok vezetőjének, az elnöknek és az irgalmas nővérnek az irányítása mellett. A 7-8 évvel idősebb Mária-lányokat az esdők magázták, csak a férjhez menetel után valósulhatott meg a kölcsönös tegezés. Az iskolából való kimaradás, 14 éves kor után lehetett valaki Mária-lány és maradhatott a társulatban az esküvője napjáig, amikor annak elnöknője ünnepélyesen levette nyakából a kék szalagon függő érmet. A Mária-lányokon belüli hierarchia is a külsőségekben érvényesült: akik menyasszonyok voltak és abban az évben nyáron tartották az esküvőjüket, a feltámadási körmeneten a lámpát vihették. Dám Ince A hordozó Mária valláséleti szerepe a Mátraalján című 1944-ben Gyöngyösön, a magyar katolikus néprajz kiadványsorozatában megjelent kötetében ugyancsak kitér a Mária-lányok rangsorára, amelyet az határozott meg, hogy hol helyezkedtek el a Mária szobor vivésekor.9 A férjhez nem ment vénlány örökre Mária-lány is maradt. Perkátán emlékeznek egy asszonyra, aki haláláig viselte a nyakában a templomban a kék szalagot, a fátylat viszont nem. A Mária lányok jelenléte fokozta az esküvői reprezentációt. Az esküvőre a közveden barátnők, 6-8 Mária-lány kísérte a menyasszonyt. A vacsorán külön terítettek nekik, a hátsó, kis szobában, őket szolgálták ki legelőször, mert kora este illendő volt hazamenniük. ”'Nem ajándékkal menő vendégek voltunk, hanem tiszteletből” — mondták. Legény temetésekor is szerepeltek a Mária-lányok, a temetőkaputól ők vitték a koporsót a sírig. Ha közöttük volt, akinek a meghalt legény udvarolt, a koporsó mögött ő haladt és vitte egy tányérra helyezve a legény kalapját. Ha Mária-lány halt meg, fehér ruhában temették el, fátyolban és az érmét is a nyakába tették. Természetesen őt is társnői kísérték a sírig fehér ruhában. A templomban a Mária-lányok elől, a padok előtt állva hallgatták a szentmisét, felemelő látványt nyújtott a 30-40 fehérbe öltözött leány. Nagyünnepeken Zászlófogás volt a mise alatt. A Mária-lányok fehér zászlóját (amelynek két oldalán az érmével egyező ábrázolás volt valamint Mária Gyermekeinek Társulata felirat) három Mária-lány fogta: kettő a zászló csücskét, egy pedig a rudat tartotta. Karácsonyra a Mária-lányok készítették el a bedehemi jászlat a templomban. Húsvétkor részt vettek a szentsír virágozásánál és őrzésénél is. Óránként váltották egymást négyen-négyen. A Mária-lányok térdelve, két-két levente pedig vigyázzban állva őrizték a sírt. A rendszeres közösségi életet a vasárnap délutánonként tartott zsolozsmák és az azt követő vallásos témájú előadások jelentették. Az előimádkozó a Mária-lányok elnöke volt, aki tisztét az esküvőjéig viselte. Az előadásokat vagy a kedves nővér, vagy a plébános tartotta, a zárda épületében. Elsősorban a keresztény házasság erkölcséről vág)' a Mária-lányt kötelező viselkedési normákról volt szó. A Mária-lányok legfontosabb olvasmánya a Mária gyermeke, a Szeplőtelen Szűz Mária Gyermekei Társulatának kézikönyve volt, melyet a fogadalomtétel alkalmával mindenki megkapott. A vezérkönyv tartalmazza a Mária-lánysághoz szükséges ismereteket, a lelki vezetéshez, az erkölcsi tisztaság megőrzéséhez nyújt nélkülözhetetlen útmutatást. A Mária-lányok esetében elsősorban az önmegszentelés kap hangsúlyt, míg a kongregációk másik fontos alapelve, az apostolkodás háttérben marad. A vallásos jellegű vasárnapi együtdéteken kívül a Mária-lányok jelentették a templomi énekkar legfontosabb bázisát Perkátán. Számos színielőadást is betanultak a kalottos legényekkel, elsősorban szentek életéről szóltak a darabok. A kedves nővérek hímző szakkört és tánciskolát is működtettek a fiatalok számára. Gyakran tartottak háztartási ismeretekről is előadásokat. A Mária-lányok közössége tehát nem csak valláserkölcsi téren irányította a tagjait, hanem a mindennapi élettel kapcsolatos gyakorlati ismereteket is nyújtott számukra. 1948-ban a Mária-lányok társulata nem oszlott fel Perkátán. Még körülbelül tíz évig, 1957/58-ig összetartottak, és fehér ruhájukat felöltve elmentek egymás esküvőjére. A mai napig évente két alkalommal, augusztus 15-én és december 8-án, akik még megmaradtak, 15-20-an vannak, elmondják a zsolozsmát a templomban a Mária-lányok emlékére. A nyakukba a kékszalagos érmet akasztják ilyenkor, és áhítatuk végén eléneklik a Mária-lányok indulóját. IRODALOM BÁRTH 1990 Bárth J.: A katolikus magyarság vallásos életének néprajza (Budapest 1990) 331-424. DÁM 1943 Dám I.:A „Hordozó Mária" valláséleti szerepe a Mátraalján (Gyöngyös 1943) FIEDLER 1926 Fiedler L.: Kongregációs Káté különös tekintettel a jelöltek oktatására (Budapest 1926) NÉMETH 1980 Németh I.: Mária Kongregáció. Mária-lány, Magyar Néprajzi Lexikon 3 (Budapest 1980) 520-521. 9 DÁM 1943, 22-73. 194
