Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Művészettörténet - Gärtner Petra: Grimm-mesék és illusztrációk a 19. századból
Alba Regia 36 (2007) vannak a Grimm legszebb meséiben (16. kép), a Gyermekmesékben (17. kép), a Magyar gyermek- és népmesékben (18. kép), a Pirosbóbitásban (19. kép), a Regék és mesék (20. kép) két kiadásában és a Tündérvilágban (21. kép). A legtöbb rajz azonban a szedés között talált helyet magának. 12. A könyvekben szereplő illusztrációk technikája A könyvnyomtatás eszközei a 18. század végéig alig változtak. Ez a helyzet a 19. század elején azonban döntő fordulatot vett. Az ipari fejlődés és a technikai forradalom nyomán a hagyományos könyvkészítési eljárások idejétmúlttá váltak és beköszöntött a tömegtermelés korszaka.89 A fokozódó olvasási kedv és információéhség kielégítésére a nyomtatási teljesítmény növelése, nagy példányszámú másolatok készítése vált szükségessé, melyet a technikai újítások tettek lehetővé. A Grimm-mesekönyvek illusztrációinak technikája egyetlen könyvben van csupán feltűntetve. A Kis mesekönyv belső címoldalán olvasható, hogy a könyv „számos fametss^etű ábrával” készült. Lap- és harántmetszet között nem téve különbséget a felirat egyszerűen fametszetről beszél, ráadásul a képek eredeti technikájára utal, hiszen maga a könyv a metszetekről készített fototípiát közli. A könyvek illusztrációi között mindhárom grafikai sokszorosító műfaj megtalálható.90 A mélynyomású technikák közül a 19. században divatos harántmetszésre találunk csak példát. A korábbi évszázad végén megváltozott a fametszés (xilográfia) addigi gyakorlata, s a hosszirányban elvágott lapdúc készítéséről a keresztirányú harántdúc metszésére tértek át. Az angol Thomas Bewick (1753-1823) nevéhez köthető eljárás rézmetszethez hasonló finomságú grafikát eredményezett és lehetővé tette a nagyobb számban történő sokszorosítást, mivel a szálirányra merőlegesen metszett dúc rostjai nem szakadoztak fel a vésésnél.91 Ezzel az új módszerrel finom pontokkal, vonalakkal kialakított felületeket és festői hatást eredményező tónusértékeket lehetett elérni, innen a művek tónusos fametszet elnevezése.92 Elkülönült a két technika a terminológiában is. Lapmetszetet jelentenek a woodcut, xylographie, Holzschnitt szavak, míg a wood engraving, gravure sur bois, Holzstich megnevezéssel a harántmetszetetet jelölik. A kitűnő reprodukciós technika elsősorban a könyvgrafikában és a sajtó kiadványokban vált uralkodóvá.93 A Grimm-könyvek közül a Tiamupipöke rege belső címoldala (12. kép) és valamennyi ponyvakiadás (22. kép) fametszetet tartalmaz.94 Ponyvák esetében a képeket mindig a szöveg közé ékelték. A többi mesekönyvben a metszetet fotográfiai úton vitték át a nyomtatandó lemezre. Ezek láthatók a Kis mesekönyvben, a Walter Crane rajzai után készült Gyermekmesékben és a Regék és mesék mindkét kötetében a szöveg között elhelyezett, fekete-fehér grafikák esetében (az egész oldalas színes képek olajnyomatok). Fametszet az eredetije a Magyar gyermek- és népmesékben a szedés közé illesztett képeknek (az egész oldalas illusztrációk acélmetszetek). A mélynyomású technikák közül acélmetszettel, pontosabban a metszetről készített fototípiával találkozunk a Magyar gyermek- és népmesék frontispizén és a szövegoldalak közé elhelyezett, egész oldalas illusztrációkon (23. kép). Az acélmetszet technikája megegyezik a rézmetszetével, használatát a 19. század első felében a könyvek és a folyóiratok megnövekedett példányszáma tette szükségessé. Kedvező tulajdonsága, hogy nagyobb ellenálló képessége miatt jóval több nyomat készíthető róla, mint a rézlemezről. Míg a rézmetszetről ezer-négyezer lenyomatot lehetett nyerni (durva metszésnél, mint a kártyalap, akár tízezret is), az acélmetszet harminc-negyvenezer nyomtatást is elbírt.95 Ez a jellegzetessége tette alkalmassá nagy példányszámú nyomtatványok (bankjegyek, bélyegek, értékpapírok) készítésére. Keménysége a rézmetszetnél finomabb vonalak metszését tette lehetővé, vonalvezetése azonban merevebb, tartózkodóbb modorú.96 A litografált kiadások közé tartozik az 1847-es Regék, Heckenast nyomdájából. Borítócímoldalán (4. kép), borítóhátoldalán (5. kép) és a frontispizén (9. kép) akvarellel utánfestett litográfiát alkalmaztak. A borítóján ez az utólagos festés a kopás miatt nehezen észrevehető, csupán a keretezésen és néhány apró részleten (ruhaszegély, könyvcsat, a fejsze és az ásó feje stb.) látható még halványan a zöldessárga díszítés. Szerencsére sérteüenül megmaradt a könyv sorozatcímoldalának grafikája, melyen jól érzékelhető a térdeplő női alak ruhájának utólagos színezése. Ez a technika 89 Lencsó 1974,3. 90 A könyvekben szereplő meseillusztrációk technikájának megállapításánál Zsákovics Ferenc művészettörténész volt a segítségemre. 91 SZENTECZKI 2003, 107. 92 KOVÁCS 1989, 117. 93 A fametszet volt az újságok, humoros lapok (Illustrierte Zeitung, Fliegende blatter, The Punch stb.) rajzainak, karikatúráinak leggyakrabban használt sokszorosítási technikája, melyet a század utolsó negyedében fokozatosan kiszorítottak a tömeges sokszorosításból az új, fotomechanikus eljárások. A magyarországi folyóiratokban a hatvanas évek közepétől vált általánossá a litográfia fametszetre való felcserélése. FÖLDI 2005, 40., 14.; GERSZI I960, 77. 94 A reformkorig a ponyvák képeinél kizárólag fametszetet alkalmaztak. A rajzolóhiány és a technikai fogyatékosság miatt ez volt a gyorsabb és az olcsóbb eljárás (a rézmetszet például lényegesen drágább technika). A fametszet dominanciája azonban a későbbiekben sem szűnt meg. POGÁNY 1978, 335. 95 PATAKY 1951, 9., 12. 96 SZENTECZKI 2003,160. 18 ■
