Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) a székesfehérvári szarkofágtól — a lekerekített, íves formák és felületek, a lapos dombormű jellemzi. Végül a római szarkofágról — Nagy Emese felismerésén és számos fontos megállapításán túl — lehet még újat mondani, amelyek a középkori felhasználás számára is lényegesek: engem is ez vezetett a vizsgálathoz. Alapkérdés: mennyire használható fel és mennyire meghatározó fontosságú a hasonló hazai faragványtöredékek stílusa és keltezése a székesfehérvári szarkofághoz? All. századi királyi építkezések — mint például a zalavári apátság — „tervezett” munkák voltak, az ott szükséges feladatok ellátására. Lehet, hogy egy uralkodói szarkofág elkészítésére igénybe vették ezeknek a műhelyeknek mestereit, lehet, hogy nem. Ez bizonyára attól is függött, hogy amikor a szarkofág faragása szükségessé vált, az ad hoc munkához a királyi (hazai) építkezésekről hozattak-e kőfaragót, vagy onnan, ahol volt gyakorlat szarkofág készítésére, mert eg}' díszes szarkofág faragása nem tartozott a megszokott feladatok közé. Kétségtelen, hogy a szarkofág mintái hasonlítanak egyes zalavári faragványokra.* 113 Ez egyidejű készítést, genetikus kapcsolatot jelent-e, vagy csak a közös művészeti körből való származást? A szarkofágot jellemző formai megoldások ugyanis általánosak a közép-bizánci kőfaragásban a birodalomban és a határterületeken. Ilyen a plasztikus faragás a mélyebb háttér előtt, a fonatos szerkezet, a háromosztású szalag, a háromágú térkitöltő elemek, a rozetták. Ezek a díszítmények a bizánci vagy italo-bizánci emléken általánosak. 1. Az ábrázolások a). A díszítés szerkezete A szarkofág előoldalának két szélén az emberalakokat virággá alakították át. Az átfaragott virágok a „legkönnyebben” értelmezhetőek, mivel formailag nincs analógiájuk. Egyeden olyan faragványt találtam, amely azonban azok közé az antik hagyományú, szimmetrikus felépítésű növényi díszítmények közé tartozik, amelyeknek alsó levelei behajlanak, a felette lévők lehajlanak: a felső levele azonban a szokásostól eltérően toboz alakú virágban végződik. Az Athoszhegyi Lavra korlátfaragványáról van szó, amelynek két, 11. századi szalagfonatos díszítésű lapját ilyen ábrázolás díszíti114 (22. kép). Aligha vitatható, hogy szarkofág két növénye a paradicsomi helyszínt jelző, évszázadok óta megszokott antitetikus fákat helyettesíti, amiről Nagy Árpád részletesen írt.115 Persze ezek nem életfák, ahogy gyakran nevezik a növényeket.116 A keresztény művészetben az arbor vitae a kereszt, nem pedig az azt vagy a Krisztust közrefogó egy-egy fa,117 amely a 4. századtól kezdve számtalan műalkotáson, különféle műfajban gyakori. A Krisztust vagy jelképét közrefogó pálmafákat118 később ciprusok helyettesítik. Egyfelől megmarad az antitetikus fák realisztikus ábrázolása,119 másfelől egyre inkább sematizálódnak, jelképessé válva, végül a cruxflorida és változatai kialakulásához vezetnek.120 Székesfehérváron is látunk egy íves bélletbe faragva a kereszt két oldalán lombos fákat.121 Az évszázadokon keresztül élő motívum példái közül csak a román korból idézek egy példát: egy müncheni elefántcsont faragványra hivatkozom, amely Krisztus menybemenetelét ábrázolja:122 Krisztus mandorláját angyalok tartják, és a képmező két szélén egy-egy fa látható. Mivel a mennyei helyszín jelzésére az antitetikus fák a késő ókortól kezdve évszázadok óta folyamatosan jelen vannak, a székesfehérvári szarkofágon az átfaragás szükségessége találkozott a jelképes megoldás igényével: az alakokat virágzó növénnyé változtatták. A fonatos minta: a négyzetbe vagy téglalapba írt körfonat gyakoribb annál, hogy szűkebb időhatárú keltezéséhez felhasználható lenne. Ez a fajta fonatos megoldás külföldön gyakori és Magyarországon is előfordul. Hazai példák: kőlap töredéke Zalavárról,123 a dombói templomból, (a középső szál vastagabb, 1100 körül124); töredék Székesfehérvárról125 (két erű szálból, 1030-1080 körül), az esztergomi várból126 (három erű szállal), Feldebrőn két erű szálból.127 A zalavári faragványok között ugyan megtalálható, de ez nem olyan jellegzetesség, amely a szarkofág és az apátság kőfa"2 Lásd: Feld 1970, Pazaras 2002. 113 Először HenszlmANN vetette fel: 1864, 123; ENTZ 1964, BOGYAY 1972. 114 ORABAR 1974, 68. Nr. 62. Pl. XXXIX.=PAZARAS 1989, 50. kép. A faragványon a két növény virága is különbözik, amint a szarkofágon sincsen azonos formánál azonos megoldás: az egyik virág levél alakú és sűrűn vonalkázott, a másik pedig haránt vonalkázott, mint a szarkofág növényének virága. "5 NAGY Á. 1972. its így nevezte már VARJÚ 1930, 373. 117 Az antitetikus fa genezisével a készülő Szentkorona-monográfiában foglalkozom. 118 Lásd például a San Prassede apszismozaikját, Róma. A Krisztus színeváltozását ábrázoló 9. századi bizánci kéziratban még mindig pálmákat látunk (Paris, Bibi. Nat. Cod. Gr. 510, Kát. Rom und Byzanc, 1998, 21) és legkésőbb reális ábrázolásuk a ravennai szarkofágokon (VALENTI ZUCCHINI-Bucci 1968, DRESKEN-WEILAND 1998 Taf. 108, 110-113). Mint örökélet jelképeit említi KÁDÁR 1955, 203. 119 Nyugaton: pl. Oudalric-evangelistarium, 1090, Bamberg, Cím. 23 630. Rom und Byzanz 1998, 63. 120 FLEMMING, J., Kreuz und Pflanzenornament, ByzSlavica 30,1969, 88-115. 121 GereVICH 1938, 157. kép. 1. Kat. Székesfehérvár, DERCSÉNYI 1943, 55. kép. 122 GOLDSCHMIDT, A., Die Elfenbeinskulpturen, Bd. II. Berlin 1918, Nr. 152. 123 TÓTH S., 1994, 81 (1-14). >24 NAGYS., Dombó, Újvidék 1974., 38. kép, TÓTH S., 2001,415-416. 125 Tóth S., 1994, 68-69. (1-5). 126 TÓTH S., 1994, 69 (1-7). 127 Kat. Székes fehérvár 1978, 15. szám. 117
