Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15
Alba Regia 35. 2006 lemondtak, azt 50-50 %-ban lányukra és vejükre íratták. Gyermekeik: Sándor 1927-ben, Aranka 1931-ben, Ilona 1935-ben született. A vagyon a házasság után a csehi Farkas birtokokból gyarapodott. Ingatlant Nándor nem kért, mivel a csehi határ messze esett Bazsitól, ahonnan a művelést végezni körülményes lett volna. így pénzt kapott, amit házépítésre és vagyongyarapításra felhasznált. Anyja halála után, 1943-ban megkapott, a kitűnően kezelt és jól termő bazsi hegyi szőlőből 1100 négyszögölet. 1944. novemberben Sándort, több bazsi fiúval együtt, 16 évesen egy Bazsiban állomásozó katonai alakulat parancsnoka átvette. Ezzel megmentette a fiúkat a Németországba történő bevonulástól. Az alakulatot Zalaegerszeg környékén bevetették az oroszok ellen, ahol valamennyien hadifogságba kerültek. Sándor a fogságból 1947 nyarán érkezett meg, barátjával, a szomszédban lakó Simon Istvánnal. A bazsi házat 1965-ben eladták, a tsz rendezte be ott irodáit. A házért 116 ezer forintot kaptak, melynek fele Nándort illette, a másik rész anyai örökség révén a gyermekeké lett. Ezzel végleg felszámolták Bazsi kötöttségüket. Nándor Sümegen vett házrészt 22 ezer forintért. Itt élt haláláig, 1983-ig. 80 évesen halt meg. FARKAS VILMOS (Farkas Ignác és Kelemen Gizella másodszülött gyermeke) 1904. november 3-án született. A helyi (római katolikus elemi) népiskolát 1911-1917 között végezte el, a gazdasági (ismétlő) iskola 3 évig tartott, 1917-1920-ig. Vilmos kitűnő eredménnyel végezte az elemi iskola első 6 osztályát, a család további taníttatását határozta el. Ennek szorgalmazója, apai nagyanyja volt. A gyerekek egyik nagynénje, Kulcsár Mária Budapesten élt, és összeköttetései révén előkészítette számára a középiskolát és az internátust (egyházi intézetben). Édesanyja, aki Vilmosban a család gazdaságának megmentőjét látta, ettől a szándékról eltérítette. Vilmos emiatt soha nem neheztelt anyjára, mert rendkívüli módon ragaszkodott hozzá. Nagyanyja ugyan megjegyezte, „később eszedbe jut, mekkora lehetőséget szalasztottal el." Az 1920-as évek első felében fizikailag megerősödött Vilmosra várt a gazdasági munka. Nándor 1922-ben kisbírói feladatot vállalt, Irén 1925-ben férjhez ment, Nándor Bazsira nősült. A nagyanya ösztönzésére az épületek modernizálásába kezdtek. Minden épület legalább 100 esztendős volt, és zsúppal fedett. Ezek hossza 71 méter. A fedéshez és a javításhoz évente sok zsúp kellett. A lakóházból 22 métert cserépfedésre építették át, a falakat 50 cm-rel megemelték, új födémet kapott, és az előszoba elé verandát létesítettek. 1927. január l-jén lépett életbe az új fizetési eszköz, a pengő. Ekkor a régi, inflációs pénzt beváltották a bankok (800 pengőt adtak 10 millió koronáért). A pénz az építkezéshez nem volt elegendő. A sümegi fakereskedő, Rothschild Pál, ismerve a család jövedelmező gazdasági helyzetét, váltó ellenében adott faanyagot, amelyet a kereskedő ajánlott fel. Az épület 1927-ben elkészült, a váltót 1928-1929-ben letörlesztették. A búzatermés 1928-ban bőséges volt, és a gabonának (a bornak, a hízóállatoknak) konjunktúrája volt, így még a gazdasági válság előtt sikerült az adósságtól megszabadulni. Vilmos 1930. februárban megházasodott. Ekkor 25 éves. Felesége Kulcsár Ilona, Kulcsár balázs József és Horváth Karolina 21 éves lánya. A fiatal pár a mezőgazdasági munkát szívesen végezte, az első években a mezőkön dolgoztak. Az anya és a nagyanya a házimunkán kívül a szőlőben a könnyebb munkát végezték (kötözés, fattyazás) késő ősztől tavaszig pedig a kenderfonást. A család női tagjai elhatározták, hogy a testvéreknek az állatállományból juttatnak. Az igásökröket eladták, abból 800 pengőt Nándor kapott meg, Irén 3 növendékállatot. A család igásállat területén szegény lett, 1 tehenük maradt. A feleség szülei, látva ezt a nyomorúságos helyzetet, 1 tehenet adtak. Az igaerő ezzel megteremtődött, igaz gyenge volt. 1931-től a gazdasági válság éreztette hatását a falvakban. Olcsó lett a gabona, a bor, a szarvasmarha. 1932-ben bőséges volt a bortermés. (A bazsi hegyen 45 akó vörösbor, a csehi hegyen 18 akó rizlingbor termett.) Literjét 12 fillérért vásárolták meg a kocsmárosok. A gabona ára mélyre zuhant. A rozs mázsáját 5 pengőért vették, melyből 2 pengőt fizettek ki, 3 pengő értékben pedig gabonajegyet adtak. A búza ára 8 pengő, ebből a kereskedő 5 pengőt adott a termelőnek, és 3 pengő értékben gabonajegyet, amit bolettának neveztek. A boletta kormányintézkedés folytán került kereskedelmi forgalomba. Az állam ennek bevezetésével a magyar gabona árát a világpiaci szint fölé emelte. A bolettát adófizetésnél elfogadták. Farkas Vilmosnak 1933-ban 70 pengő adót kellett fizetnie, amit bolettával teljesített. A Derhán családnak sem volt elég pénze adóját kifizetni, egy ökrös szekeret adott el bolettáért. A szekeret Farkas Vilmos 36 pengő értékben vásárolta meg. 33
