Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 egyezik az 14. típusú bélyegekkel. Az ásatási napló vezetésmódja miatt azonban pontosabb keltezése nem volt lehetséges 177 . 5.8.7. - Epületek, amelyekhez felhasználták a műhely termékeit A 9. 178 , 42. 179 és az 70. 180 épületből kerültek elő töredékek. Ezen felül az I. tábor fossajznak alján 181 a 42. épülettől alig egy méterre volt egy töredék. 5.8.8. -A műhely keltezése A keltezés szempontjából alapvető, hogy Pannónia Inferior területén 105-118/119 között tartózkodott a legio X Gemina. (Lőrincz 1980, 7172) Az épületek közül a műhely tegulaitóX független keltezése csak a 9-nek van (Fitz 1972, 16-24), amelyet Traianus uralkodása alatt emeltek. A másik két épülettel kapcsolatban viszont fontos megjegyezni, hogy az I. tábor épületeire kerültek, tehát annak megszüntetése után épültek. Fontos kérdéseket vet fel a fossa alján talált töredék. Fitz J. ezzel keltezi a tábor megszüntetését. 182 Ez helytálló, de ettől még nyitott marad a kérdés, hogy, hogy kerülhetett a már betöltött táborárok aljára a tőle alig egy méterre álló, a tábor megszüntetése után készült épület fedéséhez 183 használt tetőcserép töredéke. Erre két magyarázat lehetséges. Az első szerint a legio X Gemina egy egysége valamilyen okból a táborban állomásozott, sőt javításokat is végzett az épületeken, majd a területtel kapcsolatos elképzelések megváltozása után maga bontotta el azokat és részt vett az új létesítmények létrehozásában is. A második szerint csak a tábor bontására és az új épületek készítésére érkezett egy egység. Ebben az esetben a tábor árok feltöltése később történt, mint a tábor épületeinek elbontása és az új épületek felépítése, ezért a töredék a 42. épület fedése során összetört tegula darabja. Egyik sem befolyásolja jelenleg a műhely 105-118/119 közé keltezését. 177 Szilágyi János ekkor töltötte kötelező katonai gyakorlatát és ásatását nem tudta vezetni, dokumentálni. (BTM-Aquinumi Múzeum, Adattár) 178 Kat.382. 179 Kat.254., 255., 256., 260., 180 Kat.281. 181 Kat.261. 182 legutóbb: Fitz 1999, 191 183 Minden töredék az épület tetőomladékából került elő. 6. - MŰHELYEK MÉRETSZABVÁNYAIBOL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK A kivető keretek méretei minden megállapítható esetben különböznek egymástól. Ennek megfelelően, ha egész tegulax vizsgálunk, akkor annak külső méretei jellemzőek műhelyére, sőt két esetben az egyes kivető keret használatára is. Egy későbbi vizsgálat ennek alapján, a műhelyen belüli relatív kronológia felállítására is kísérletet tehet, amennyiben egy, a megfelelő szempontok alapján dokumentált anyag feltárásra kerül, amelyben az „I. épület műhely" vagy a „Sárga műhely" termékeit is szerepelnek. Meglepő módon mindkét anyagot egyazon épület fedésében megtalálhatjuk. Ezek egy időben nem kerülhettek fel, mivel az összeillesztésükhöz minimálisan szükséges lett volna, hogy legalább egyik oldalméretük egyezzen. Ezek szerint, ahogy korábban is megállapítottam, valamelyikük egy javítás során került a tetőzetre. Valószínűbb, hogy a „Sárga műhely" termékeit tarthatjuk ennek. Ezek szerint termelése legkorábban a 4. szban indul és, ha elfogadjuk, hogy itt készült a 9. típusú bélyeget hordozó tegulak csoportja is, akkor a bélyeget sem lehet ennél korábbra keltezni. Az „I. épület műhely" esetében ez felveti a kérdést, hogy azok az épületek, amelyben előkerültek még termékei nem a 3. sz. végén épültek-e. A többi metrikus adat csak akkor alkalmazható műhelyazonosításra, ha mindegyik rendelkezésre áll, mivel ezen a téren, nem meglepő módon átfedés van a műhelyek között. A különböző századokra keltezhető műhelyek adatainak összehasonlítása alapján a méretek tekintetében egyetlen tendencia körvonalazódik. Az alsó végen lévő oldalperemek szélessége kis mértékben, de folyamatosan csökken, akárcsak kiemelkedésük a síktól. A külső méretek tekintetében se csökkenést se növekvést nem lehet kimutatni. Az oldalperemek profiljainak változása nem kötődik századhoz 184 , inkább a készítő személyéhez. 7. - BÉLYEGTÍPUSOK 184 Chauffin (1956) megpróbálkozott az oldalperemekből tipológiát készíteni, de eredményei nem meggyőzők, esetleg Bas-Dauphiné területére jellemzők csak. 167
