Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 Oldalperem szélessége a síknál felül Oldalperem szélessége a tetején felül Oldalperem kiemelkedése a síktól felül Felső illesztési kivágás hossza Л/50 illesztési kivágás hossza Alsó illesztési kivágás szöge Vast. 1,5 ujj 1 ujj 1,5 ujj 4 ujj 4 ujj 30° 1,5 ujj Ez a meglévő tételekben azzal megegyezik. 5.5.3. -Készítés-technika Minden vizsgálható jegyében a „Sárga műhely"nél alkalmazottakkal egyezik, kivéve a valószínűleg soványító anyagként alkalmazott fehér, mész jellegű göböket. 5.5.4. -Jelölés Mindössze egy töredék alsó végén található egy egy pálcával húzott hurok, amely nem a végperemhez igazodik. Ilyen elhelyezésben nem található más táci töredéken hurok és a „Sárga műhely"nél egy pálcával húzott hurok nem fordul elő. 5.5.5. - Bélyegzés A bélyeg felirata LEG II AD, amelynek feloldása: Legfionis) Il(secundae) Ad(iutricis). Mérete 12,2x3,5 cm. Az ezzel a bélyegzővel készített téglák Lőrincz B. szerint sok helyen megtalálhatók (Lőrincz 1976, 178.). Megállapításainak nagy részét Szilágyi J. téglabélyeg corpusára alapozza, amelyben a 61. típushoz megadott rajz (Szilágyi 1933, VI.t.61. típus) eredeti méretre felnagyítva valóban egyezik a táci darabokon látható bélyeggel. Ellenőrzésképp a MNM és a BTM-Aquincumi Múzeum gyűjteményében lévő darabokat megvizsgáltam. 132 A Nemzeti Múzeumban őrzött intercisai tegulakon látható bélyegek egyike sem egyezett, bár a Szilágyi J. által megadott leltári számon, amelyhez egy tárgynak kellett volna tartoznia 30 db. LEG II AD bélyegzéssel ellátott tegula volt és mindössze 8 db-ot sikerült megtalálni. Az Aquincumi Múzeum gyűjteményében lévő, az Eskü téri (Március 15. tér) ellenerődből származó töredékek közül a hivatkozott darab nem került még elő a rendezés alatt lévő raktárból, de az eredeti felnagyított rajz (Nagy 1946, 67. 64/5) alapján ez sem egyezik a táci bélyeggel. Az aquincumi gyűjteményben viszont van egy egyelőre lelőhely nélküli tegula amelynek bélyege pontosan egyezik. 133 Ennek tükrében a fentebb említett két szerző munkájában hivatkozott bélyegek valószínűleg ugyanannak a bélyegzőkészítőnek a termékei, de nem azonosak. Ez a bélyegtípus korábbi keltezését nem változtatja meg, legfeljebb további pontosításra ad lehetőséget, ha sikerül meghatározni az egyes konkrét bélyegző készítésének sorrendjét. Az egyetlen biztosan egyező bélyeget hordozó tetőcserép kivitele jelentősen eltér a táci töredékekétől, ezért biztosan nem Aquincumból szállítottak Tácra. Egyelőre helyi terméknek tekinthető, vagyis a bélyegző került a helyszínre és nem a kész tegula. 5.5.6. - Epületek, amelyekhez felhasználták ezeket a tegulakat Az l. 134 és a 18. 135 épületből kerültek elő töredékek. Ezen felül még kevert, felszíni rétegből és a 270/775 szelvényből 136 (95. épület ?) származik egy-egy töredék. 5.5.7. -Keltezés Minden esetben 4. sz-ban álló épületről (Fitz 1999) van szó. Az 1. épület esetében, ha az eredeti tetőzethez tartozik, akkor a 3. sz. végén is gyárthatták, de lehetséges, hogy csak az egyik nagyobb javítás során használták a műhely termékeit. Ezek alapján elképzelhető, hogy csak a 4. sz-ban készült. Lőrinc B. a 3. sz. vége és a 4. sz. közepe közé keltezi a táci anyag alapján. (Lőrincz 1976, 178.) 5.6.- „TE PR műhely" A műhely elkülönítése a táci tetőfedő anyagban igen egyszerű volt, több szempontból is. Egyrészt a 132 Sajnos a Szilágyi J. és Lőrincz B. által hivatkozott téglák/tetőcserepek többségét minden segítőkészségük ellenére sem találták meg a raktárak kezelői. 133 átmeneti ltsz.: 2104. 134 Kat.4„ 6., 7..341., 357., 373. 135 Kat.221. 136 Kat.362. 158
