Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15
Alba Regia 35. 2006 ban termelt gabonával el tudtak tartani. Ezután már csak a termesztés migráció (be- és kiköltözés) útján volt népességi gyarapodás, melynek a nagysága jelentős. Ez alatt főleg a házasságokat értjük, amikor a szomszédos falvakból a férfiak beházasodtak csehi családokhoz vagy a leányok mentek férjhez más faluba. Ez a migráció megfigyelhető Bazsiban, Prágában és a környékbeli falvakban: Mihályfa, Óhid, Döbröce, Kis- és Nagygörbő, Kisvásárhely, Fiatalos helységekben is. Csehi esetében tapasztaljuk, hogy 1848-ig a telkes jobbágyok alkották a törzsökös lakosságot. A jobbágyok többségének jogállása örökös, nem költözhettek el az uradalom területéről, míg a zsellérek egy része szabadmenetelű, akik néhány éves Csehiben lakás után új helyre költöztek. A szomszédos uradalmak és nagyobb birtokok csalogatták a szabadmenetelűeket, nekik gazdasági előnyöket ígértek. (Itt elsősorban a mihályfai, a kisvásárhelyi, fiatalosi, óhidi, kisgörbői nemesi közbirtokosokat értjük, akik a szabad munkaerőt szívesen fogadták.) Az uradalom maga is hozatott munkásokat, pásztorokat Csehimajorba, ahol állattenyésztés folyt. Csehimajoron kívül még Palánkos, Vörösmajor volt állattenyésztő telep, de az uradalmi alkalmazottak, konvenciósok nem lettek állandó lakosok. Az 1852. évi tagosztály után fellendült a migráció, mert a szabad paraszti fejlődésnek nem volt gátló tényezője. Ezt a gazdasági prosperitást behatárolta az uradalom, amely a faluhatárnak mintegy kétharmadát foglalta el. Faluhatáron belül földet szerezni szinte lehetetlen volt. Az ingatlanforgalom csekély, titokban adták-vették a földeket a parasztok, ha évente 4-5 alkalommal ilyen eset előfordult. A XIX-XX. században kizárólag mezőgazdasági termelésből élt a lakosság, számottevő ipar a környéken a tőkés fejlődés évtizedeiben nincs. A lakosság létszámban alig gyarapodott, az életlehetőségek a községben szűkösek. Az alábbiakban abc sorrendben tárgyaljuk azokat a családokat, amelyek Csehiben a XVIII. század elejétől a XX. század elejéig éltek, illetve azokat, akikre történeti források adatokat tartalmaznak. Legnagyobb forrásbázis a római katolikus anyakönyvek sorozata (1895-ig), melyet mikrofilmen néztem át (OL, F). Ugyancsak adatokat tartalmaznak a Zala vármegyei Levéltárban őrzött idevonatkozó iratsorozatok: adóösszeírások (CD), általános jellegű összeírások (CU), úrbérrendezési iratok (U), törvényszéki ítéletek (TSZ). Ez utóbbiak a tagosztály végrehajtására, az erdő és legelő elkülönítésével kapcsolatban tartalmaznak adatokat, továbbá a veszprémi püspöki levéltár adatbázisa: népességösszeírások (CA) és egyéb egyházi jellegű okmányok (SCSP). Adatokat kaptam még Simon Boldizsár (1927-), Simon Vince (1903-1988) és felesége Farkas Irén (1906-1993) közeli rokonoktól és ismerősöktől, id. Németh Istvántól, Kulcsár Gyulától (1950 körül). Végül a családi hagyományt (CSH) említem, amely nélkül ez a kézirat nem készülhetett volna el. Saját családomból meg kell említeni Farkas Jánosné Csombó bálint Mária (1856-1939) Farkas Ignácné Kelemen Gizella (1880-1943) Farkas Vilmos (1904-1990) adatközléseit. Különösen támaszkodni tudtam Farkas Vilmos adataira, akinek kézírásos jegyzeteit felhasználtam. Egyébként integráló tevékenysége meghatározó volt a községtörténeti munkám során is. Több olyan személytől is szereztem adatokat, akik beszélgetés során ejtettek el szavakat, s ezeket hasznosítani tudtam. Az egyes családok történeti leírása az eddig elmondottak alapján készült. A családalapítók nevét KlSKAPITÁLIS, a ragadványneveket kurzív szedéssel jelöltük. Antal ANTAL ÁDÁM más faluból érkezett, és 1879-ben a Csombó varga családhoz nősült. Felesége, Csombó varga Orzse. A család 1886-ban a 87. számú házban lakott. Antal bognármester volt. Egy gyermekről tudunk. Bizonyára a szűkös lakás, de a mesterség folytatása miatt is szükség volt önálló házra. Megvásárolták a Mihályfai utca keleti sorában a 37. sz. házat, amely az Alvégen állt. Ezt később eladták. Megvásárolta Nagy Gergely és felesége, Böcskei Vilma. A ház 1905-ben Nagy Krisztináé lett, akit Derhán József vett feleségül (AK, F, CSH). Bakos BAKOS JÓZSEF és Humpok Anna családja 1876ban a 32. sz. ház lakója. Bakos szolgalegény Kovács János gazdánál. Kevés időt töltöttek el a faluban. Felesége nevéről ítélve Bazsiról költözhettek Csehibe, ahol munkát találtak (AK, F). Baráth BARÁTH JÓZSEF idegen személy a faluban, aki csehi lányt vett feleségül, Kovács Annát. A házaspár a 81. sz. házban lakott. Lányuk, Anna, 1854. április 24-én skarlát betegségben halt meg (AK, F). 16
