Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - LUKÁCS LÁSZLÓ: Juhászládák, kelengyeládák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében p. 125
Alba Regia 35. 2006 nozzák. Területünkön ezek a bútorok a parasztbútorok időben utolsó, még nagyjából egységes ízlést mutató csoportjához tartoznak. Készítésük fő központja Fejér megyében Zámoly volt. A székesfehérvári asztaloscéh irataiban gyakran olvashatunk zámolyi születésű inasok szegődtetéséről, felszabadításáról, zámolyi mesterek fölvételéről. A XIX. század végén és a XX. század első évtizedeiben dolgozó zámolyi mestereket már név szerint ismerjük: Rabi András, Rabi József, Simon Lajos, idős Szijjártó István és két fia, István és János, Elek István, Baranyai Gábor, Májer Béla, Balogh Lajos, Borostyán János. A sok mester természetesen nemcsak a helyi parasztság számára készítette a bútorokat, hanem vásározott is. Székesfehérvár, Mór, Kisbér, Lovasberény, Bicske, Martonvásár és Várpalota vásárain árulták a zámolyi bútorokat. A vásárra egy mester mindig egy kocsi árut vitt: két szekrényt, hat ágyat, egykét asztalt és négy-öt mosóteknőt (DemeterLukács 2002, 123-126.). A zámolyi típusú bútorok közül múzeumi gyűjteményünkben egy 1888-ból való szekrény a legkorábbi. Ezt egészen 1975-ig Zámolyon használták. Időben következő a Lovasberényben gyűjtött, 189 l-es évszámú, ezt követi kettő, Zámolyon előkerült szekrény. Az egyiket 1910-ben Nagy P. Julianna, a másikat 1912-ben Nagy Zsuzsanna számára csináltatták. Ezeket a szekrényeket almáriumnak, ómáriumnzk nevezték. Anyaguk mindig lucfenyő, festésük világosbarna. Díszítésükről Borostyán János asztalos így beszélt: "A bútorokat inas koromban pirosra vagy barnára festettük. Aztán amikor még nedves volt, egy kis kihegyezett fadarab segítségével elkezdtünk rajzolni, és ahol rajzoltunk, ott a festék lement, világosabb lett. Hogy mit rajzoljon az ember, nem volt megszabva. Mindenki a maga elgondolása szerint rajzolt. Rozmaring, nefelejcs-forma volt a leggyakoribb, amit a fadarabbal kirajzoltunk. Másik díszítési mód volt a spongya használata. A spongyát be kellett nedvesíteni, és a már majdnem megszáradt alapfestésre rányomni. A flóder, ahol a spongya éri feljön, és olyan lesz tőle az alap, mint a fürjtojás héja. Minden bútor elejébe, akár vásári volt, akár rendelésre ment, ahogy a díszítés ment olyan formán belerajzoltuk az évszámot is. Ha rendelte, akkor a nevét is kiírtuk." (Varga 1956, 11.) Az első világháború után már ritkán készült parasztbútor a falusi asztalosműhelyekben. A parasztházak nagy részében ugyan még évtizedekig használták az asztalosok által készített bútorokat, aztán a régi ládák, sublótok, szekrények az első szobából előbb a hátsó szobába, konyhába, majd a kamrába vagy a szőlőhegyi présházba kerültek. A múzeumban a gyűjtött darabok közül ma a legszebbeket Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum Festett ládák című kiállításán, a Palotavárosi Skanzenben, Fülén a Sárréti Tájházban, a sukorói Néprajzi Házban, a csákvári Vértes Múzeumban és a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban láthatjuk. IRODALOM Csilléry 1951 Csilléry 1972 Csilléry 1984 Csilléry 1987 Csilléry 1991 Cs. Sebestyén 1927 Demeter - Lukács 2002 Domanovszky 1942 Együd 1975 Erdélyi 1846-1848 CSILLÉRY KLÁRA: Az ácsolt láda. Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei I. 231-284. Budapest CSILLÉRY KLÁRA: A magyar nép bútorai. Budapest CSILLÉRY KLÁRA: Komáromi láda 1799-ből. Ház és Ember II. 203-212. Szentendre CSILLÉRY KLÁRA: A komáromi láda és hatása a sárközi „bútorvirágozásra". Múzeumi Műtárgyvédelem 17. 47-74. Budapest CSILLÉRY KLÁRA: Bútorművesség. Magyar Néprajz III. Kézművesség. Főszerk.: DOMONKOS OTTÓ. 482-523. Budapest CS. SEBESTYÉN KÁROLY: A magyarság ládái. Magyar Nyelv XXIII. 201-205. Budapest DEMETER ZSÓFIA - LUKÁCS LÁSZLÓ: Zámoly. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest DOMANOVSZKY GYÖRGY: Magyar parasztbútor. Budapest EGYÜD ÁRPÁD: Somogyi népköltészet. Kaposvár ERDÉLYI JÁNOS: Népdalok és mondák. I-III. Pest 131
