Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - LUKÁCS LÁSZLÓ: Juhászládák, kelengyeládák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében p. 125
Alba Regia 35. 2006 bevésett motívumoknak vörös és zöld színezéssel adtak hangsúlyt, az alapszín sötétkék tömegének köszönhetően lényegében ez sem áll távol a kortárs ,úri' bútoroknak színezéstől tartózkodó látványától. Faragott díszítménye viszont, mely az 1799-es példányunkkal szemben a korai klasszicista motívumokból csupán kettőt, a füzért és a négyzetbe foglalt sarokrozettát használta fel, annál egyértelműbben vall az ornamentika aktualizálásáról való lemondásról. Emellett az egykor egyértelmű babérfüzéreknek - amelyek itt már rokokósan természethű tulipánszálat fognak körül - a lelógó végei egészen vaskosra is duzzadtak, erősen stilizált tulipánbimbókhoz hasonlóan. Hogy az alkotó is virágnak kívánta láttatni őket, azt vörös színük mutatja, aminthogy a vörössel hangsúlyozott sarokrozetták is valóságos rózsáknak tűnnek. Az előképből való ilyen irányú eltérés annál inkább figyelemre méltó, mivel a bodajki láda tulajdonosa, Ruza Anna, akárcsak az előbbiekben ismertetett, közel egykorú faragott díszű komáromi ládáké, szintén kisnemes leány volt." (Csillery 1984, 207.) Az enyingi ládán (4. ábra) "Anno 1855", a csőszin "TI 1881" felirat olvasható. Korsóban álló tulipáncsokorral díszítették az Adonyból és a Dunapenteléről származó ládákat. Az 1862-ben készült sukorói ládára koszorút véstek. Valamenynyi láda előlapjának két oldalán esztergált féloszlopok takarják el a deszkák csapolásait. Az 1977-ben rendezett, Székesfehérvár után Dunaújvárosban és Válón is bemutatott, a Népi bútorok Fejér megyében című kiállítás kapcsán több értékes asztalosládával gyarapodott a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye. Közülük a legrégibb a "FÜLÖP SÁRA ANNO 1813" feliratú kelengyeláda (2. ábra), amit Tácon gyűjtöttem 1978-ban. Előlapjának két négyzet alakú, vésett és festett mezőjében a nevet és az évszámot tüntették fel. A mezők mellé és közé egy-egy szál tulipánt festettek. Mezőkomáromból, Megyeri János házából 1977ben hoztam a múzeumba egy világosbarnára festett kelengyeládát, amely előlapjára két mezőben kétkét szál tulipánt véstek. Pákozdon 1978-ban egy vésett és sötétkékre festett tulipános ládára bukkantam. Ezen a négyzet alakú jobb és bal oldali mezőket geometrikus díszítésű, vésett keret zárja, benne két-két szál tulipánnal. Hasonló díszítésű a Pesovár Ferenc által 1979-ben Seregélyesen gyűjtött láda, de itt a két mező közé is véstek egy szál tulipánt. Csórról került Székesfehérvárra egy láda, amelynek előlapján a festett virágozás már nincs tekintettel az alatta elhelyezkedő faragott motívumok vonalvezetésére. Csillery Klára megállapítása szerint az ilyen ládák a III. komáromi stílusba tartoznak (Csillery 1991, 510.). Hasonló hozzá a Varró Ágnes által 1991-ben Iszkaszentgyörgyön gyűjtött, de korábban Csakberenyben használt láda 1826-os évszámmal. Még a közelmúltban is sikerült kiegészítenem néprajzi gyűjteményünket két kelengyeládával. Kemenesi Zoltánné ajándékaként 2000-ben került a múzeumba Füléről egy kis festett rózsásláda. Kajászóról 2003-ban Czanik Béla református lelkésztől került gyűjteményünkbe egy nagy, alul egyfiókos, festett menyasszonyi láda, ANNO 1834 felirattal. A kelengyeládákban belül egy kicsi fiók, ládafia van. Ebben iratokat, értékeket, pénzt tartottak (Gelencsér 2006, 27.). A láda fedelére belül gyakran ceruzával beírták a családtagok születési vagy elhalálozási dátumait. Területünkön a tulipános láda használata sokkal élénkebben él az emberek emlékezetében, mint az ácsolt ládáé. Zámolyon ma is emlegetik, hogy a jobbágykorban a leányok a földből nem örököltek. Férjhez menésükkor csak egy "tulipányos ládát meg egy borgyut" kaptak. Ezt az öröklési rendet szedte versbe 1787-ben Gvadányi József: Hallottam? Ruhája lesz tele ládával, Egy tehént is adnak vele a borjával, A sárga kancát is, hogy azt csikójával, Mondotta az atyja, elhozza magával. (Gvadányi é.n., 112.) Borostyán János zámolyi asztalosmester a XIX. század utolsó éveiben tanulta a mesterséget. Úgy emlékezett, hogy inas korában még készítettek kelengyeládákat. Később sokan kétajtós konyhai kászlit csináltattak vele ezekből a ládákból. A kétajtós ruhásszekrények a XIX. század első felében jelentek meg a dunántúli parasztszobákban. A Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében az 1840-es évszámot viselő lovasberényi virágos szekrény a legkorábbi. Ajtóira két-két korsóba állított rózsacsokrot festettek. Hasonló festésű egy pusztavámi német szekrény. Az újabb szekrények már nem színesre, virágosra festettek, hanem egyszínűek, világosbarnák, formájukban és díszítésükben a klasszicista fényezett szekrényeket utá130
