Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 szetesen felmerülhet az a lehetőség is, hogy ezekben a sírokban besenyők nyugodottak, ebben az esetben viszont szembesülnünk kell azzal a ténynyel, hogy a leletek alapján csak különleges esetekben tudjuk elkülöníteni a 10. századi honfoglaló magyar síroktól a besenyő temetkezéseket. Az egyenes száj vasú, csukló nélküli rúdzablák legújabb darabja a Kárpát-medence területéről a borsodi földvárból ismert.

43 Csillag alakú buzogányok A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában található szórvány csillag alakú buzogányok feldolgozása során Kovács László megállapította, hogy a fegyvertípus a meghonosítása és elterjesztése a besenyők közvetítésével történt. (Kovács 1971a, 180.) Ezt a felismerést felhasználva Pálóczi Horváth András a magyarországi múzeumokban található nagyszámú, szórvány csillag alakú buzogány közül a besenyő szállásterületeken előkerülteket ehhez az emlékcsoporthoz sorolta, ezzel további négy lelettel növelte meg a besenyőkhöz köthető régészeti emlékanyagot.

46 A csillag alakú buzogányok kizárólagosan a besenyő etnikummal való azonosítása elleni érv lehet, hogy a korai típusok csak egy része helyezkedik el a besenyőkhöz köthető területeken, továbbá Hatházi Gábor véleménye szerint ez a fegyvertípus korán beépülhetett a magyar könnyűlovasság fegyverzetébe, így a megjelenése esetlegesen köthető a besenyőkhöz, de a kizárólagos használata nem. (Hatházi 1990, 45.) A fentiek figyelembevételével a szórványként előkerült csillag alakú buzogányok etnikai azonosítását körültekintően kell kezelni. Niellódíszes csatok Wolf Mária borsodi földvár templom körüli temetőjének 67. sírjában talált niellódíszes csat (7, tábla 10.) vizsgálata során megállapította, hogy ezek a tárgyak besenyő, úz és „fekete süveges" csoportok szállásterületén és annak környezetében koncentrálódnak. A sírban nyugvó férfi antropológiai anyaga is elkülönül a temető többi férfi tagjától, valamint a borsodi földvár közelében elhelyezkedő besenyő eredetű falunevek alapján feltételezi, hogy 1995, 19., Gyulafehérvár-Mentőállomás III. (Alba Mid). GALL 2006, 28. Köszönöm Wolf Máriának, hogy megismerhettem a leletet. 1. Fácánkert-Kajmádi-sziget, 2. Füzesabony, 3. Kajdacs, 4. Szörényvár (7. tábla 9.) (Turnu Severin). Pálóczi Horváth 1989, 28-29. 19. kép; Pálóczi Horváth 1996, 15. a földvár haderejét alkotó, idegen, besenyő eredetű elemekhez kapcsolható a niellódíszes csat megjelenése. (Wolf 2004, 151-152; Wolf 2005, 136-137.) Wolf Mária megfigyelése mindenképpen figyelemreméltó, hiszen a Kárpát-medencében található csatok alacsony száma és a kelet-európai analógiák figyelmeztetnek minket, hogy a ritka tárgytípus megjelenése esetleges népmozgásokat takarhat. Természetesen a népmozgásokon kívül egyéb lehetőség is felmerülhet-e csatok Kárpát-medencébe való beáramlására, így minden egyes esetben a körülmények legteljesebb figyelembevételével kell vizsgálni a tárgyakat. Külön érdekes megemlíteni Kiss Gábor elméletét, aki Szombathely belvárosában két, egymás közvetlen közelében elhelyezkedő, egy időben használt Árpád-kori temető vizsgálata során megállapította, hogy két temetőt használó csoport eltérő eredetű és etnikumú lehetett. Míg a Szent Márton templom mellett található sírok egy jellegzetes templom körüli temetőhöz tartoznak, addig a Kisfaludy utca déli oldalán található temetkezések soros temető részét alkothatták. További különbséget találhatunk a halotti szokások elemei között, valamint eltérő anyagú és fajtájú ékszerek találhatóak a két temetőben. Kiss Gábor a lelőhely környezetében fellelhető besenyő eredetű településnevekre és a nyugat-magyarországi besenyőkre vonatkozó írott forrásokra támaszkodva feltételezi, hogy a soros temetőben a vár védelmében résztvevő besenyő eredetű csoportok temetkeztek, míg a templom körüli temetőt az itt lakó, már a keresztény vallásra áttért magyarság használta. (Kiss 2005, 151-160.) Kiss Gábor elképzelését egyelőre az alacsony sírszám miatt csak felvetésként lehet kezelni, de az elkövetkezendő évek ásatásai várhatóan megerősítik vagy megcáfolják ezt az elgondolást. Kiss Gábor elmélete azért is érdekes, mert Wolf Mária elgondolásához hasonlóan a beérkező besenyő csoportok katonai feladatokat töltöttek be. Részt vettek az ország belső rendjének fenntartásában, a korai földvárak védelmében valamint ők alkothatták a korai ispáni haderő egy részét. Arra, hogy idegen elemek nagy számban szolgálhattak a magyar hadseregben, már többen felhívták a figyelmet, (Fodor 2001, 24-25.) ezeknek az idegen katonáknak egy jelentős részét a 11-12. században a kelet-európai sztyeppéról kiszorított besenyő és úz csoportok alkothatták. Külön figyelmet érdemel az Artánd-Zomlinpusztai sírlelet, mely jelenleg egyedüli temetkezés108