Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 Röviden áttekintve, a következő leleteket vagy leletcsoportokat tartja a kutatás a besenyők magyarországi emlékanyagának. Tinódi leletek 1877-ben és 1878-ban ajándékozta Győry Gábor sárbogárdi földbirtokos a Nemzeti Múzeumnak a Sárbogárd-Tinódi szőlőhegy vagy más néven Varga család temetője lelőhelyről előkerült leleteket. A leletegyüttesben szereplő tárgyak összetétele és ebből adódóan a leletek összetartozása és keltezése napjainkban is eldöntetlen. A leleteket először Nagy Géza említi, aki a következő tárgyakat sorolja fel: 1. „egy ezüst fonállal és szögekkel kirakott díszes vaszabla", 2. „egy egészen kerek, fül nélküli, a fül helyett hosszúkás szíjlyukkal ellátott kengyel vasból", 3. „két, majdnem egy méter hosszú görbe kardból, vége felé keskenyedő, egyenes keresztvassal" (Nagy 1893, 18.) A tárgyakról ekkor még rajzot nem közöl, de 1900-ban megjelent viselettörténeti munkájának 23. tábláján megtalálhatjuk a tinódi zabla egyik oldalpálcájának (7. tábla 5.), (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 17.) valamint a két szablya (7. tábla 1-2.) (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 31-32.) és feltételezhetően a kengyel (7. tábla 4.) (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 18.) rajzát is. Nagy Géza Jósa Andráshoz írt levelében is megemlíti a tinódi leleteket, melyhez továbbra is csak a kengyelt, a zablát és a két szablyát sorolja. A leveléhez mellékletként csatolja több kengyel rajzát, közöttük a tinódiét (7. tábla 6.) is. (Csallány 1961, 56. VIII. tábla 1.) Hampel József 1897-ben egy táblán közzéteszi az egész leletegyüttest (7. tábla 3.), a táblán az idáig felsorolt leletek mellett feltűnik egy kígyófejben végződő karperec is. (Hampel 1897, 130.) A leletanyaggal kapcsolatban további problémát jelent, hogy a Hampel József és Nagy Géza által közölt kengyelek nem egyeznek meg, közöttük több apró különbség található. Pálóczi Horváth András és Hatházi Gábor a Nagy Géza által közölt rajzokat fogadják el hitelesnek és véleményük szerint ez nem egyezik meg a Hampel József által közölt kengyellel. (Pálóczi Horváth 1989, 27. 18/a ábra; Hatházi 1996a, 247. 3. tábla 3.) A Hampel-féle táblán látható kengyelt és karperecet a leletekhez hozzákeveredett tárgyaknak tartják, melyek eredetileg nem tartozhattak a tinódi leletcsoporthoz. A karperecet korábbinak (10-11. század), míg a kengyelt 13. századi kun kengyelnek tartják. Ezzel a véleménnyel szemben áll Horváth Ferenc álláspontja, aki a Hampel József és Nagy Géza által közölt rajzokat egyazon kengyelről készülteknek tartja. Véleménye szerint, melyet elsősorban a Hampel-féle részletdúsabb kengyelrajzra alapoz, a tinódi leletek nem a besenyőkhöz köthetőek, hanem a 13. század végén betelepülő kun csoportokhoz. Horváth felhívja a figyelmet arra tényre, hogy a leletegyüttesbe más lelőhelyekről előkerült leletek keveredhettek. (Horváth 2003, 378.) Horváth Ferenc véleménye ellen szólhat az a tény, hogy Sárbogárd-Tinód a későbbi kun szállásterület határától légvonalban mintegy 20 km-re található, a korábbi besenyő szállásterület központi területén, valamint az okleveles anyagban Tinódot besenyő faluként említik. (Hatházi 1996a, 237.) Az első leletközlésben továbbá nem szerepel a karperec, így későbbi hozzákeveredésnek tarthatjuk, melynek során a leletegyüttes kengyelét is összecserélhették. A leleteket egy besenyő' kiscsaládi temető szórvány emlékeinek tartják, melyeket általában egymástól függetlenül kelteznek és értelmeznek. A két szablyát a kutatás csaknem egyöntetűen 11-12. századinak tartja;'

9 ezzel szemben az ezüstberakásos, oldalpálcás zablát tágabb időhatárok közé keltezik.

40 Kengyelek 1. 1966-ban Kralovánszky Alán az alapi általános iskola helytörténeti gyűjteményében a későavar leletek között egy vállába kovácsolt fülű, kerek kengyelt fedezett fel. (8. tábla 1.) A kengyelekhez egy félköríves keretű hevedercsat is tartozott. A leltárkönyv bejegyzése szerint a leletek a településtől 1-1,5 km-re található TavaszmajorHomokbánya lelőhelyről kerültek elő. A lelőhelyen 1959 és 1966 között több mint 200 késő-avar és 10-12. századi temetkezést tártak fel. Hatházi Gábor megjegyzi, hogy az Alap-tavaszmajori temetőben feltárt sírok mellékletei alapján az alapi kengyelpárnak a temetőből való származtatása erősen kérdéses. A községi temető helyén egy A 11-12. századi keltezést a kiskunmajsai leletekkel való formai egyezései miatt Horváth Ferenc korainak tartja. Horváth 2003, 377. Dienes István a tárgy honfoglalás kori eredete mellett érvel. Dienes 1966, 209-210. Pálóczi Horváth András 11. századi példánynak tartja és az ezüstberakásos díszítését a csólyosi kun kengyelek díszítésével rokonítja. Pálóczi Horváth 1969, 115D Pálóczi Horváth 1989, 31. Horváth Ferenc keleti párhuzamokra utalva 12-13. századi darabnak tartja. Horváth 2003, 376. 105