Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 Fejér megye déli részének középkor kutatása a már említett okok miatt napjainkra szorosan összefonódott a besenyők és a kunok kutatásával. A korszak mind teljesebb megismerésében egyre fontosabb szerep jut a régészetnek. (Hatházi-Szende 2003, 389.) A térség 11-12. századi történetéhez szolgáltat újabb adatokat a Sárbogárd-templomdűlői temetőtöredék anyagának közreadása. A LELŐHELY FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE Sárbogárd a Nyugat-Mezőföld keleti szélén helyezkedik el, a Sárvíz völgyének keleti oldalán. E területet északnyugatról a Sárrét, északészakkeletről a Velencei-tó partvidéke, keletről a Sárbogárdi-löszplató, délkeletről a Györkönyi-hát, délnyugatról a Tolnai-hegyhát, nyugatról pedig a Sárvíz peremi löszhátak határolják. (AdámMarosi-Szilárd 1967, 263-264.) A völgyet vastag folyóvízi lejtőüledék tölti ki, melyet jégkorszakbeli hordalékkúp felszínek, gyengén tagolt löszplatók és lapos süllyedékterületek ölelik körül. (Fülöp 1989, 5.) A mai Sárbogárdot alkotó történelmi múltú kis falvak (Fülöp 1989, 9.) a Sárvíz árterét szegélyező hordalékkúp nyugati oldalának árvízmentes peremére települtek. (Hatházi 1996a, 244. 1. térkép.) A középkori falvak szóródási vonala kirajzolja az árral borított terület határát. A magasabban elhelyezkedő dombhátak eredetileg erdőssztyepp területek voltak, melyeket lösz- és homokpuszták, erdők borítottak. Az egykori árterekben mocsárrétek és ártéri ligeterdők húzódtak. A mezőföldi lösztábla talaja mészlepedékes csernozjom (fekete föld), ami kiváló termőtalajnak számít. Az ártér növényzete a történeti korok kezdetétől kiválóan alkalmas állattenyésztésre, hiszen az áradások után visszahúzódó víz nyomán megújult a növényzet. A lelőhely Sárbogárdtól 1,5 km-re keletre helyezkedik el, a város és a Bolondvár között húzódó északnyugat-délkelet irányú dombsor nyugati peremén, melynek anyagát az Ös-Sárvíz durva folyóvízi homok hordaléka alkotja. A LELŐHELY KUTATÁSTÖRTÉNETE Az 1940-es években homokbányát nyitottak a Templom-dűlőben (1. tábla 1, 3.). Feltételezhetően már ekkor dúltak szét sírokat, melyeknek leletanyagát elpusztították és széthordták. Az 1950-es években a székesfehérvári István Király Múzeumba egy szablya került Sárbogárd-Homokbánya lelőhely megnevezéssel (IKM At. lt.sz.: 485, 56.127.1.). A lelet azóta elkallódott, rajz és fotó nem készült róla, így a kutatásba való bevonása nem lehetséges. Kralovánszky Alán 1961 márciusában a Tringertanya mellett található 10-11. századi temető feltárását végezte. A feltárás során az egyik ásatási munkás egy kengyelt adott át neki és beszámolt róla, hogy azt az 1950-es évek elején homokbányászat közben találta a Templom-dűlőben. Az eset után Kralovánszky Alán a helyi ásatási munkások elbeszéléseiből értesült a folyamatosan előkerülő embercsontokról és leletekről. Március 29-én átvizsgálta a Templom-dűlőben található homokbányát és annak közvetlen környezetét, ahol több régészeti jelenségcsoport észlelt. Ezek az alábbiakban összegezhetőek: 1. Temető. A terület legmagasabb pontját jelző geodéziai kő körül, a felszínen emberi csontokat talált. Az egyik homokkitermelő gödör falából, a homokbánya keleti oldalán, kisméretű emberi koponya lógott ki. A koponyához tartozó sírt feltárta (1. sir), melyben egy enyhén zsugorított helyzetű gyermekcsontváz nyugodott (2. tábla 1. sírrajz)? 2. Településre utaló objektumokat figyelt meg Kralovánszky Alán a lelőhelytől 400-500 méterre északkeletre, ahonnan Árpád-kori fazékperemeket és egy bográcsperemet gyűjtött. 3. A dűlő nevét adó középkori templom felszínen megfigyelhető maradványaként azonosította a temetőtől 200 méterre északnyugatra található nagyobb köveket és cserépdarabokat.

6 Az ásatás folytatására augusztus 7. és 11. között nyílt lehetőség, amikor a homokbánya nyugati és déli oldalán további hét sír került elő (2-8. sír). Az ásatás során összesen nyolc sírt sikerült megmenteni. Az elpusztított sírok számát Kralovánszky Alán 200-300-ra becsülte, és a terület elhelyezkedését figyelembe véve további 50 érintetlen sírt feltételezett.

7 (1. tábla 2.) D A csontváz közelében, a felszínen őskori cserepek hevertek. 6 Kralovánszky Alán feltételezése szerint a temető felhagyása után, a kereszténység elterjedésével a terület népessége a templom temetőjében temetkezett tovább. (SZIKM At. lt.sz.: 479, 4367/87.) 7 Amennyiben az 1. sír zsugorított, őskori temetkezés, ebben az esetben a középkori temető pusztulásának mértéke jelentős mértékben kisebb lehet. 94