Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.

ványból kiderül, hogy vagyontalan vagyok, jövedelmem nincs, kereső foglalkozást nem folytatok. A csatolt orvosi bizonyítványból pedig kiderül, hogy 71 éves koromtól eltekintve is teljesen munka- és keresőképtelen vagyok. Vagyoni viszonyaimra jellemzően elő kell adnom, hogy a háborús időket a megvolt ingóságaim, bútoraim és egyéb felszerelési cikkeim nem élték túl, mert ezek teljes mértékben elpusztultak és azóta újakat beszerezni nem tudtam. Egyéb vagyonom nem is volt és most sincs. A fent hivatkozott rendeletek is mindenütt hangsúlyozzák azt, hogy azokat, akik a 70. életévüket betöltötték, különleges méltányos eljárásban kell részesíteni. Ha ez a méltányos és a rendelkezések szigorát enyhítő eljárás indokolt volt 1946-ban, mennyivel inkább ez ma, három évvel a fordulat éve után..." A hatóságok ezt a nyugdíj-kérelmét is elutasították. Ez az írás nincs idegen olvasóknak szánva s így nem félek attól, hogy valaki nagyzási hóborttal gyanúsít meg, gondolván, hogy mémoire-t akartam hátrahagyni az utókor, az irodalom vagy történelem számára. Hogy papírra vetem múltam emlékeit, annak két oka van. Az első, hogy magányos óráim lélekemésztő töprengései elől, a sivár és borús jelenből a napfényes Múltba meneküljek s a második, hogy ha unokáim kezeibe kerülnek egyszer e lapok, talán elolvassák és belőle halvány képét nyerik annak a világnak, melyben déd- és nagyszüleik éltek s amelyből kora ifjúságukban - még szüleik is kóstolót kaptak. * Székesfehérvárott, a Liget-sor (most Marx térnek hívják) 4. sz. házban születtem, 1881. január 5-én. Szüleim halálukig ott laktak a földszinti baloldali lakásban. Apám 1878-tól 1908-ig a város polgármestere volt. Pályáját a vármegyénél kezdte (miután az akkori kecskeméti jogakadémiát elvégezte) mint tb. aljegyző, majd az akkori „sármelléki járás" esküdtje, később szolgabírája lett s Abán, a járás székhelyén lakott. Akkor nősült meg, elvette az akkori I. alispán (akkoriban I. II. alispánok voltak) Horváth László sógornőjét, padányi Gulyás Amáliát. A királyi bíróságok szervezésekor rövid ideig járásbíró, majd szülővárosának rendőrkapitánya lett. Még Abán, 1871-ben született a lányuk, Ida nővérem. * Az 1960 körül készült emlékiratot az Ecsedy-unokák (Budapest, Keszthely) hozzájárulásával közöljük. Az Ecsedy család irataiból válogatott rövid idézeteket kiegészítésnek szántam. Kiegészítik ugyanis a töredékben fennmaradt kéziratot, amelyet a családi emlékezet szerint Ecsedy József immár megnyugodva, az 1960-as években, már Pestre költözésük után vetett papírra. Szépen fogalmazott, gondosan tisztázott gépiratként maradt ránk 14 oldal egy érdemes közigazgatási szakember visszaemlékezéséből, amely így, a 14. oldal alján töredékben maradt. A leszármazottak nem tudtak nyomára akadni a folytatásnak. Nekünk, a mai Fejér megye polgárainak azonban így is érdekes: ismerős helyszínek és ismerős nevek bukkannak föl benne és egy mára már egyre ismeretlenebb életforma, a 20. század elejének városi polgára, felelős megyei vezetője körülményeinek leírása. Leszármazottai szívességéből a kéziratot a családi albumból válogatott fényképekkel egészíthetjük ki. A gépirat közlésénél az eredeti helyesírást megőriztük. Apám nevéhez sok alkotás fűződik. Az ő polgármesteri működése alatt létesült a városnak előbb gáz, majd villany-világítása, vízvezetéke és csatornázása, a belváros és a forgalmasabb útvonalak kockakő illetve a járdák aszfalt burkolata. Ugyancsak Ő létesítette a városi tűzoltó parancsnokságot is, miről a ma is birtokomban levő arany emlékérem is tanúskodik. Már polgármestersége legelső évében - 1879-ben rendezte gr. Zichy Jenővel együtt a fehérvári országos ipari és mezőgazdasági kiállítást, ami - tudomásom szerint - az első volt a vidéki városok között. Akkor kapta Apám a királyi tanácsosi címet. Később a Vaskorona Rend III. osztályú rendjelét kapta érdemei elismeréséül. Apám szigorú, de igazságos volt. Nem emlékezem rá, hogy valaha megütött volna, de mégis féltem a haragjától. Olyankor napokig nem szólt hozzám s még a minden étkezés utáni kötelező kézcsókomat is elhárította. Anyám végtelen szelíd, csupa szív asszony volt. Talán nem is tudott haragudni! Még felnőtt kamasz koromban is úgy dédelgetett, mint egy kis gyereket. Én csendes, magábavonult gyermek voltam. Minthogy az első három elemi osztályt mint magántanuló végeztem, nővérem pedig 10 évvel idősebb volt nálam, nem voltak korombeli pajtásaim. Igen jól eljátszottam egyedül és szerettem olvasni. A IV.-ik elemibe már nyilvános iskolába jártam, hogy a középiskolában ne érezzem magamat Ecsedy József Régi idők, régi élet, régi emberek (Emlékeim a múltból) 130