Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

ig élt a Kulcsár családban. A családfővel megfogadtatták, hogy ezután esteledéskor hagyja el a pincét. A menősök a falvak gazdagabb rétegét, birtokosokat, papokat, utazókat, vármegye tisztviselőit gyakorta megtámadták. 1829. július 2-án a Sümegről Csehibe vezető postaúton Miklós János dobai lakost a Nyíreserdő mellett rablótámadás érte. Az utazó védekezett, de az összecsapásban súlyos fejsérülést szerzett, és 5 nap múltán Csehiben meghalt. A falu népe félelemben élt és tartott a zsiványoktól, mert tetteikről gyakran érkeztek hírek a faluba. Úgy vélték, hogy a hatalom előbb-utóbb utoléri őket, s akkor szigorú és megérdemelt büntetést kapnak. A XIX. század utolsó harmadából két, Csehiből származó menősről maradt fenn hagyomány. Az egyik a Szanati családból, a másik a Hentzi családból került ki. Mindketten tekergő, kóborló emberek voltak, akik a paraszti munkát nem kedvelték. A családban csak időnként jelentek meg, főleg téli időszakban tartózkodtak idehaza. Tavasztól őszig azonban ritkán mutatkoztak. Ez időben a zsiványbanda tagjai között voltak, együtt követtek el törvénytelen cselekedeteket. Mindkét menős devianciája külsőségekben is megmutatkozott. Ruházatuk különbözött a falubeliekétől. Rézgombokkal díszített dolmányaik voltak, bőröveiken nagy rézcsatok fénylettek, botjaik végén vasból vagy fémtárgyból készített bunkó volt, hajukat megnövesztették. Külsejükben az uradalmi pásztorokhoz, kanászokhoz, gulyásokhoz hasonlítottak. Hentzit a pandúrok elfogták, és az egerszegi törvényszékre vitték. A népi emlékezet szerint a „fekete teremben" állt bíróság előtt, ahol makacs magatartást tanúsított. Az ítélet kihirdetése után ezt mondta volna a bíráknak, „ganéllok a ti törvénytételetekre". Szanati sorsáról sincs adalék a népi emlékezetben. Annyi bizonyos, hogy a vármegye törvényszéke elé került, zsiványságáért megbűnhődött. A család tagjait a XX. század elején (közepén is) - igaztalanul - Szanati zsiványoknak nevezték. A Szanati fiú és a szemben lakó család egyik fia összeszólalkozott, és a vita végét a fiú azzal zárta, hogy ezzel a Szanati zsivánnyal többé nem áll szóba (Tóth Dezső csehi gazda elbeszélése nyomán). A gyermekek a XX. század közepén is pandúr-zsivány jelenetet játszottak. A játéknak, amelybe 18-20 éves fiúk is bekapcsolódtak, az volt a lényege, hogy a zsiványok menekültek a pandúrok elől, elrejtőztek a szalmakazlakba, pajtákba, sőt a mezőkre is kiterjedt a játék, ahol magasan nőtt rozstáblákban, gabonákban, kukoricásokban kergették a „pandúrok a menősöket". A jelenet azzal végződött, hogy a „pandúrok elfogták a zsiványokat". Az akció közben kemény ütések is történtek. A menősöket a pandúrok „bíróság" elé cipelték. Előtte azonban vallatással vették ki elkövetett tetteiket. A „bíróság", ha makacsul tagadott az elfogott, a következő rigmust mondta: „árestomba tetetlek, tüzes vassal veretlek"(Családi hagyomány). A népi hagyomány több történetet megőrzött a menősök tetteiről. Savanyú Józsiról az a hír járta, hogy a csabrendeki kanász fia volt, aki a helyi viszonyokat ismerte. A Barcza és Bogyay uraságokat éjjelente meglátogatta, akik pénzt adtak neki (ezt manapság védelmi pénznek hívják). A két birtokos urat nem is rabolták ki a betyárok. Nem adott viszont pénzt neki Haczki Kálmán, aki új birtokos volt a községben. 1881-ben történt, hogy Haczki nagyobb összeghez jutott, gyapjút adott el. A hírt Savanyúnak a zalagyömörői kanász vitte meg. A betyároknak értesülése volt a Hacki-kúriában levő vendégségről, és este a házat körülvették. Vacsora közben jelent meg Savanyú, aki a pénzt követelte. A betyár megjelenésére a társaság megijedt, Bogyay főszolgabíró az ablakon kiugrott. A többi betyár, akik a házat körülfogták, észrevették a főszolgabírót, és Káplár Józsi lelőtte. Ezt a „halálos vacsorát" népballada őrizte meg, amelyből a következő részt idézzük: „ezüst kanál, arany pohár ragyogott, a Bogyay az ablakon kiugrott. Szerda este jó bort ívott kedvére, pénteken már vitték a temetőbe." Savanyú agyonlövetett egy betyárt, mert a sümegi vásárról hazafelé igyekvő istvándi szegényasszonyt kirabolta. A tett helyszínén, a sümegi Dobogón, Savanyú Józsi Mária-képet állíttatott (Lipták-Zákonyi, é.n., 87-88.). Állítólag Savanyú Józsit csellel fogták el a csendőrök. A kocsmáros álomport öntött a betyár borába, aki ugyan elmenekült, de hamarosan elaludt a rezi csererdőben. Ekkor lepték meg a csendőrök, és elfogták. Más elbeszélés szerint az eset a véndeki erdőben történt, 1884-ben. (Vendekpuszta Tapolca határában fekszik, közel a halápi erdőséghez.) Savanyú a csendőröket ezekkel a szavakkal fogadta: „Hé, tollasok, most könnyen megfogtatok." (Gyűjtés ideje: 1953. július 10.) A Keszthelyi-hegység erdőségei a betyároknak kiváló rejtőzködési helyül szolgáltak. A hagyomány hiteles történetet is megőrzött a betyárokról. A Rezi cserben (cserfás erdő) tragikus esemény zajlott le. A banda egyik tartózkodási helye volt a rezi erdő. A cseresből gyakran látogatták a betyárok a Gyöngyösi csárdát, és a rezi szőlőkben a pincéket. Egy gazda ismerte a betyárok tanyázó helyét, a községi erdőőr pedig több alkalommal találkozott velük. Egyik alkalommal a betyárok a szőlősgazda pincéjében tartózkodtak, amikor zsandárok vették körül a házat. Az esemény az 1850-es években történhetett, amikor a közbiztonságot a zsandárok tartották fenn. A betyárok lövöldöztek a zsandárokra. Az egyik betyár életét (aki a kéménybe felmászott) zsandárgolyó oltotta ki. A betyárok azt vélték, hogy az erdőőr árulta el őket. Ezért nappal az erdőőr házához mentek, elfogták őt, a temetőbe kísérték és agyonlőtték. Az eset a falu népe szemeláttára történt, de akkora volt a félelem, hogy nem vállalkoztak az erdész kiszabadítására. P. Kocsis Ödön sümegi ferences rendházfőnök kéziratos tanulmányában olvasott a szerző (1953-ban) betyárokkal kapcsolatos történetet. Az eseményt a rendház tagjai megőrizték. Eszerint a Savanyú Józsi vezette 123