Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

(a csehi direktórium tagjai és a politikai biztos) elmondta, hogy a prédikációt ő tartotta, de annak tartalmából nem lehet következtetni rendszerellenességre. A politikai biztos követelésére ismertetnie kellett az elmondott prédikáció szövegét, amit Buday meg is tett, mert azt leírta. A jelenlevők (és a direktóriumi tagok is) megerősítették, hogy az elmondottak megegyeznek a templomban elhangzottakkal. A politikai biztos magatartásában ezután a jelenlevők enyhülést fedeztek fel. Békülékenyen kezdett beszélni, sőt kérte a káplánokat, hogy a népet nyugtassák meg, a rendszer lojális a vallási kérdésekben, az egyházi intézmények működése nincs veszélyben. A politikai biztos és kísérete este 9-12 között tartózkodott a plébánián. Két jegyzőkönyvet vett fel a biztos. (Az egyik a fehér zászlók kitűzéséről, a másik a vörös katonák megtámadásáról szólt.) Közben a faluba érkezett 50 tagú vörös katonaság egy része a faluban járőrözött, a másik része a kocsmában tartózkodott. A járőrözőket a lakosság megtámadta, közben puskalövés is dördült. Ez a falu lakossága körében félelmet és pánikot keltett. Kósza hír kapott lábra: „a vörösök gyilkolják a legényeket." Ez nem volt igaz, de a levegőbe tett lövés fokozta a lakosság félelmét, néhányan menekülésre gondoltak. A vörösök letartóztattak 3 személyt: Tóth Jánost és Simon Józsefet, akik a katonák megtámadásában részt vettek, továbbá Cserép Kálmánnét (templomi előimádkozó), aki Egyed direktorra becsmérlő kijelentéseket tett. A vörös katonákat május 7-én reggelre kivonták a községből, 10 fő kivételével. Ok még 10 napig tartózkodtak a községben, s ezalatt atrocitás nem történt. 1919. július végén hírek érkeztek a kommunista rezsim bukásáról. A kisbirtokos parasztság ösztönösen cselekedett a hatalom visszavételére: a bíróládát (Csombó /úri/ Jenő tanácsára) visszavitték a korábbi községi vezetőhöz, Németh János bíróhoz. A direktor érezve, hogy hatalmától megfosztották, panaszt tett a járási direktóriumnál. Sümegről ismét 20 vörös katonát küldtek Sümegcsehibe, hogy az esetleges ellenforradalmi megmozdulást elfojtsák. A katonai parancsnok a községben kijárási tilalmat rendelt el, melyet sokan nem tartottak be, mert a „rendszerváltás szele a levegőben volt." A fehér ellenforradalmi megmozdulásra nem került sor, napok alatt véget ért a kommunista hatalom. A vörös katonák a bukást a lakosság tudomására hozták, s pánikszerűen elmenekültek a községből. A proletárhatalom bukását a gazdák dobszóval hozták a falu tudomására. A faluban visszaállt a régi rend, a községi bíró a képviselő-testülettel irányította tovább a község életét. A lakosok - mivel bántódásuk nem történt, anyagilag sem rövidítették meg őket - nem tettek feljelentést a proletárhatalom képviselői ellen. A járási szervek kivizsgálták Egyed direktor és a direktórium tevékenységét, a kihallgatott tanúk felidézték a megtörtént eseményeket. Egyed Jánost elhurcolták, s a törvényszék 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte. A kisdirektorok nem kaptak büntetést: Gyalogh József élete végéig szégyellte 19-es tevékenységét. (Erkl [később Egerszegi] Ferenc azonban 1945 után bekapcsolódott a községi közéletbe.) A kiosztott 50 hold földet az uradalom visszavette, de a lakosok a termést betakaríthatták, és nem kellett a föld használatáért bérletet fizetni. A történeti forrás megjegyzi, hogy Sümegprágában és Bazsiban kirívó események nem történtek. A Csehiben lejátszódó antikommunista akciót egyedül Egyed János túlfűtött mentalitásával magyarázták, melyet a lakosság először passzív rezisztenciával fogadott, s csak akkor erősödött fel a községi ellenállás, amikor a hatósági emberek (a maguk primitívségével) kiprovokálták. Sümegcsehiben 1919. augusztus elején a proletárhatalom bukásának hírére szentmisét, majd délután litániát tartottak. Az egyházi vezetők értékelése szerint a falu katolikus szellemiségét az elmúlt hónapok alatt sikerült megőrizni, és az ateista tanoktól a lakosság távol tartotta magát. Az egyházközség elrendelte, hogy az 1919. május 5-i kommünellenes megmozdulás emlékezetére minden esztendő májusában, kedd, csütörtök és szombat este ájtatosságot tartanak. A májusi litániák rendszeresek voltak a második világháború éveiben is (SCSP HD, 61-64.; családi hagyomány). SZOCIÁLIS REFORMOK A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT A proletárhatalom bukása után újjászervezett polgári rezsim a gazdasági és politikai stabilizáció elősegítésére szociális reformok megvalósításába kezdett. Ez azonban igen óvatosan ment végbe. A visszaállított polgári hatalom az 1918 előtti tőkés rendszert építette ki. Megmaradtak a nagybirtokok, a tőkés nagyüzemek, ami a vidéki Magyarország népének nem hozott megújulást. A földreform (mint egyetlen megoldás a falusi szegénység intézményes felszámolására) a tőkés és nagybirtokos osztályok ellenállása következtében nem valósulhatott meg. így Sümegcsehi, Bazsi és Sümegprága alsó paraszti rétegei számára a két világháború közötti évtizedekben a stagnáló alacsony életnívó jutott osztályrészül. A püspökség a nemzetgyűlés által hozott 1920. évi XXXVI. törvénycikkelyt (Nagyatádi-féle földreform), amely a földbirtok helyesebb megoszlásáról rendelkezett, felemás módon hajtotta végre. (A nemzetgyűlés elé a törvényjavaslatot Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter terjesztette be.) Sümegcsehiben 1921-ben az uradalom a Csiderben osztott házhelyeket. Az 1910-ben átadott 4 házhely mellé 18-at parcelláztak ki a Hegyi út keleti oldalán. A parcellák az urasági erdőig terjedtek. Ezt a dűlőt Abrincsosnak nevezték. 1922-ben további 21 házhelyet mértek ki a görbői út déli oldalán a papi földekből (az Urhidában). A parcellák kialakítása során ügyeltek arra, hogy a görbői utat bekötik a Sutrából kivezető útba, és egy 10 méter széles úttestet alakítottak ki (17 házhely a 106