Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

Sutrából lehetett közlekedni. (Az út neve Kismezei út volt, amelyet a hegyi gyepün túl Alsóhegyi útnak neveztek.) Úrhida A Csiderhez hasonlóan nagy terület, amely a Görbőre vezető úttól (nagymezei) délre terült el, magában foglalta a Sutrát, és nyugati irányban a Bükk-Diási-patakig terjedt. Keleten a hegyháton húzódó csideri út határolja, délen pedig a szőlőhegynek az a része, melyet Vasfurkónak neveztek. Az Úrhidában, éppen úgy, mint a Csiderben, több dűlő terül el. Itt van a Kismező, Paplegelő, Cifrakert, Pötréte és a szőlőhegynek egy jelentős része. A hagyomány szerint a Cserén-kút körüli réteket a XVIII. század közepéig kiszárították, mély árkokkal vezették le a vizet. A püspöki uradalom bérlője, akinek a hegyben nagyobb szőlőterülete volt (a mai papi szőlő) a közlekedés megkönnyítésére az árkokon át hosszú fahidat készíttetett. A bérlő földesúri jogokat gyakorolt, tehát úr volt. Innen ered ennek a jelentős területnek a neve: Úrhidja, Úrhida. Kápolna-tag Szántóföld. A területet a XVIII. században bérlő művelte, aki a nagymezei (görbői) út északi oldalán a majort épített ki. A dűlő a Vendel-kápolnáról kapta az elnevezést. Erdőrészek Csertető (Csehi tető) Közvetlenül a szántói határszélen terül el. Az úrbéres közbirtokossági erdőben a Kovácsi-hegy északi oldalát foglalja el. A hegy fennsíkját cserfák takarják, innen ered az erdőrész elnevezése. Cservölgy A Csertetőtől keleti irányban levő erdőrész, amelyet Balácának is neveznek. Hidegkút felé esik, egy mély, majd egy meredek része van. A völgy feletti részről gyönyörű táj bontakozik ki a szemlélő előtt, ahonnan Sümegcsehi falut, a határt, a szőlőhegyet át lehet tekinteni. A szemlélő szinte a lába előtt érzi az alacsonyabban fekvő települést, belátja a teljes Marcal-medencét, középen a Ság-hegyet, a Kisalföld széles síkságát, keleti irányban Sümeg, Somló tumulusait, nyugaton Kemenesalját, nyáron napfényes időben az ég alján kék színű csík jelzi a kőszegi, a soproni hegyeket, s mögöttük a Keleti-Alpok csipkés hegyormait. Kőfejtő Az erdő értékes része a Csertető alatt. A Kőfejtő úrbéres közbirtokossági tulajdon, ahol az erdő-elöljáróság előzetes engedélyével a közbirtokosság bármely tagja szabadon fejthetett bazaltkövet, és azt az építkezésnél felhasználhatta. Sózó A Kőfejtő alatt (északi irányban) vadászbérlők által elhelyezett vályúk voltak. A szarvasok és őzek számára a vadászok sót helyeztek el a vályúkban. (Itt tilos volt lelőni a vadakat.) Sarokvágás A falutól délre (Zalaszántó) és nyugatra (Döbröce) fekvő község erdőbirtokának találkozásánál fekszik. Sarok formában nyúlik ki a két szomszédos erdőbirtokra. A Sarokvágás a Kőfejtőtől nyugati irányban van. Kiskovácsi (Kovácsi) Sümegcsehiről Zalaszántóra vezető erdei út mellett, a Sarokvágásnál terül el, ott, ahol a csehi erdőbe befordul az út. Amikor az útviszonyok megfelelőek voltak, a csehiek a szántói malomba vagy vásárba a Kovácsi úton jártak. A Döbröcei-hegyben létezik egy forrás, aminek Kovácsi kút a neve. Erre a víznyerő helyre települt (a történelmi forrásokban évszázadokon át előforduló) Kiskovácsi falu. A vízforrás elég közel van a mai Kiskovácsi területhez. A XVIII. század közepére elnéptelenedett a település, és határa erdővé lett. (Meg kell különböztetni ezt a települést a Zalaszántó határában a hegygerincen elterülő és Nagygörbő-Döbröce határába átnyúló Nagykovácsitól. Az elpusztult Nagykovácsi a hegyvonulat legmagasabb pontja, és eléri a Rezivár magasságát [400 m]. A vulkanikus hegy legmagasabb pontján tengerszem van [Vad-tó], amely a szántói határba esik. Nagykovácsi 1945-ig a keszthelyi Festetich-uradalom része volt.) Kocsmadomb (Kiskovácsi-domb) Ez a rész közel van Kiskovácsihoz. A Szántóra vezető úttól mintegy 20 méter választja el. Zalaszántón évente két alkalommal tartottak országos vásárt: pünkösd utáni kedden és Illés napot (július 20.) követő kedden. Ezt a hegyi utat választották a vásározók Csehiről, Kisgörbőről, Nagygörbőről, Döbröcéről, Mihályfáról, Óhidról, Szalapáról, Kisvásárhelyről. A csehi kocsmabérlő a szántói vásár alkalmával ide, a Kiskovácsi-dombra italokat, asztalokat, padokat szállított ki, és ideiglenes mérőhelyet alakított a szomjasan érkező vásározóknak. Nyelves domb A Sarokvágás alatt elterülő dombvonulat, amelynek nyelvszerű az alakja a Vakárok és Diás (Diós) folyó közötti részen. A Diás a Sarokvágás alatti Jóvíz-forrásból ered. A Vakárok vizét szintén forrás táplálja. Ez egy gyengén csörgedező ér, amely a Diásba torkollik. A Diás és a Bükk-kúti patak a Bükki-gyöpnél találkoznak, felettük átjárót épített a legelőt kezelő közbirtokosság. A Bükk-Diási-patak északi irányban halad a réteken át a tótvári határig, ahol a Bazsi felől érkező Berek-patakkal egyesül, miközben a Sűrűi-víz azt bővíti és Kisvásárhely határában beletorkollik a Marcalba. A szakirodalom sze99