Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

Az eljárás a csehi bíró (Kulcsár János) házánál 1886. november 21-én kezdődött. Ekkor a tanácskozáson jelen volt az elöljáróság: ifj. Farkas János, Simon János, Oswald József, Kulcsár Ferenc, Csombó József és Cserép János. Az elöljáróság áttekintette 1852-től az elkülönítési folyamatot, a közbirtokossági tulajdon kialakítását, továbbá utaltak arra, hogy a gazdák egy része az erdei és a legelőingatlan szétválasztását kívánja, de vannak gazdák, akik ezt ellenzik, és a jelenlegi állapot fenntartása mellett érvelnek. Ez elsősorban a volt zsellérség és negyedtelkesek követelése volt. Most is hangoztatta az elöljáróság, hogy az 1852-ben végrehajtott úrbéri elkülönítés során sommásan ítélték meg a közös földek jobbágyságra és a zsellérségre eső részét. Elvként mondták ki, hogy az erdő és a legelőilleték 12-12 hold telkenként. Ez az úrbéres telkek járuléka, amely a telkes gazdáknak és a házas zselléreknek az úrbéres jogok alapján, teleknagyság arányábanjárt. Az uradalom részéről kijelentették, hogy az erdőterületet a jobbágyság ,,faizási"(fajárandóság) és a „legeltetési jog" megváltása fejében kapta. Az erdei részen a legeltetést 1887-ig a gazdák és a zsellérek közösen folytatták, nem került sor az erdő és a legelő elkülönítésére, de a gazdák közötti felparcellázásra sem. A legeltetés azonban akadályozta a korszerű erdőművelést, mert erdőt telepíteni, az úgynevezett gyengevágást gondozni az elég nagy számú legelő állat miatt nem lehetett. Az erdészeti szakemberek tehát sürgették az elkülönítést. A birtokos parasztoknak is érdekükben állt a legelőterület elhatárolása, sőt annak új helyen történő kialakítása. A birtokosok a szarvasmarhatartást tovább akarták folytatni, sőt - jövedelmezősége miatt - az állatállományt növelni akarták. Ehhez pedig legelőterületre volt szükségük. A bíró házánál tartott gyűlésen a három és fél évtizeddel korábban végbement tagosztály adataira már kevesen emlékeztek, s e tárgyra vonatkozó hivatalos iratok a bíróládában nem voltak. Egyesek tudni vélték, hogy 1852-ben a földmérő mérnök kijelentette volna, hogy az erdő-legelő arány 6040% legyen. A közbirtokossági gyűlésen részt vettek határozatba foglalták, hogy az Alsóerdő teljes területe üzemesítésre kerüljön, onnan a legeltetést kitiltják, és az eddigi erdőrészt, a Gyertyánost (Sűrű) alakítják közlegelővé. Ehhez azonban a gyertyánfák nagyobb részét ki kellett irtani, és a gyepesítést elvégezni, a marhahajtó utat kialakítani, bővizű itatókutat létesíteni, nehogy a Berek patak vizéből itassanak a csordások. A Gyertyános erdő fekvése megfelelő volt a gazdáknak, mert szántók, rétek terültek el mellette. Az elkülönítéshez hatósági döntésre volt szükség, amit Zalaegerszegen a vármegyei törvényszék hozott meg. A vármegye a gazdagyűlés határozatának részletes áttekintésére, annak újrafogalmazására Csehibe küldte a sümegi Czinder István ügyvédet és Havasi József járásbírósági alkalmazottat (telekkönyvvezető). Nevezettek 1887. július 23-án tárgyaltak a csehi gazdák egy részével. A tárgyaláson a 98 gazda közül mindössze 29 fő jelent meg, akik valamennyien birtokos parasztok és az egykori féltelkesek örökösei (Kulcsár János bíró, ifj. Farkas János esküdtelöljáró, továbbá Csombó József, Cserép János, ifj. Somogyi János, Csikós János, öreg Farkas János, Csombó (Czibor) József, Szántó Ignác, Kulcsár István, Antal Ádám, Gyalogh József, Nagy Gergely, Szőke Ferenc, Csombó István, Németh György, Farkas Károly, Horváth Vendel, Nagy Mihály, László Ferenc, öreg Józsa János, Simon Pál, Furján József, Kelemen Ferenc, Szentes József, öreg Simon (Piter) János, Iván János, Simon (PálPókó) István, Makkos József). A távolmaradt 69 gazda a volt úrbéres birtokosság negyed telkesei, vagy házas zsellérek örökösei. Számukra az erdei legeltetés fenntartása hasznosabb lett volna, hiszen az egész terület a legeltetés számára szabad volt, és az úrbéres időszakban nem volt korlátozva, ki mennyi állatot tartott a legelőn. Az elkülönítéssel viszont a birtokos parasztok jutottak előnybe, mivel a legelőben a tulajdonjog arányában lehetett állatokat tartani. Nem jelentek meg a többi között: Józsa József, Kelemen József, Kovács Mihály, Kulcsár Mihály, Horváth Bálint, Szántó Károly, Hentzi János, Szanati József, Szanati Károly, Kulcsár (András) György, Takács András, Radies József, Tóth József, Barbély János, Böcskei József. Megjelent viszont a csehi plébános, Petlánovits Mihály és a tanító, Nagy József, akik az elkülönítési eljárás során a jobbágyilletőségekből maguk számára akartak kihasítatni legelőrészt. Ez a tény az eljárást bonyolultabbá tette. A plébánosnak és a tanítónak ugyanis az előző elöljáróság (a bíróval az élen) megígérte a követelésük teljesítését. A gazdák azonban tiltakoztak emiatt, azt törvénytelennek mondták, mert a tagosztály során kimért és tagosított papi földekbe és a mesterföldekbe belefoglalták a legelőterületet is, illetve a mesterföldek esetében a legelőrészt rétként mérték ki. (A gazdák szerint az akkori bíró gyenge akaratú ember volt, aki a két tanult ember követeléseivel szemben nem tudott ellenérveket felsorakoztatni). A plébános követelése egy jobbágytelek utáni rész, azaz 12 hold legelő volt. A gazdák elmondották a kiküldötteknek, hogy a papi földek soha nem tartoztak az úrbéres állományba, s ezért nem is jár hozzá legelő. A plébános abból indult ki, hogy a püspöktől kiegészítésképpen kapott egész telek után nem kapott legelőterületet. (A plébánia földhöz a tagosztály során az uradalom természetben kapcsolta a legelőt, amely a Bükk-Diási-patak mellett, kisebb részben az úrhidai, nagyobb részben pedig a Roskosidűlőben terült el, és a plébánosok ezt a legelőterületet 1948ig háborítatlanul birtokolták.) Nem volt elégedett a tanító sem a kapott kaszálóval, ő is legelőjogot kért. A kiküldöttek a telekkönyv adataiból megállapították, hogy a Bükkös erdőben (Alsóerdő) a volt úrbéres közbirtokosságnak 437 hold 1277 négyszögöl erdőbirtoka van. A másik erdőbirtok, a Gyertyános (Sűrűi erdő) 107 kat. hold és 1000 négyszögöl területű. Megállapították, hogy mindkét erdőben folyik legeltetés, melyet törvényszéki határozattal kell elkülöníteni, és megtiltani az erdőnek 85