Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

46. Czankó János zsellér 47. Pap Miklós zsellér 48. Szántó László zsellér 44. Symon Mihály telkes 50. Szabó Mihály zsellér 51. Hentzi János telkes 52. Kis György telkes 53. Symon István telkes 54. Kulcsár György telkes Furián Ferenc zsellér 55. Túró Mihály cigány-zsellér Túró Tamás cigány-zsellér 56. Udvari József zsellér (takács foglalkozása van) Kovács Pál zsellér (kocsmabérlő) Mikola Miklós zsellér (molnár) Gazdasági viszonyok Bazsiban és Prágában (1770-1777) 1770-ben Bazsiban 47 háztartás volt, a lakosság száma 246. Úrbéres jobbágy 36, a többi extraneus, azaz nem bazsi lakos. A bazsi hegyen 1781-ben 14 helységen kívüli lakosnak volt szőlőterülete. Az extraneusok a szőlőföldeket irtással szerezték meg. A gazdákon kívül kézművesek is voltak a faluban (fazekas, asztalos, kovács, kerékgyártó, takács, mészáros, pálinkafőző, kocsmabérlő). A vagyoni viszonyok a kedvezőbb szolgáltatási feltételek közepette sokat javultak, úgy tűnik az adatokból, 6 évtizedes pangás után a gazdáknál gyarapodás kezdődött. Szántóik nagyobb része, 222 hold irtvány, ugyanakkor az úrbéres föld mindössze 103 hold. Igásállatuk 83 volt, továbbá az állomány 50 tehénből, 36 tinóból, 136 juhból, sertésből és kecskéből állt. Terményeik 1770-ben: 439 mérő búza, 476 mérő rozs, 99 mérő árpa, 197 mérő zab és 272 mérő kukorica. A 231 kapás szőlőben 755 urna bort szüreteltek, 11 év elmúltával a szőlőterület 457 kapásra növekedett. Volt szőlősgazda, akinek egy tagban 18 kapás szőlő (3600 négyszögöl) volt a tulajdonában. Szénát a 106 kaszás rétről 161 szekérrel takarítottak a pajtákba. Ebben az évben, a kedvezőtlen időjárás miatt, a termést közepesnek ítélték, jövedelmük csak a borból volt, a többi terményt a háztartások használták fel. 1777-ben az éves robotot (290 munkanap) 86 forintért megváltották, de a szerződés arra is módot adott, hogy a konyhára való élelmiszereket 5, a badacsonyi borfuvart 23 forintért megváltsák. (A badacsonyi fuvart 23 telkes gazdának kellett volna évi 23 alkalommal, négyfogatos szekérrel teljesíteni.) (Ila-Kovacsics 1988, II, 166.; ZML CD, A, 1777, B.) Prágában 1777-ben 20 gazda volt és 17 zsellér. A faluban a telkek száma 16, ami 457 hold szántót, 179 kaszás rétet jelentett. Itt is volt irtásföld (115 hold), a szőlőterület 132 kapás volt. A szolgáltatások különböztek a szomszédos Bazsitól, itt kizárólag a konyhára való élelmiszereket lehetett pénzben megváltani, ami 13 forint 30 dénár. Az igásrobot 1729 munkanap volt. Az egész telek után 15 öl tűzifát vágtak az erdőn, azt beszállították a sümegi rezidenciába. Hosszúfuvarra évi 4 alkalommal kötelezték őket, a terményekből tizedet adtak. A zsellérek gyalogrobot szolgálata évi 306 munkanap volt, a kocsmáltatási jogot 10 forintért kapta meg a helység, a makkoltatásért 37 forint 60 krajcárt fizettek. A földesúri összjövedelem Prágából 1782-ben 1307 forint 26 krajcár volt, a következő évben azonban jóval kevesebb, 586 forint 39 krajcár. A jövedelem nagyobb része ebben a helységben is természetiekből állt, a készpénz kizárólag a cenzusból jött be az uradalmi kasszába. Az uradalmi emberek azonban szabálytalanságokat találtak a faluban, és büntetéspénzeket róttak ki a gazdákra, a zsellérekre és a falu önkormányzatára. Ez 1802-ben 147 forint 40 krajcár volt. Sümeg mezőváros gazdasága, társadalma a XVIII. század végén Sümeg lakossága között megnövekedett számmal éltek kézművesek, akiknek céhszervezetük volt. (A takácscéh kiváltságlevele 1682-ben kelt.) 1750-ben a kézművesek száma 35, 1770-ben 95. Kirívóan magas jövedelműek is voltak közöttük (a mézesbábosé 400 forint). A mesteremberek száma a század fordulóján tovább gyarapodott, 1802-ben 134 fő, a foglalkozások 29%-a. A kézművességen túli népesség agrártermeléssel, szőlőmüveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A szőlők a Baglyas-hegyen voltak. A bor minősége - a megjegyzések alapján - gyenge. 1777-ben Sümegen 5 országos vásárt, hetente 1 piaci napot tartottak. A vásárok mindig népesek voltak, a vidék körzetéből lovakat, szarvasmarhákat, aprójószágot hajtották fel. A nem nemesi lakosság ez évben 298 háztartásban élt. Legnagyobb részük szegényember, akik az állami adót nem tudták fizetni. 1770-ben 271 családot köteleztek adófizetésre, a többi extraseriális (pásztor, hajdú, urasági telken élő nemes, konvenciós cseléd) volt. A saját házában lakó nemesség (1769-ben) 25 háztartásban élt. A városi társadalom összetétele 1802-ben: 361 oppidani (városlakó), 47 a házzal nem rendelkező zsellér, 52 a püspöki telken gazdálkodó nemesi család, összesen 460 háztartás. 1777-ben a mezővárosból 7284 forint és 90 krajcár volt a püspöki jövedelem. Az uradalomnak Sümegről a következő szolgáltatási fajtákból származott jövedelme: a hosszúfuvar megváltása 89 forint, a tized értéke 1586 forint 26 krajcár, az erdei jövedelem 643 forint 59 krajcár, a gubacsgyüjtés évi bérlete 246 forint 33 krajcár, az allodiális földek utáni jövedelem 1097 forint 42 krajcár. Az allodiális szántók 458 holdat tettek ki (917 pozsonyi mérősök). A kaszálók a Somos- és a Szamárkertben voltak: innen származó jövedelmük 260 forint 12 karajcár volt. A Forró-kút vizén az uraság egykerekű malma működött, ennek jövedelme 224 forint 29 krajcár. A püspöki háztartás számára a sertéshizlalás a malom melletti telepen történt. Nagyobb összeget - 8310 forintot és 40 krajcárt - hozott a városi beszálló vendéglőben kimért bor. (A bor iccéje 2-14 krajcár körüli összeg.) 94