Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

helyre az igásrobotosokkal hordatták egybe. A kilencedelést a határban Szent István-napig (augusztus 20.) végezték el. A kilencedelést az állatállományban az uradalom emberei Szent Iván-napig (június 24.) ejtették meg. A csehi 33 gazda esetében a robotszolgálat összesen 1290 munkanap volt, a zsellérek gyalogmunkában évi 200 napot robotoltak. Az igásrobot a telkesek munkaidejének 13%-át, a zsellérekének 5%-át vette igénybe. Adtak évente az uradalomnak 41 forint füstpénzt, 320 tojást, 65 csirkét, 50 kappant (fiatal kakas) 20 icce vajat (icce = 7 deci) 140 font (font = fél kg) súlyú fonalat, 27 öl tűzifát (ZML U, A, 1768, B, CS, P.). Lázongás a falvakban Az eddigiekből is kitűnt, hogy a jobbágyság az 1768. évi rendezéssel elégedetlen. A csehi és prágai jobbágyok 1780-ban egyöntetűen vallották, hogy az 1768. évi rendezést akaratuk, de beleegyezésük ellenére hajtották végre, rájuk erőltették. Még 1768-ban a vármegyei hatóság előtt hangot adtak elégedetlenségüknek, de nem respektálták a panaszokat, a kifogásolt rendelkezéseket Egerszegen törvényesnek tartották. Az uradalom falvai a püspököt a terhek mérséklésére kérték. Adatok szerint Koller Ignác sok panaszlevelet kapott. Ezek hatására a püspök azokon a birtokokon, amelyekben az allodiumokat nem alakították ki, hajlandó volt a terhek mérséklésére. A jobbágyság a püspöktől a kilenced eltörlését kérte. A vármegye utasította Hertelendy Györgyöt, a szántói járás főszolgabíróját, vizsgálja ki a csehi és a prágai panaszokat, jelentését hozzá terjessze be. Ekkor fény derült az uradalmi túlkapásokra. A földesúri tiszt úriszéki határozatra hivatkozott, amely szerint még 1768-ban hajtsa be a hátralékban levő robotot és a terményszolgáltatásokat. A határozatot a vármegye is megerősítette. A csehiek a főszolgabírónak előadták, hogy az urasági tiszt az urbárium előírásainál többet követelt tőlük. A már teljesített túlrobot-napokat a tiszt nem volt hajlandó a következő évi elszámoláshoz csatolni, és kijelentette volna, hogy a robotszolgálat az urbárium előírásai szerint történt. A jobbágygazdák felmutatták robotcéduláikat, amellyel évi teljesítményeiket igazolták. A főszolgabíró azonban keményen intette a csehi gazdák képviselőit: lázongásaiknak nincsen alapja, az uradalom törvényesen járt el velük szemben. Nem fogadta el a bíró érvelését sem, miszerint 1765-ben a jobbágyok Koller Ignáctól több kedvezményt kaptak. A főszolgabíró szerint annak hatálya az 1768. évi rendezéssel lejárt, többé ne hivatkozzanak korábbi kedvezményekre. Az elöljárók viszont makacsul kitartottak az urbárium rendelkezéseinek enyhítése mellett. Erre a főszolgabíró kérte az uraság által adott korábbi kedvezményeket. Az elöljárók az 1713 óta keletkezett szolgáltatásokról beszámoltak. (Az adatok egyeznek a korábban leírtakkal.) (ZML AU, A, 1780.; et PSD, B, CS, P.) Csehi az úrbérrendezés után A betelepedés szinte folyamatos volt a XVIII. század második felében. 1770-ben 61 családban 329, 1771-ben 69 családban 353 főt számláltak meg. 1770-ben a gazdák és családjaik 280 fővel voltak jelen, a zsellérek 10 családban éltek, és 49-en voltak. A zsellérek között tartották nyilván a faluban működő kézműveseket, a kovácsot, a bognárt, a regálébérlőt (kocsmáros), a falusi pásztorokat (csordás, kanász), az urasági molnárt, továbbá a parókián élt 9 személyt és a tanítócsaládot. Ez évi adatfelvétel szerint a faluban nem volt hetivásár, a pénzszerzési lehetőség kevés. A kocsmából eredő falusi jövedelem évi 20 forintot tett ki. A gazdák elégedettek az erdőhasználattal, a legeltetési joggal járó előnyökkel. Megterhelő volt a gazdáknak a katonatartás: az elszállásolt katonák (kvartélyozók), lovaik ellátása élelemmel, takarmánnyal. Az átvonuló katonaságnak fuvart adtak, felszerelésüket a következő beszállásolás helyére kellett szállítaniuk. A szántóföldekről egyöntetű a megállapítás, hogy termékenyek, bár 1770-ben sok volt az eső, a természeti károk következtében a gabonatermés csak fele volt a más években termett mennyiségnek. Szőlőt 288 kapást műveltek, a bor 854 akóval termett. Búza 441, rozs 821, árpa 150, zab 236, kukorica 187 pozsonyi mérő termett. Széna 316, sarjú 17 szekérrel volt. A gazdáknál 124 igásállat, 66 tehén, 75 növendék (ridegmarhának nevezik), 456 birka volt. Az összeíró feljegyése szerint a falunak felvett adóssága nem volt, a falurétről 8 szekér szénát takarítottak be. A határban gyorsan növő fák voltak, köztük a fűz, a berek. Eperfát nem láttak a településen. 1771-ben adózó személy 154 volt. A serialis jobbágyok (adózó) száma 56, akik 306 családtaggal éltek. 1771-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, nyolc gazda háza és vagyona pusztult el. 13 extraserialis (zsellér) család volt, akik 47 családtaggal éltek együtt, köztük csak egy személy adózott. Az extraserialisoknak nevezett zsellérek között három cigánycsalád, két falusi pásztor, egy béres és a kocsmabérlő volt. Helytartótanácsi rendelet értelmében a falunak a kóbor cigánycsaládokat be kellett fogadni, a megélhetésükhöz szükséges pénzt a földesúr biztosította számukra. A cigány megnevezést nem lehetett használni, a hatóság szerint nevük: újpolgár. A családfők: Túró Tamás, Túró Mihály, Árvái István (ZML CU, 46-17,). Az úrbéres terhek mérséklése Az uradalmi falvak elégedetlensége a legfelső államhatalmi szerv elé került. A királyi tanács 1771. január 7-én hozott határozata a sümegi uradalom jobbágyterheinek csökkentését rendelte el. A rendelkezés az uradalom falvaiban levő jobbágyok hátrányos robotszolgálatát eltörölte, s a többletrobotot szolgálók munkanapjait ettől kezdve beszámították az előírt robotba. A tizeden kívüli termény89