Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Szemle – Rundschau - Fitz, Jenő: Póczy Klára: Aquincum. XXXIII. p. 219–221.
SZEMLE - RUNDSCHAU Alba Regia, XXXII, 2002 FITZ JENŐ PÓCZY KLÁRA: AQUINCUM. BUDAPEST RÓMAI KORI TÖRTÉNELMI VÁROSMAGJA Hatvankét év telt el azóta, hogy Budapest története Budapest az ókorban címmel Aquincum kutatásának a maga korában egyedülálló értékű nagy összefoglalása megjelent. Az elmúlt évtizedek folyamatos ásatásai, az eredmények értékelése az ókori kutatás egyik leggazdagabb anyagát gyűjtötte össze, amely korábban elképzelhetetlen részletek megvilágítását, értelmezését tette lehetővé. Póczy Klára „Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja" című monográfiája nem az elmúlt évtizedek ásatási eredményeinek részletes leírását, elemzését, a feltárt új épületek, városrészek szokásos közlését, az új megállapítások összefoglalását adja, hanem a 123 éve folyó ásatások eredményeinek elemzésével részletekbe menő teljes képet ad egy ókori város kialakulásáról, jellegéről, az idők folyamán végbement változásokról, a római település napjainkig tartó utóéletéről. - Mindezt a pannóniai és az ókori világ, a Római Birodalom keretei közt, a változó szokásokkal, a kialakult gyakorlattal öszszevetve tárja elénk. A felgyűlt hatalmas mennyiségű adat különlegessége, hogy nemcsak Aquincum és környékén megfigyelhető jelenségek apró részletekig áttekinthetővé váltak, de az idők folyamán kialakult római rendszer jellegét, alkalmazását is értelmezhetővé teszi, mindazokkal a változásokkal, amelyek Aquincum municipium rangra emelésével, majd colonia rangjával bekövetkeztek, módosították a korábbi arányokat. A szerző e vizsgálatai a Birodalomban végmenet változásokat, fellendüléseket és hanyatlásokat, a kormányzásban bekövetkezett módosulásokat, valamint a többi pannóniai város helyzetének alakulását is nyomon kísérték. Az Aquincumban megfigyelhető gyakorlat és ennek változásai a többi város lényegesen szerényebb kutatási eredményeit is érzékelhetővé teszik. Aquincum kivételes jelentőségét Pannonián belül nemcsak a folyamatos ásatások gazdag eredményei, az apró részletekig menő új adatok adják, de földrajzi helyzete, jelentősége is. Ez önmagában véve nem új felfedezés, és nem is az ásatás nagyságrendje emeli ki a provincia városainak sorából, hanem az a kép, amely az új feltárások, elemzések alapján összeáll. A Kárpát-medence központjában, a kiemelten fontos dunai átkelőhely kezdettől fogva - Carnuntum mellett, amelyet szintén közvetlen út kötött össze Itáliával -, a pannóniai térség legfontosabb helyévé tette. A dunai határvédelem kiépülésékor ide vezényelt alakulatoknak, majd a légiónak, értelemszerűen a kulcsfontosságú átkelőhelyen adott helyet, kiemelt rendeltetést. A provincia kettéosztásakor nem a lényegesen jelentősebb múlttal rendelkező colonia, Sirmium, hanem Aquincum lett Pannónia Inferior székhelye. Stratégiai fontossága 214-ben tovább erősödött, amikor Caracalla császár AlsóPannoniát a brigetioi légióval megerősítette. A Birodalom nehéz helyzete a III. század közepétől nagymértékben nem minden tekintetben előnyösen - megváltoztatta Aquincum szerepét, jelentőségét. A rendkívül hosszú határok védelme az egy időben támadó perzsák, gótok, germánok nyomására nem működött már a korábbi formában: a nagyobb területi egységekben helyi hadseregek szerveződtek, amelyek a maguk térségében szálltak szembe az új, vagy megerősödött barbár támadásokkal. Illyricumban e mozgó hadsereg központja Sirmium lett. Aquincum katonai jelentőségét ez az átszervezés lényegesen mégsem csökkentette. Sőt, Dacia feladása után a kelet felől felerősödő támadások visszaverése stratégiai, katonai fontosságát lényegesen megnövelték. A folyamatos ásatások részletekbe menően egyre világosabb, áttekinthetőbb képet adnak azokról a változásokról, amelyeket a külső körülmények és a Birodalmon belüli változások indokolttá, szükségessé tettek. Aquincumra vonatkozó ismereteink új összefoglalásában a stratégiai fontosság mellett különleges jelentőségűek a továbbélést tárgyaló fejezetek, Aquincum utóéletére vonatkozó megfigyelések, adatok megnyugtató módon pontot tesznek a hosszantartó vitára, amely semmiféle továbbélést nem fogadott el. A Nagy Constantin korában 219
