Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

A papír mint médium A papír médiummá válása összefügg a papírok egyre bővülő választékával, a művészeti célokra készülő speciá­lis papírtípusok elterjedésével és a kézzel merített egyedi papír előállításának 70-es évekbeli fellendülésével. Ma­gyarországon a papírművészet megjelenése a 70-es évek kísérletező szellemű textilművészeihez kötődik. Érdekes megfigyelni, hogy a fehérvári gyűjtemény papírból, illet­ve kézzel merített papírból készült könyvmunkái is első­sorban textilművészek alkotásai (Kelecsényi Csilla, Sóváradi Valéria, Solti Gizella, Lévai Nóra) Hogy a művészek miért szeretnek a papírral foglalkoz­ni, mi érdekli őket a papír mint anyagban, Sóváradi Valé­ria szavaival válaszolhatunk: „A sokrétű felhasználható­sága, ami fizikai tulajdonságaiban rejlik. Ha akarom kő­és fémszerü, ha akarom könnyű és áttetsző! Ha akarom kemény és szilárd, ha akarom puha és hajlékony. Festhe­tő, alakítható, bármilyen formát felvesz, kombinálható a lehető legkülönfélébb anyagokkal." 71 A merített papír a papír eredeti - írás- és képhordozó ­funkciójától elmozdul. Az ezzel a technikával készült könyvmunkák hullámos, érdes, recés felületükkel a tapin­tási érzékünkre is hatnak. Merített papírból készült Solti Gizella Tizenkét könyv című műve (III. tábla 52. kép), amely úgy néz ki, mintha egy nagy kinyitott könyv lenne. Tekintélyt, távoltartást parancsoló mű, óvatosan kell bánni vele, mert a lapok törékenyek. Lévai Nóra Kanálkönyveben (III. tábla 53. kép) a merí­tett papírnak azt a tulajdonságát használta ki, ki hogy a még képlékeny massza bármilyen formát felvehet, bármi­lyen felület lenyomatát visszaadja. Egy szűrőkanál-készlet egyes darabjainak hol lyukacsos, hol rácsos mintáját és a kanalak alakját veszik föl a borító közé rakott kis papír­kanalak. Maria Diduch Herbarium című alkotásában (III. tábla 54. kép) a merített papírokba különböző fák leveleit pré­selte, hangsúlyozva az anyag (a papír) eredetét, organi­kusságát. Az egyik legszebb példája annak, hogy a papírból mi­lyen különleges formákat, tárgyakat lehet alkotni, Louise McCagg Petri Könyve (III. tábla 55. kép). McCagg man­hattani műtermében 1991-ben Petri György arcáról önt­vényt készített, ennek papírba öntése látható a könyv borítóján. A borító felnyitásával a könyv oldalain a költő közvetlenül a maszk készítése után írt versét olvashatjuk. Egy oldalon csak egy szó vagy mondat szerepel, hogy az olvasó lassan, lapról-lapra fedezze fel. A költemény így hangzik: Papír 1999, 49. Nagyon jó volt halottnak lenni. Ez volt a főpróba. Elő az vagyok. Momentán. De halottnak lenni! Az igen. Az végérvényes. Magyarán: totsicher!!! Az írás gesztusa Egy üres lap szinte felkínálja magát az írónak, a mű­vésznek, a papírlap üressége megköveteli, kiprovokálja az írást. Két olyan könyvet mutatok be, melyekben nincs konkrét szöveg, csak imitálják az írást. Továbbá mindkét alkotás az írás gesztusát, az írás rituális karakterét hangsú­lyozza. Az egyik Szálai Katalin Kék könyv című müve (III. tábla 56., IV. tábla 57. kép) tizenegy oldalból áll, hidegtű technikával készült, az oldalak kékek vagy fehérek, de az írás mindvégig kék színű, a kék különböző árnyalataiban. Nem olvasható szöveget tartalmaz, hanem betűkre hason­lító jeleket, melyeknek csupán rajzos, grafikai értékük van. Bár a kézzel írt soroknak nincs „jelentése", „tartal­ma" mégis a konvencióval függ össze: azzal az alapvető tapasztalattal, hogy az európai kultúrkörben az írás hori­zontális. Sőt a szedés és a szövegtükör azt is elárulja, hogy nem drámáról vagy versről, hanem prózáról van szó. A másik Buták András Expedíció II/II című leporelló­szerűén kinyitható műve (IV. tábla 58. kép). „Művész­könyvnek tekintem mindazokat a tárgyalkotásokat, ame­lyek az írással, a könyvvel és mindazokkal az elemekkel állnak kapcsolatban, amelyek a Könyv Kultúra köréhez tartoznak." - írja Buták. 72 Míg Szálai írásképe kissé mo­noton, Buták tussal írt jelei lendületesek, sokkal inkább imitálják a valódi írást. Változatos az írás ritmusa, a sorok néha elferdülnek, mint az igazi kézírás során, az íráskép­ből szinte a lelkiállapotra is következtethetünk. A brazil Paulo Bruscky az írás gesztusát szélsőségekig viszi. Az ő Poéma Para Vinte Linhas [Vers 20 sorra] című húsz oldalas könyvében (IV. tábla 59., 60. kép) a sorokat a fehér lapon csupán egy-egy különbözőképpen kunkorodó fekete cérna jelzi. A könyvmunkákhoz tartoznak a lapozható, de különfé­le anyagokból (fa, textil, kerámia, karton, fém, műanyag, bőr stb.) készült könyvek. Fantasztikus, hogy szinte nincs olyan anyag, amiből ne készült volna még művészkönyv. A gyűjteményben található Gloria Persiani Neve [Hó] című, átlátszó plexilapokból készült műve (IV. tábla 61., 62. kép). A plexilap manipulálásával olyan hatást ért el, mintha egy ablaküvegre ráfagyott volna a hó. Ha ez a mű áttetszősége miatt a megfoghatatlanság, a könnyedség asszociációját kelti, pont ellenkező a hatása Jan Bailey / am old and rusty and wise [Öreg vagyok, rozsdás és bölcs] című tárgya (IV. tábla 63. kép). Réz- és rozsdás vaslemezből készültek lapjai, a rozsda minden Az 1994-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál katalógusa. Ma­gyar Művészkönyvalkotók Társasága, 1994. o.n. 75

Next

/
Thumbnails
Contents