Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

Jellemző a helyzet - az alkotók szándékától független fonákságára Perneczky Géza története: „Paula Vanes zsebtükör-önéletrajzának 30 példányos kiadványából azonnal az elsőt sikerült megvásárolnom. Ami azt jelenti, hogy a többi 29 talán még ma is eladatlanul hever valahol. Hiszen olyan olcsó volt.. ,"

34 Az 50-es évek végén elkezdődött folyamat egy évtizeddel később, a 60-as évek végére lett világméretű trend. Ekkorra a művészek már önállóan készítették, maguk is írták könyveiket. A művészkönyv a 60-as években A jelenlegi művészkönyv nagyjából egyszerre alakult ki Európában és Amerikában (a kezdet két fő képviselője Németországban Dieter Roth, az Egyesült Államokban Ed Ruscha). Phillpot szerint Ed Ruscha az első, akinek a könyvkészítés volt a fő tevékenysége.

35 Ez a megállapítás Johanna Drucker szerint éppannyira illik Dieter Rothra is.

36 Anne Moeglin-Delcroix is egyértelműen a 60-as évekhez, és konkrétan Ed Ruscha első (1962) kiadványához köti a művészkönyv eredetét. A független kiadók és a müvészkönyv Lucy R. Lippard 1977-es sokat és sokak által idézett cikkében írja, hogy a müvészkönyv térhódítása a 60-as évek olyan művészeti és művészeten kívüli eseményeihez köthető, mint: a tiltakozás a művészvilág növekvő elitizmusa és kiüresedése ellen, a lázadás a művészet mint árucikk ellen, a drága „műtárgyak" ellen. Ennek ellenhatásaként kezdődött a puha kötésű könyv népszerűsége, elterjedése.

37 Ebben a felfokozott társadalmi és kulturális közegben a művészeknek szükségük volt egy médiumra, hogy gondolataikat hozzáférhetővé tegyék. „Paradox módon, a vágy, hogy az új esztétikai ötleteknek új eszközt találjanak, visszavezetett a legrégibb eszközhöz, a könyvhöz" fogalmaz egy másik írásában Lucy R. Lippard.

38 Annak ellenére, amit Marshall McLuhan jósolt a betű és írás nélküli társadalom bekövetkezéséről, a könyv még mindig megmaradt a legolcsóbb, leghozzáférhetőbb gondolatközvetítő eszköznek. A könyvkészítés, amely addig gyakran csupán melléktevékenység, másodrendű kérdés volt, egyszerre a figyelem központjába került. A 60-as évek müvéPerneczky 1987, 96. „Ha valaki igazán fontos szerepet játszott a könyv mint művészeti médium elfogadtatásában akkor az Ed Ruscha. A könyvművészet fejlődésére mások kezdeményezései és kiadványai is hatást gyakoroltak, de Ruscha volt az egyetlen, aki hosszú éveken át a könyvkészítést tekintette fő tevékenységi formájának..." Phillpot 1999, 51. Drucker 1995,76. Lippard 1991, 45. magyarul: A müvészkönyv térhódítása, ford: Koppány Márton (kézirat, Artpool Művészetkutató Központ) Lippard 1976, 11. szeti mozgalmainak (a fluxusnak, a koncept artnak) a vállalt radikalizmus mellett a meglévő művészeti rendszer decentralizálása volt az egyik legfőbb célja, és ebben a könyv elsőszámú eszköznek bizonyult. A művészkönyvvel nem csak teoretikusként, hanem alkotóként is foglalkozó Perneczky Géza is a fluxusból eredezteti a művészkönyv mozgalmat: „...A polarizáció másik végletén pedig azokat látjuk, akik kiszorultak e mamutvállalkozásból, vagyis az avantgárd kései unokáit, a különböző „kis" műfajok, alternatív területek művelőit, a szubkultúrához hasonlítható művészeti szektákat, a Mail Art hol áradó, hol megint elapadó táborát, vagy a művészkönyvek előállítóit. Talán nem tévedek, ha ezeket bizonyos mértékig a 60-as évek FLUXUS-ából eredeztetem. A FLUXUS volt az egyik utolsó kísérlet arra, hogy a konvenciók elleni lázadást és a művészi intuícióban többé-kevésbé mindig meglévő kreatív anarchiát a művészi munka alapelvévé tegye, s ezzel a klasszikus avantgárd egyik fő motorját, a szabadsághoz való ragaszkodást ne engedje berozsdásodni. Az operáció sikerült, de a beteg meghalt, mert a FLUXUS-művészek paradox játékait s provokatívan karcsú líráját nem sikerült úgy „eladni", mint a neoavantgárd többi termékét. A FLUXUS-t azonban más mentalitással egy sor alternatív művészeti műfaj folytatja tovább, még paradoxabb helyzetben s még karcsúbb, még intimebb költészet alakjában. Ezek közé tartozik a művészkönyv is."

39 Jól látható a történet során, hogy a művészkönyv elterjedése milyen kísérő jelenségeket, „iparágakat" is kialakított maga körül. Egyre összetettebb viszony alakult ki a könyvművészet elterjedése és a technikai lehetőségek között. A Fluxushoz tartozó művészek kihasználták a viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető ofszetnyomtatás adta lehetőségeket: a könyvek, pamfletek, magazinok a kifejezés korlátlan eszközei lettek. Kölcsönös volt ez a kapcsolat, mert a kis formátumú, alacsony költségből előállítható könyvek virágzása elindította a nyomdatechnológia megváltozását, fejlődését. Az ofszetnyomást

40 kiegészítették még olcsóbb eljárások, mint például a számítógéppel előállított betűtípusok vagy az elektronikus kiadványszerkesztés. A nyomdai technológiák fejlődése a művészkönyvek előállítását is megkönnyítette. Az is szembetűnő, hogy ebben az időszakban mennyire kölcsönös a kapcsolat a független kiadók és a művészkönyvek között is. A független kiadók azért jöttek létre, hogy olyan kiadványokat hozzanak létre, amelyek nem találtak szponzort az állami nyomdáknál és a profitorientált kereskedelmi kiadóvállalatoknál. A függetlenek célja nem a vagyonszerzés, hanem az innovatív, kreatív, kísérletező munkák kiadása. A művészkönyvnek ebben a társadalmi közegben nagyon is radikális, ellenzéki szerepe volt. Az alternatív kiadói struktúra segítette a művészkönyveseket is, akik politikával, társadalommal vagy a Perneczky 1987,96. A technikai lehetőségekről lásd Richman 1984 164