Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
katona érkezett a községbe s a katonaság után 4 kocsi vitte a frissen vágott nyers mogyorófapálczát, mint a védtelen polgárok ellen gyakorolt önkény jelképét. Augusztus 26-dika volt a gyásznap, reszketett mindenki a mogyorópálcza láttára. Jablonovszky maga elé rendelte a bírót s katonai kíséret mellett kényszerítette, hogy azon 18 egyént fogdossa össze, a kik a kezébe adott jegyzékben fel vannak jegyezve. Lehet-e ennél brutálisabb kényszert képzelni? A szegény bíró azon névjegyzékkel, vérző szívvel megindult a kínos embei-vadászatra, mert sejtette, hogy a mogyorópálczákat nem bírópálczáknak hozták. " (Boross 1881-1882,250.). Szórády Gyula is összefüggésbe hozta az erdőpusztítást a megtorlással, de még egy nagyon fontos körülményt hozzá is tett magyarázatul: „Ha az egész országban megkezdődött a hóhérmunka, hogyne érkezett volna el az óra, midőn a Lánczhídon megölt Lamberg gróf birtokán elkövetett önhatalmú eljárás is megtoroltatott? ...Nem volt elég az erdőkarpótlás, súlyosabb büntetés várt a falu népére Lamberg gróf birtoka miatt. " (Szórády 1905, 2627.). Szórády szerint az erdőpusztítás miatt már bűnösnek mondták ki a falut, a kár megtérítését a 12 elöljáróra rótták ki, s azt birtokaikra is betáblázták. Valóban: a törvényszéki jegyzőkönyv az okozott kárt 853 forintban határozta meg 44 Szórády megemlített még egy szerteágazó, több félreértésen alapuló történetet a móri csata idejéből, ami szerinte elmérgesítette az akkori uradalmi tisztek, Werner György akkori kasznár, Kovács János számtartó, valamint Mantuano Mihály erdész és a falusiak viszonyát. Lássuk be: az uradalmi alkalmazottak helyzete nem lehetett egyszerű, hiszen hivatali kötelességük volt az uradalom érdekeinek védelme az erdőpusztítások és jogtalan legeltetések ellen, s emiatt igen könnyen ellentétbe kerültek a falusi szegénység érdekeivel s mozgalmaival. Szórády Gyula az események szereplőivel még beszélhetett: a megvertek közül Mikó György és N. Péter József még élt 1905-ben, a könyvecske megjelenésekor. A falusi tanúk közül pedig még sokan elmondhatták emlékeiket. Szórády, mint zámolyi plébános jól ismerte a helyszínt is: ideje alatt a megyeháza néven ismert épületben, vagyis a Zsoldos-házban Schreindorfer Pál vendéglője, illetve Mayer Béla üzlete működött. Szórády plébános szerint hat elöljárót hatvan, további 20-25 embert pedig negyven botütésre ítéltek: a megszégyenítettek között tehát nem csupán a község elöljárói szerepeltek, hanem azok a gazdák is, akik valamilyen hasznot húztak az erdőpusztításból és a jogtalan legeltetésből. Szórády összesen több mint harminc megbüntetett emberről hallott, de név szerint csupán tizenötöt sorolt fel. (A nevek és a botozás leírása a mellékletben található.) Boross Mihály visszaemlékezéseiben húsz nevet sorolt fel. A hivatalos iratok szerint 21 személyt fogtak el. FML. Fejér megye törvényszéki jegyzőkönyve. 1849. 18. 1849. március 10. Közülük hármat, koruk miatt, csak tíz botütéssel büntettek 45 Az ítéletet a református iskolából átcipelt padokon hajtották végre. A megszégyenítéshez, a testi büntetésen és a nyilvánosságon kívül az is hozzátartozott, hogy a bírót büntették legkeményebben: „Sorba állították őket, élükön a község bírájával (Veszprémi Jánossal), kezében az elengedhetetlen hatalom jelvényével, a bírói pálcával. - Kend a bíró? kérdé a tiszt. Az igenlő válaszra a tiszt kivette kezéből a bírói pálczát és átadta Fejszés Istvánnak. Kend lesz a bíró, maga pedig mától kezdve nem bírája a községnek]" (Szórády 1905, 28-29.). A falut megszálló Jablonowski dandár különítménye, a lovassággal megerősített gyalogos osztag a környéket a legrosszabb szellemű, merényletekre kész vidéknek, Zámolyt elfajzott községnek minősítette. Akciójával sikerült megfélemlítenie az embereket: harminc elrejtett fegyvert szolgáltattak be, és húsz vágómarhát, négyszáz mérő zabot, ezer porció szénát és száz mérő lisztet rekviráltak. A veszélyesnek ítélt fiatalabb férfiakat besorozták a császári seregbe 46 . 1849 késő nyarára egyébként is a rettegés lett jellemző vidékünkön. Zámoly közvetlen közelében olyan dolgok történtek, amelyek elképzelhetetlenek voltak eddig: július 12-én Nagyigmándon kivégezték Csákberény mártír papjait, Manszbarth Antalt és Szikszay Jánost. Fogságba vetették Streith Miklós vértesbogiári plébánost és káplánját König Mórt valamint Barsy József bicskei plébánost. Börtönbüntetést szenvedett a volt zámolyi plébános, Krizsány Ignác fehérvári kanonok is (Mózessy 1999, 4. 41-50.; Mózessy 2000, 202-204.). Az 1849. szeptember 7-én kivégzett Streith Miklóst Zámolyon át kísérték börtönébe. Sokáig élt a zámolyiak között ez a szinte népmesei fordulatokkal bővelkedő történet, melyet Streith imakönyvének későbbi őrzője, Szórády Gyula örökített meg az utókornak. „Egy tisztes pap az ő papi öltönyében szuronyok között! Nem mindennapi látvány! " - írta Szórády plébános. A szomorú menet a Menyhárt-házban szállt meg, ahol a foglyok éjszakáztak. Tóth Antal, Zámoly akkori katolikus papja látogatta fogoly paptársát, Helmstreit Károlyné, a nagyvendéglő akkori tulajdonosa látta el étellel. A jó zámolyi emlékezet szerint már egy menekülésre előkészített szekér is készen állt arra, hogy Streith Miklóst megszöktesse, míg őrzőit leitatják. A pap azonban, bízva tiszta lelkiismeretében és az igazságban, nem vállalkozott a szökésre (Szórády 1905, 32-33.). A pesti Újépületben végezték ki 1849. szeptember 7-én, kegyelemből golyó által. Hadtörténelmi Levéltár, 1848/49. 44/282. Hadtörténelmi Levéltár, 1848/49. 44/282.; 43/319. 144
