Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.

Gyalu a zámolyi uradalomból, Lamberg Fülöp jelével Ezt a korszakot tekinthetjük a zámolyi allodiális gazdálkodás kezdetének. Eddig csupa külterjes fejlesztésről volt szó csupán: halastavakat létesítettek, kiosztották a kápolnai és a gránási szőlőket, a Lamberg uraság 1777-es parancsa szerint az erdőkben és harasztokon allékat és vadászleseket állítottak (Vadász 1977, 144.). Először 1802-ben kapunk hírt arról, hogy Zámolyon nagy terménypajta épült, s az egész Belmajort kőkerítéssel vették körül (Seidel 1898, 20.). 1808-ban befejezték a nagy magtár építését: ez az épület még ma is áll, pincéje a II. világháború alatt óvóhelyként szolgált (Szabó 1968.). 1816-ban a Forrásnál birkaúsztatót építettek (Seidel i. m., 22.). A zámolyi birkaúsztató felépülése előtt a csákberényi és zámolyi birkákat Bodajkra hajtották úsztatni (Seidel i. m., 24.). Az uradalom fő profilja ekkor az állattartás, mutatja ezt az is, hogy az első beruházás a hatalmas pajta megépítése volt. A birkaúsztató létesítése azonban arra utal, hogy már finomított gyapjút termeltek a nemesített nyájak. Ugyanerre gyanakodhatunk akkor is, amikor az 1778-as nagy márciusi vihar és hideg leírásánál Seidel megemlíti, hogy ekkor az uradalom juhászataiban, Móron, Csákberényben, Pátkán és Zámolyon összesen 600 birka fázott meg és pusztult el (Seidel i. m., 15.). A piac felfokozott igényei írták elő az árutermelő uradalmaknak a minél finomabb, és minél tisztább gyapjú előállítását. Itt már a XVIII. század végén is birkákkal, tehát kényes, a hidegre is érzékeny, feltétlenül istállót igénylő tenyészállatokkal foglalkoztak. Egyfajta kísérlettel állunk szemben, olyan próbálkozással a gyapjúkonjunktúra kihasználására, aminek szakértője Lamberg Fülöp volt. Az 1807-ben elhunyt gróf korának egyik legjobb mezőgazdasági szakembere volt, elsősorban a juhtenyésztésben számított tekintélynek. Korai halála után zámolyi beruházásait özvegye folytatta, de már látszott a szakember hiánya. A beruházások mellett 1821-ben el kellett adniuk Keresztest, 1831-ben pedig Csurgót, ezek árából tudtak fejleszteni, például a zámolyi birkásmajorban egy új intézőlakást és egy kocsmát építeni. Ferenc és Rudolf grófok testvérpárt, Hoyos Karolinát és Teréziát vették feleségül. Sem családjuk, sem uradalmi gazdálkodásuk nem mondható azonban sikeresnek és szerencsésnek. LAMBERG SZÍVÉBEN KÉS... A családi bajok legnagyobbika a szomorú véget ért móri központú uradalomrész birtokosának, gróf Lamberg Ferencnek (1791-1848), a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, több hadászati tárgyú szakcikk szerzőjének dicstelen halála volt. О az, akinek nevét ma is tudja minden iskolás, ha máshonnan nem is, Petőfi Sándor verséből: „Lamberg szivében kés, Latour nyakán kötél" (Akasszátok fel a királyokat). Igen, ő volt az, akit jobb meggyőződése ellenére, mint pozsonyi hadosztályparancsnokot, altábornagyot királyi biztosként küldött az uralkodó 1848. szeptember 26-án Magyarországra, az „összes Magyarországon található csapatok parancsnoká"-u\. A kinevezéssel kapcsolatban maga Lamberg is felvetette szeptember 27-én, hogy intézkedéseinek a már Fehérvárt is elfoglaló Jellasics bán nem fog engedelmeskedni. Ennek ellenére a megbízatást elvállalta, és Budára indult, hogy kinevezését a még hivatalban lévő ügyvezető miniszterelnökkel, Batthyány Lajossal ellenjegyeztesse. Ugyanezen célból hagyta el Pestet Batthyány Lajos miniszterelnök is. О úgy gondolta, hogy a két, egymással Fehérvár mellett farkasszemet néző hadsereg „közös" főparancsnoka csakis a hadszíntérre jöhet. Ezért kereste őt a magyar táborban és Jellasics főhadiszállásán, Fehérváron is. Batthyány jól ismerte Lamberget (a vadásznaplók egykori feljegyzései szerint a családnál többször vendégeskedett), s kinevezését az egyetlen lehetőségnek tekintette arra, hogy Jellasicsot megállíthassák. Lamberg kinevezését tehát szinte a törvényes forradalom biztosítékának tekintette ezekben a napokban. A Pesten maradt radikálisok viszont Lamberg kinevezését a „kamarilla" ármányának tartották. Szeptember 27én Madarász László személyesen ment vonaton Kossuthért, aki toborzókörútján lelkesítette a hon védelmére az alföldieket. A Pestre érkezésük után, éjjel tartott országgyűlés Lamberg kinevezését törvénytelennek nyilvánította, és mindenkit eltiltott attól, hogy neki, mint főparancsnoknak engedelmeskedjen. A határozat már másnap falragaszokon és a lapok hasábjain megjelent, s országgyűlési küldöttek (Ludvig János és Repetzky Ferenc, akikhez később csatlakozott Bernáth József) vitték a Velencén tartózkodó Batthyánynak. A miniszterelnök éppen azért javasolta Móga János altábornagynak, hogy szeptember 28-ára tiszti gyűlést hívjon össze a sukorói református templomba, hogy eldöntsék: megismertetik-e a határozatot a csapatokkal. Batthyány ellenezte, míg a küldöttek szorgalmazták a kihirdetést. A küldöttek feladata volt az is, hogy rábírják a katonákat: álljanak csatát végre Jellasiccsal. A haditanáccsá alakult tiszti gyűlés időpontjában azonban Lamberggel, a pesti hajóhídon már végzett a népharag. Lamberg dicstelen halála a képviselőház legradikálisabb tagjaitól a Honvédelmi Bizottmány tagjaiig és Batthyány Lajosig mindenkit mélyen megrázott. Mindannyi 133