Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
nek és magyarnak egyaránt az elpusztult falvakat megtelepíteni (Balázs 1986, 16.). 1636-tól Gesztes (a magyar kézen levő erősség) tartozékaként írtak Zámoly ilyen megtelepítéséről: „de Iványos úr szállította meg, melly urunk vette megh, avagy csak hatalommal éli eő tudgya^ 2 Mi viszont tudjuk, hogy az uradalom magyar birtokosa, Nádasdy Pál (Nádasdy Ferenc, a „fekete bég" fia, Nádasdy Tamás unokája) pillanatnyi pénzzavarában adta zálogba uradalmát 1629-ben tiszttartójának, Iványossy Miklósnak 1000 ezüst tallérért, valószínűleg elmaradt bére fejében. Iványossy 1636. január 3-án szállította meg Zámolyt magyar telepesekkel (Jenéi 1976, 193.). A következő birtokos, Nádasdy Ferenc a zálogolt részt visszaváltotta, Iványossyt azonban, mint a törökkel jó kapcsolatokat kiépített embert továbbra is alkalmazta. (Jenéi 1977, 52.) 1648-ban négy (Nagy 1960, 82.), 1650-ben három adó alá tartozó portát írtak össze Zámolyon 3 . (A porta kifejezés a portális adózás alapegysége volt, nem egyetlen családot jelentett, hanem annyit, amennyien a szükséges adót fizethették). 1651-ben kelt Nádasdy Ferenc földesúr levele Batthyány Ádámhoz, a dunántúli részek főkapitányához: jobbágyai panaszkodtak, hogy a falut a magyar vitézek gyakran háborgatják, s ezzel a török gyanakvását is felkeltették, s az is fenyegeti a falut. Védlevelet kér számukra (Jenéi 1972, 188-189.). A Nádasdy birtokok 1660. évi urbáriuma szerint Zámoly az uradalom Pátka, Csurgó és Mór után negyedik legnépesebb faluja 29 telekkel (Hatházi 1999, 67.). Az 1662. február 26-án keltezett urbáriumban név szerint említenek 22 egésztelkes jobbágyot. (A nevek a mellékletben olvashatók.) A jobbágyok mellett megjegyzik, hogy a csordás háza szabad földön áll. Évente 60 Ft-ot, nyolc Ft aratópénzt, nyolc Ft szekérpénzt és esztendőnként egy papucsot kapcástul és egy öreg vadat adnak a csókakői uradalomnak. „Az midőn makk terem, mindenik sörtésmarhátul fizetnek 25 dénárt." (Jenéi 1972, 171210.; Farkas 1975, I. 51.). A pénzbeli szolgáltatások nagysága és sokasága mutatja, hogy egy részét a robotszolgálat és a hosszúfuvar megváltásaként követelték tőlük magyar földesuraik. A falu határában majorgazdaságot a török miatt nem tarthattak fenn, a robotot tehát nem tudták használni. Terménytizedet és robotot csak a helyben gazdálkodó és jelen lévő török követelhetett. Sokkal érdekesebb azonban a névanyag, amelyben már egyes mai családok ősét felfedezhetjük: ilyen a Filotás, a Csitár-Csitári, Csitár-Hermán, Hajnal, Turányi, Menyhárt, Fóris család. Ugyancsak érdekes, hogy a források milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a makktermésnek és a makkoltatásnak, s így a sertéshizlalás legősibb módjának. Egy 167l-es forrás a 29 egész telek népének csupán a disznótizedet írta elő természetben (mellette csak pénzzel tartoztak), de ezt is megválthatták 25 dénáron minden makkoltatott disznó után. 4 1702-ben is a legfontosabb 2 MOL. P. 585. Esterházy es. lt. csákvári es. 48. 24. No. 6. 1636. január 3. 3 MOL. P. 707. Zichy család levéltára. 230. es. fasc. 216. 4 MOL. Urbaria et Conscriptiones fasc. 4. n. 44/15. információ az volt a faluról, hogy erdejében a makkos faállomány egy mérföldnyi 5 . Könnyen lehet, hogy itt a dél felől Bécs és a nagyvárosok felé lábon hajtott és közben makkoltatott mangalica elterjedésének lehetünk tanúi. Adataink azokra a haszonvételekre világítanak rá, amik a környék értékét jelentették: ennek a tájnak szinte egyetlen haszonvétele az állattartásból származott. Tudjuk, hogy a zámolyi katolikus templom építésében is fontos szerep jutott a birkásoknak (Farkas 1975, 53.; Szabó 1968, 30.). A mezőföldi jellegű tereken népes marhagulyák, az erdőkben makkoló kondák jártak. Bevétel szinte csak annyi adódott, amennyit belőlük el lehetett adni a napnyugati tartományokban. Ez biztosította a magyar föld hírnevét is. A török háborúk pusztításai közepette nem is volt elég munkáskéz, elegendő nyugalom és biztonság a kiterjedtebb földmüvelésre. A csordát az ellenség elől el lehetett menekíteni, de a szántók termését nem biztos, hogy az aratta, aki vetette. Annyit vettetek csupán, amennyi feltétlenül kellett élelmükre és az adóra, némi pénzt csak az állattartásból remélhettek. Az 1700-as évek második felében ehhez társult egy másik fontos kincs, előbb árendás birkások, utóbb az uradalom kezében: a magyar legelőkön legeltetett birkák finom gyapja. Galgóczi Károly, a kor neves mezőgazdasági szakembere úgy foglalta össze ezt a jelenséget, éppen a csókakői uradalmat is megemlítve, hogy „kinek juha nem volt, pénzt alig látott, a gyapjút pedig arannyal fizették''' (Galgóczi 1855, 339.). A Zámolyi-medencének a török hódoltság alatt és még sokáig utána is valóban ezek voltak a terményei, hiszen a szántóföldi gabonatermesztés csak a XIX. században kezdett uralkodóvá válni. Annak is csak a végén tudtak már annyit termelni, hogy nem kellett az itt élő és munkálkodó, növekvő számú népesség élelmére felhasználni. A váruradalom falvait 1619-től a Komárom megyei adóösszeírásokban szerepeltették, a Csuthy Balázs járásához tartozó falvakat, köztük Zámolyt is hivatalosan 1643ban Komárom megyébe kebelezték (Schneider 1932, IX.). A formálisan újjáalakult magyar közigazgatás az akkor hódoltsági, tehát szervezetileg nem létező Fejér megye helyett Komárom megye egyik járásaként, a vértesaljai járásként kezelte ezt a területet, bár még 1688-ig a török volt itt az úr (Hatházi 1999, 66.; Vass 1977, 62.). 1671-ben Nádasdy Ferencet felségárulás miatt lefejezték, birtokait elkobozták. A váruradalommal együtt ezután Zámolyt is az esztergomi érsek bérelte a kincstártól. Az esztergomi érseknek 60 forintot, a török császárnak 15 forintot adtak. A török földesúr minden sessiótól egy forintot, két kocsi fát, fél kocsi szénát, egy pint vajat és a terményekből tizedet szedett, azelőtt 30 lakott ház volt, most csak 10. Erdejük van, a szőlőhegy elpusztult " b- írják a faluról (Magyar Sión II. 1864.; Károly 1893, 87.). A környék sem lehetett azonban jobb helyzetben, ugyanis ekkor Zámoly a csókakői uradalom falvai között több 5 MOL. Urbaria et Conscriptiones 37/17. 6 MOL. Urbaria et Conscriptiones E. 156. fasc. 6. Nr.55. 130
