Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bányai, Balázs: A Nádasdyak szerepe a nádasdladányi katolikus közösségben. – Die Rolle der Familie Nádasdy in der katolischen Gemeinde von Nádasdladány. XXXIII. p. 109–124. T. I–IV.

közben 1944. október 26-án hősi halált halt. Családja ezt követően a közeledő front elől menekülve hamarosan elhagyta Nádasdladányt, ami egyben a község közéletében való szerepvállalásuk végét is jelentette. ÖSSZEFOGLALÁS Mint a bevezetésben említettük, a XVIII. századra és a XIX. század első felére vonatkozólag csupán az eddigi kutatások összegzésére készültünk. A rendelkezésünkre álló források - szükséges kritikával történő áttekintése azonban lehetőséget adott új információk közzétételére is. Nyitott építéstörténeti kérdéseket ugyan nem sikerült véglegesen tisztázni, mégis lényegesen közelebb kerültünk az egykori Schmidegg-kastély és a temetőkápolna építési dátumának meghatározásához is. Előbbit illetően eddig az 1783-as első katonai felmérés volt a legkorábbi biztos időpont, amikor az épület már kétséget kizárólag állt. Forrásaink bizonysága szerint azonban nem lehet kérdéses, hogy az L alakú barokk kastély már 1758-ban is megvolt, mivel a Padányi Bíró Márton püspök látogatásakor felvett jegyzőkönyvben már a benne található kápolnával együtt említést nyert. A Schmidegg család temetkezési helyéül is szolgáló temetőkápolna építési dátumának meghatározására a Pfeiffer János által hivatkozás nélkül közölt adaton kívül nem ismerünk egyéb kísérletet. Ezt nem támasztja alá a témára vonatkozó egyetlen forrásunk, ami alapján a kápolna építésének évét 1767-re tesszük. Az említett másfél évszázad során végigkísérhettük a kis katolikus közösség számbeli gyarapodását, továbbá kiderült, hogy a Schmidegg család tagjai valószínűleg közvetlenebb kapcsolatban álltak a helyi katolikusokkal, mint később a Nádasdyak, hiszen a falubeliek évtizedekig az arisztokrata család kastélyának házi kápolnájában hallgathatták a vasárnapi és ünnepi miséket. Ennek persze megvoltak az okai: egyrészt a falu telepeseit részben a grófi család telepítette le, így a kölcsönös egymásra utaltság érzése és egymás iránti tisztelet még erősen élhetett a felekben. Másrészt pedig a hívők száma még jóval alacsonyabb volt, mint a XIX. század második felében, így azok nem okozhattak túl nagy kényelmetlenséget a kastélyparkban sem, ha azon egyáltalán át kellett sétálniuk a kápolnába menet (azt máig nem tudjuk, hogy a kápolna a kastély mely részén kapott helyet). Itt érdemes megemlíteni, hogy a többnyire utak mellé épített barokk kastélyok és közvetlen környezetük általában véve szorosabban kapcsolódtak a települések életébe, mint a XIX. században épült, parkkal körülvett utódaik. Elég csak arra utalnunk, hogy amikor a Nádasdyak átépítették a kastélyt és a parkot, a kor szokásaihoz, divatjához igazodva az épülettől távolabb eső területre helyezték át az addig a kastély közvetlen közelében húzódó utat (Sisa 2001, 4L). A Schmidegg család távozása után Ferentzy Antonin házi káplán működése biztosította a hitélet folytonosságát a Nádasdyak birtoklásának első éveiben. 1856-os halálát követően azonban megszűnt a házi káplánság, és a kastélykápolna addigi helyiségét világi célokra hasznosították. A falubeliek lelki gondozása így az ősi plébánosra hárult több mint két évtizedre, aki az egyre szűkebbé váló, és a kor útviszonyait figyelembe véve meglehetősen távoli temetőkápolnában volt kénytelen celebrálni a miséket. A grófi család eközben új kastélyt, és benne kápolnát építtetett, ahova azonban már nem térhettek vissza a ládányi és jenői hívek. A kápolna 1878 végére elkészült, és 1879-ben már biztosan használatba is vették. Hauszmann Alajos naplójában a kápolna építését saját munkájaként említi (Hauszmann 1997, 57.). A neves építész biztosan rosszul emlékezett ládányi működésének részleteire, hiszen a kápolna esetében - mint láttuk - legfeljebb annak átépítéséről lehetett volna szó, ami viszont nem tűnik valószínűnek a néhány évvel korábbi felszentelés után. A tehetséges és sokoldalú „áldozár", Horváth József tehát itt működött házi káplánként, míg a falu hívei részére továbbra is a temetőkápolnában mutatta be a vasárnapi szentmiséket. Személyében találtuk meg a kastélyépítő Nádasdy Ferenc gyermekeinek tanítóját, és a híres Nádasdy könyvtár és a levéltár rendezőjét is. Az 1881-ben elkezdett könyvtári rendszerező munka eredményét egy kötetben a szélesebb olvasóközönségnek is bemutatta. Nádasdy gróf és felesége már a kastély építése során tervbe vette, „hogy legyen ott Istennek is diszes háza, hol az ő családi fészküknek is uj házat építettek" (Károly 1904, 14.). Az Isten új házának építésére tett első kísérlet 1878-ban anyagi okok miatt meghiúsult, így csak a temetőkápolna felújítására kerülhetett sor 1882ben. A falusi templom végül 1884-85-ben a gróf, és több generáció ládányi és jenői lakos közvetett vagy közvetlen hozzájárulásával épült fel. Az 1878-as kísérlet sikeréhez - ahol a költségek egy részét a Vallásalaptól várták - az említett települések lakói, forrásaink szerint, mintegy ötven százalék körüli összeggel járultak volna hozzá, ez az arány az építés idejére meghatározhatatlan. Az a tény, hogy az összes forrás Nádasdy Ferencet említi elsőként a templom építőinek felsorolásakor, arra enged következtetni, hogy ő viselhette a költségek nagyobb százalékát. A Nádasdyak ezzel azt a hagyományt követték, ami szerint az arisztokrata családok új településre költözése esetén a kastély és a szükséges gazdasági épületek felhúzása mellett általános volt kegyúri templomok építése is. Jenő és Ladány lakosainak együttes gazdasági ereje sem lett volna elegendő a templom megépítéséhez. Ugyanekkor a káplánt, illetve később a plébánost sem