Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

templom előtti téren, „akit saját kezével fog agyonlőni, ha más előtte nem tenné meg". Huszár György e kijelentésről 1849. június elején tájékoztatta Csertán Sándor kormánybiztost, aki ez időben Keszthelyen járt. A Huszár-féle levélben az is olvasható, hogy a falu népe előtt őt Symon János goromba szavakkal illette, tekintélyét lejáratta. Symon János a levélről tudomást szerzett, Csertánt a tényeknek megfelelően tájékoztatta. Levele szerint Huszár a császár szolgájaként viselkedik, hazaáruló, aki a császári ház által kibocsátott kiáltványokat ismerteti a templomban, Kossuth Lajost és a szabadságharc vezéreit, a nemzeti ügyet gyalázza. Huszár azt várta volna, hogy Csertán megvédelmezi őt a csehi támadások ellen. Csertán korábban veszprémi káptalani birtokon volt fiskális, és elvárta volna mint a „papok kenyerese" kiálljon a régi eszméket képviselő pap mellett. Hivatali vizsgálat és Huszár György Csertán Sándor, az 1848^49-es rezsim bizalmi embere, a feljelentés kapcsán deputációt küldött Csehibe, akiket felhatalmazott, hogy a Huszár ellen folytassanak vizsgálatot, és hozzanak ítéletet. A küldöttség tagjai: Osterhueber Kristóf (a járás szolgabírája), Takács Lajos ügyvéd, Rohrfischer sóhivatalnok, Édeskúti bábsütő Sümegről, Terplán esküdt, Nagy Pál mihályfai birtokos, Gyömörey Gáspár gógánfai birtokos. (Gyömörey betegsége miatt kimaradt a bizottságból.) A faluban 20 tanút hallgattak meg, akik egyöntetűen vallották, hogy Huszár György a templomban a császári proklamációkat felolvasta, magyarázatokkal látta el, és a falu lakossága ezeket ellenséges érzülettel fogadta. A küldöttség szolgabírói ítélőszéket tartott, és megállapította, hogy Huszár György hazaárulást követett el a templomi szónoklatok alkalmával. Huszár György védekezett: mindezeket egyházi felsőbbsége utasítására cselekedte. Az ítélőszék ezt az érvelést nem fogadta el. Symon János tanúvallomásában elmondotta, hogy Huszár Györgynek lehetősége lett volna a HabsburgLotharingiai uralkodóház trónfosztásáról hozott debreceni országgyűlési határozat ismertetésére, ezt nem tette meg. A szolgabírószék ítélete szerint Huszár Györgyöt hazaárulás vétsége miatt őrizetbe kell venni. Mivel a katonai helyzet ez időben a magyar nemzeti ügy szempontjából labilis volt, Huszárt nem szállították börtönbe, hanem a parókia épületében tartották fogva, és a helyi nemzetőrség felügyelt rá. Az ítéletet azonban jóváhagyás végett az igazságügyi tárcához, Pestre fel kellett küldeni. (Időközben a kormány visszaköltözött Debrecenből Pestre.) A környéken az a hír terjedt el, hogy Huszár Györgyöt a csehi nemzetőrök elfogták, és a parókián őrzik. Arról nem szereztek tudomást a környék lakosai, hogy az esperest szolgabírói ítélőszéken hozott határozat alapján vették őrizetbe. A házi őrizetben levő esperest a csabrendeki plébános meglátogatta. Ezt annál inkább is megtehette, mert aratási munkák folytak, és a nemzetőrök közül senki nem volt a parókia környékén. Huszár elmondotta a csabrendeki plébánosnak, hogy a csehi és bazsi hívei egységesen ellene foglaltak állást, és börtönbe juttatása mellett nyilatkoztak. Az volt a meggyőződése, hogy prágai hívei meg akarták volna menteni. A háztörténetben gyűlölettel ír a csehi bíróról, a fogvatartásról, a nemzetőrökről, akik körülvették a parókiát. Huszár Györgynek be kellett látnia, hogy csehi pasztorációja kudarcba fulladt, ennek egyedül maga volt az okozója. A legtekintélyesebb gazdák foglaltak állást ellene, az elöljárók: Symon János, Csombó Pál, Somogyi János, Symon József és még további 17 személy. Kifogásolta a csabrendeki plébánosnak, hogy egyetlen elismerő szó sem hangzott el tevékenységéről. A látogatás 1849. július 12-én volt, s hamarosan az osztrák csapatok ezt a vidéket pacifikálták (Farkas 1990, 33-37.). Katonák az 1848-1849. évi szabadságküzdelmekben Csehiből 6 személy neve szerepel a szabadságharc katonái között: Horváth Mihály, Németh György, Symon János, Somogyi Ferenc, Hosszú László, Csoriba Ferenc. Hosszú László ekkor 19 éves volt, földműves foglalkozású, közvitéz az 56. honvéd zászlóaljban. Csoriba Ferenc neve eddig ismeretlen a csehi lakók között. (Lehetséges, hogy urasági alkalmazott volt.) Prágából Dörnyei István, Horváth Mihály, Istenes István, Németh István, Szőke József, Tóth István, Varga István, Varga László. Bazsiból Barthal Sámuel, Faragó József, Felkér József, Dani Mihály, Humpok István, Mózner Márton, Nóvák József, Partos János, Trajer Ferenc, Vágusz József, Vincze József, Voltner József. Döbröce: Csikós István, Gombkötő György, Gyömörey Mihály, Horváth János, Józsa János, Lovas György. Mihályfáról 24 fő volt katona, köztük Farkas János, Görcsi Ignác, Fenyő Péter, Symon József. Kisgörbőről 11-en vállaltak katonai szolgálatot, köztük volt Gergye János, aki 25 évesen főhadnagyi rangot kapott. A néphagyomány szerint a Gergye-család emlékét őrzi a Vindornyaszőllős felé vezető úton az a föld, amely ma a Gergye-tag nevét őrzi. A helyiek szerint a Gergye família kisgörbői közbirtokos volt. Nagygörbőről 11 fő vett részt a szabadságharc küzdelmeiben. Ezek között volt a 18 esztendős Gergye Pál, aki a nagygörbői uraságnál gazdasági gyakornok volt. Gergye Pál a 7. honvéd zászlóalj katonájaként szolgált. Megemlítjük, a nagygörbőiek között volt Süslecz Ferenc és Födelmesi József. Óhidról 18 fő volt katona, köztük Légman Vidos 18 éves diák, a 7. zászlóaljban. Óhidi lakosok még Légman Imre, Sellyey Gábor, Séllei Mihály. 106