Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

egész vidéken, a mezőgazdasági termékek közül a bor volt a kelendő árucikk (ZML CD, CS, A, 1845.). Az adózásról 1840-1841-ből állnak rendelkezésre részletesebb adatok. Az adózás gazdasági év szerint történt, amely októbertől októberig tartott. Az adó összege 919 forint volt. Ebből a hadiadó (állami) 425, a hadfogadó adó 7, a háziadó (vármegyei) 454, a helységadó, amely a falupénztárba került 33 forint. A következő gazdasági évben 966, 1845-ben 834 forint volt az adó összege. A gazdák és a zsellérek 144 dica (adókirovási kulcs) alapján fizettek adót. A kirovás egy része a következő jövedelemforrásokból állt össze: a közös haszonvételek után 28, a házadó és a helyekre kivetett összeg 63, az állatállomány után 23, a lakók (házzal nem rendelkező zsellérek) 24, a külsők (más helységekben élők, de Csehiben ingatlannal rendelkezők) 6 forintot fizettek be az adóalapba (ZML CD, Cs, A, 1840-1841, 1841-1842, 1845-1846.). Az igásrobot nagyobb részét a Szőc melletti Dobosmajorban szolgálták le a csehi igások. Ez a birtok messze esett Csehitől, Nyírádon is túl volt, és naponta lehetetlennek tűnt volna a robotba járás. Ezért a dobosi igásrobot-napokat összevonták, és három-négy napig robotoltak az allodiumban. A hagyomány szerint a dobosmajori robotot a szolgagyerekekkel végeztették a gazdák, vagy ha felnőtt gyermek volt a családban, akkor őt küldték el. (Hagyomány alapján jegyezte fel a szerző.) 1835-ben Serman János bognármester működéséről vannak adatok, 1836-ban a kovácsmester Bakos János volt. 1839-ben kőműves és sövényfalfonó Illyés Ferenc (ZML CD, CS, A, 1835, 1839.). A község alkalmazottai között volt az erdész. (1835-ben Tóth József az alkalmazott, aki 1839-ig maradt a státusban. 1840-1847 között Levolt József, 1869-187l-ig Szíjártó Ferenc, 1871-1872ben Torma Ferenc, 1873-tól Szabó Ferenc.) Kanászok: 1836-1837-ben Cseh István, 1838-1839-ben Kis táncos Vendel, 1840-ben Fekete József, 1841-ben Ferenczy János, 1842-1846-ban Horváth Mihály, 1847-1848-ban Kalmár Mihály, 1849-ben Torma József, 1866-ban Csorba János, 1895-ben Fehér István. Csordások: 1835-ben Áts Mihály, 1836-ban Rátz János, 1837-ben Benkő György, 1837-1841-ben Kamondi János, 1865-ben Rátz Lajos, 1867-ben Szabó Mihály, 1868-ban Sándor Ferenc. A csehi Berki-malom működéséről adatok vannak a XIX. század első feléből. Az előző évtizedekben a csehiektől többször elhangzott, hogy a malmok a falutól messze estek, a malomba járás munkaidejük egy részét elvette. (Tapolcát és környékét emlegették, ahová őrlésre gabonát szállítottak.) A Berki-malomban a vizet elgátolással fogták fel. A népi emlékezet megőrizte a Berki-malom létezését. 1826-ban az uradalom emberei szemlélték meg a malmot. 1836-ban a molnár Illés Ferenc volt. Az uradalom a XVIII. század közepén a sümegi határban vízimalmot létesített a Marcal-patak partján, melyet Kismalomdűlőnek neveztek. A kocsma és a mészárszék bérlők kezében volt. 17771778-ban a kocsmabérlő Kovács Pál, 1837-től Molnár János. 1838-1839-ben Bürgner Sándor az árendás, aki bér fejében 140 forintot fizetett a falu pénztárába. Bürgner 2 pálinkafőző üstöt működtetett. A következő gazdasági évben Bürgner - akit „bazsai zsidónak" neveztek - bérelte a bazsi kocsmát. 1873-ban Bergner János a csehi kocsma és mészárszék bérlője. Bürgner és Bergner vállalkozók voltak, akik árendájukban addig maradtak, amíg az jövedelmező volt. Falusi bírók. 1812-ben Kulcsár József az öregbíró, aki féltelkes gazda. 1815-ben Hentzy Imre, öregbíró mellett két helyettes bíró működött, Németh István és Kulcsár János. Az öregbíró féltelkes volt, a helyettesek negyedtelkesek. 1816-ban az előző évi öregbíró mellett újak a helyettesek, Csombó István, Szántó Mihály. 1827-ben az öregbíró Somogyi Mihály, aki negyedtelkes gazda volt, a két helyettes, Oswald József és Böcskei József féltelkes gazdák. 1839-1840-ben az öregbíró Dani Ferenc, 1847ben pedig Szanati vörös Vendel (ZML CD, CS, A, 17771778, 1812-1847.). Az úrbériség felszámolása, parasztmozgalom Csehiben (1848-1849) A jobbágyfelszabadítás az 1830-as évek országgyűlési vitái nyomán a falusi közéletben is meghatározó tényező. Különösen az 1840-es években lett szóbeszéd tárgya a politikai egyenlőség, a földesúri hatalom alóli szabadulás. A reformországgyűléseken elhangzottak, Deák Ferenc Zala megyei követ beszédei hatással voltak a falvak népére. 1848 áprilisában elemi erővel tört fel az úrbéres viszonyok felszámolásának kérdése. Mozgalomszámba menő események zajlottak le a falvakban, köztük Csehiben is. Az áprilisi törvények szentesítését követő időkben ismertették a falu lakossága előtt az úrbéri törvények eltörlését. Csehi jobbágygazdái az erdő-legelő kérdés megoldatlanságát akarták dűlőre vinni. Az 1836. évi úrbéri törvénycikkek között szerepelt a közlegelő elkülönítése. Ez akkor nem történt meg. Mivel a legelők a közös erdőben voltak, az erdők elkülönítése is összefüggött a legelő-kérdés megoldásával. 1848 áprilisában az erdő-legelő elkülönítése, amely országgyűlési döntés következménye volt, a lakosságot felzaklatta, s az a vélemény terjedt el, hogy most is, éppen úgy, mint 1836-ban, az uradalom nem fogja az elkülönítést végrehajtani. A népmozgalom élén a falu jobbágy-elöljárósága, Symon János öregbíró állott. Az elöljáróság a lakosság követelésére megtagadta az úrbéri szolgáltatásokat. Az elöljárók az áprilisi törvényekre hivatkoztak, amikor nemet mondtak az urasági embereknek, akik robotra akarták a lakosságot kirendelni. Az új helyzetet a vármegye Egerszegen népgyűlés keretében ismertette, ahová a falvakból a bírákat hívták meg. Ezen a népgyűlésen részt vett Symon János, aki idehaza népgyű104