Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

A kaszálókat a Keszthely-rétekben, a Döbiéri-réten évente kétszer kaszálják, de a Széleskútnál és a Nagyerdőn levőket - belvizes voltuk miatt - évi egy alkalommal lehetett kaszálni, itt utána legeltettek. A Döbiéri- és a Keszthelyrétek 56 szekeres nagyságúak voltak, a Nagyerdei 251 szekeres. A falurét területe 1768 óta nem változott, 6 kaszás (a Keszthely-réten 2, a Nagyerdei réten 4 kaszás). A szántókat a földminőség szerint újra kategorizálták. Első osztályba sorolták a Kendertelki, a Nagyúti-dűlőt, a Kertekalját, a Palánkosi-dülőt, a Macskás-dülőt és a Kismezőt. E helyeken a szántók egy holdjába 1100 négyszögölet soroltak. Második osztályú szántókat a Sőtényés a Téglás-dűlőben jelöltek ki. Itt egy holdba 1200 négyszögölet soroltak. Harmadosztályú szántók (eddig nem volt kijelölve) lettek az úrhidai telkek. Itt egy holdba 1300 négyszögölet soroltak. Az adatokból megtudjuk, hogy a határ mely részén voltak az irtásföldek: Nagyút-dűlő, Kismező, Nagyerdei-dűlő, Nagyerdő-mellék, Keszthely-rét, az úrhidai telkek, Csapó-rét, Kertalja, Hosszúút-dűlő, Nagyút-mellék, Macskás-telek és a Macskás-rét. Irtásföldje 62 gazdának volt (524 pozsonyi mérő nagyságban). Volt olyan jobbágy, aki az irtásföldekből 26 pozsonyi mérő nagyságút művelt. Az irtásföldek egyelőre útját állták a helységben a tömeges zselléresedésnek. Szolgáltatás az irtvány után csak a tized és az állami adó volt. A jobbágyok müvelésében levő telkeket az uradalom nem bolygatta, nem vették el tőlük. (A szilárd telekrendszer kialakulására ez fontos adat.) A belső fundus ok összes területe 86 pozsonyi mérő volt, a külső telkek 797 mérősek. A szőlők 322 kapás nagyságúak (64400 négyszögöl) voltak, 56 gazda birtokolta ezeket. Példaképpen: Tóth János 12, Kulcsár András 10, Kulcsár Mihály 7, Osváth Péter 11, Kulcsár György 8 kapás szőlőt birtokolt. A szőlők után fizetendő természeti szolgáltatást hegyvámnak nevezték. A gazdák piacra és vásárokra Sümegre, Keszthelyre, Tapolcára jártak. Főleg gabonát, gyümölcsöt és egyéb termékeket vittek piacra. A legelők elégségesek voltak, az állatok itatása a kutaknál és a patakokban megoldott. Az erdei makkoltatás földesúri engedéllyel folyt, ennek bére Csehiben olcsóbb volt, mint a környék bármely helységében. Termő gyümölcs a szilva, szőlő, alma, dió, gesztenye. A borról állították, hogy jóitalú, a bormérést a helyi kocsmában félévre engedte meg az uradalom. A helységnek hátrányt jelentett a piacok távolsága, továbbá alkalmi munkára (napszámra) lehetőség alig adódott. A faluban nem volt malom, a gabonát más falvakba vitték, ahol lisztet kaptak cserébe. Felemlítették, hogy a homoktalajú szántókon, de a dombos helyeken fekvőknél is a gabona aszályos időkben silány, vagy ki sem fejlődött. Ez azonban nem volt olyan sok, hogy a gazdálkodást befolyásolta volna. A jobbágyi kötelezettségek között a robot volt a legsúlyosabb, amelyet 4 igással teljesítettek. Kilencedet 1768 óta nem adtak a földesúrnak. (Korábban sem kellett szolgáltatni.) A tized azonban kötelező teher volt, melyet minden termésből és fonásból adtak. A földesúri cenzus (házadó) évi egy forint. A faluban pusztatelek nem volt, valamennyit gazdája művelte. A lakók többségükben örökös jobbágyok, de akadtak köztük szabadmenetelű lakók is. Ezek azonban zsellérek, csak a közeli időkben telepedtek meg a faluban. A hatóság előtt kikérdezett 12 gazda, köztük az elöljárók, nem ismerték az írást Az okmány végén az alábbi megjegyzés olvasható: „... mely hogy eképpen legyen, írást nem tudván, kezünk keresztvonyásával és Helységünk pöcsétjével megerősítjük. " (ZML CU, CS, A, 1781, 1785.). A kataszteri felmérés A vármegyei hatóság 1785-ben a négy esztendővel korábbi adatokat, ellenőrzésképpen, újra felvette. Ebből tudjuk, hogy a telkesek száma 40-re gyarapodott, a zsellérség 14 házban lakott. Háza nem volt 4 zsellérnek. A gazdaságban dolgozó 16 esztendőn felüli gyermek 16 volt, a gazdaságban a családfővel együtt dolgozott 4 testvér. A gazdák alkalmaztak 6 szolgagyereket és 2 szolgálólányt. A helységben a gazdáknak 120 igásállata volt, 57 fejőstehén, 121 növendékmarha, 10 ló, 70 sertés, 80 juh. A lakóházak száma 56, a szántóföldek nagysága 477 pozsonyi mérő. A szőlőhegyben idegen birtokos (extraneus) Répa György mihályfai lakos egy kapás szőlővel; Bognár Mihály sümegi lakos 4 kapással; Horvát István prágai lakos 1 kapással. Az 1784-1787 közötti magyarországi népszámlálás során értékes adatokat jegyeztek fel. Már a korszerűbb földmérési mértékeket alkalmazták. A felmérések főleg katonai adatokat tartalmaznak. A határban báró Altenberg főhadnagy, a Vértes-ezred hadmérnöke járt, aki katonailag értékelhető tereptárgyakat is felvett térképére. Eszerint az uradalommal közös erdő területe 1607 katasztrális hold. A helységben 68 házat számoltak meg, amelyekben 82 család lakott. A teljes népesség 474 fő volt, 22 idegent is feltüntettek. Utóbbiak az uradalom ideiglenes alkalmazottai, akiket urasági teendők elvégzésére rendeltek Csehibe. A távollévők között a katonai szolgálatot teljesítőket is feltüntették. Ezek száma 5 fő volt. A lakosság agrárfoglalkozású. Megoszlása az alábbi: 1 pap, 2 polgár, 55 paraszt. (A várható örökösök között 51 személyt tüntettek fel, valamennyien parasztok.) Zsellér 42, egyéb foglalkozású 17. A férfilakosság száma 226, köztük házasember 91, nőtlen 135. A női személyek száma 231, a 17 éven aluli fiúk száma 58. (Őket a jövőbeni katonaság számára vették számba.) A fiúk között 13-17 éves 15 fő, az 1-12 évesek száma pedig 43, (KSH 1960, 252.; ZML CD Cs, A, 1785.). 97