Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Szemle – Rundschau - Lukács László: Sergő Erzsébet (1928–2000). p. 109–110.

Alba Regia XXXI, 2002 LUKÁCS LÁSZLÓ SERGŐ ERZSÉBET (1928-2000) A Fejér Megyei Múzeumok egyik első néprajzos muzeológusát veszítette el Sergő Erzsébet etnográfus 2000. április 20-án Budapesten bekövetkezett halálával, aki pályája két hosszú időszakában a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban dolgozott. Sergő Erzsébet 1928. április 8-án született Budapesten. Itt érettségizett 1946-ban a Sophianum Leánygimnázium növendékeként. Még ugyanebben az évben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-földrajz szakára, majd az első bölcsészreform után muzeológia-néprajz szakon folytatta tanulmányait. Muzeológia-néprajz szakos diplomáját 1951-ben nyerte el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ugyanitt szerzett bölcsészdoktori címet 1969-ben Dőri kerámia című értekezésével. 1951-től előbb a győri Xantus János Múzeum segédmuzeológusa, rövid ideig a sárospataki Rákóczi Múzeum megbízott vezetője. 1954-67, majd nyugdíjasként 1984-95 között a Sztálinvárosi Állami Múzeumban, a mai dunaújvárosi Intercisa Múzeumban néprajzos muzeológus. 1967-től 1975-ig Budapesten a Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa, majd 1984-ig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos főmunkatársa. Néprajzi gyűjtőtevékenységének Dunapentele volt meghatározó terepe. Kutatásai, adatgyűjtései Dunapentele néprajzának szinte minden területét felölelték. Kéziratos gyűjtéseit a dunaújvárosi Intercisa Múzeum Adattára, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Néprajzi Adattára és a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi. Helyszíni kutatásai alapján számos tanulmányt írt Dunapentele néprajzának egy-egy témaköréről: a népi bútorokról, a cserépedényekről, a népi táplálkozásról, a női viseletről, a halottlátókról, népszokásokról. Tanulmányainak legtöbbje Alba Regia múzeumi évkönyvünkben jelent meg. Már 1956-ban felfigyelt arra, hogy az új város néprajzi kutatása során nagyszerűen vizsgálható a különböző dunántúli és alföldi vidékekről Sztálinvárosba települt lakosság kultúrája, viselkedése, valamint a faluról az ipari városba költözés hatására bekövetkező változások is szemmel tarthatók. 1957-ben hírt adott az 1956 adventjén Sztálin városban betlehemező csoportokról. Tárgygyűjtéseivel jelentősen fejlesztette az Intercisa Múzeum néprajzi gyűjteményét. 1954-től a múzeum állandó kiállításainak néprajzi részét ő rendezte, az 1976-ban megnyílt, jelenlegi állandó tárlat pentelei lakószobáját is. A dőri fazekasságról 1959-61 között készített dokumentumfilm néprajzi szakértője volt. Ő végezte Schlitterné Nyuli Anna: Volt egyszer egy Dunapentele című, néprajzi adatokban gazdag munkájának szakmai szerkesztését. Munkásságát Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata 1999-ben a Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el. 109