Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
resztelésére a hideg téli időre, a gyermek gyengeségére és az előző gyermek halálára való hivatkozással 107 . A hálás Marschall család később rendre támogatta a plébános terveit. A növekvő tendenciát mutató vegyes házasságok ügyében példát akart felmutatni a faluban. 1924-ben kérte a püspököt, hogy Kálmán József csizmadia családját „büntetésül és a többi híveknek elrettentő szigorú például a templomból a szószékről nyilvánosan kitilthassam". Híven leírta a körülményeket is: a család egy házasulandó fia és két férjhez menendő lánya reformátusokkal akar házasságot kötni, mégpedig „református félre adott reverzálissal", mert „csábítja őket szegény létükre a gazdag féllel kötendő házasság anyagi előnye". A plébános szerint ő mindent megtett, igyekezett őket lebeszélni arról, hogy a református templomban házasodjanak, még a rokonságot is bevonta. Sajnos nem ismerjük a püspök válaszát Németh Vince kezdeményezésére, ám miután az ügy többet nem került elő, valószínűleg lebeszélte a plébánost a helyzetet elmérgesítő lépésről 108 . A többi vegyes házasság ügyében ezután sokkal körültekintőbben járt el a plébános. Babai Dezső cigány népzenész és a gánti izraelita vallású Langsam Regina számára sürgette a házassági engedélyt, hiszen a polgári házasságot már megkötötték, hónapok óta együtt élnek és a születendő gyermek vallására nézve már megállapodtak . 1925-ben kérte, hogy a hívek adományából, a templompénztárból és esetleg a gyűjtési felhívás alapján befolyt pénzből a háborúba elvitt harangok helyett két újat csináltathasson 110 . Az új harangok anyagi alapjai egyáltalán nem voltak biztosak, hiszen a szükséges összegnek csak a kisebbik fele volt meg, mert - mint írta - „a hitközség tagjai 3-4 kisgazda kivételével legnagyobbrészt napszámos lakók és cselédek" . Németh plébános mégis hamarosan azt jelentette, hogy ,JZámoly hitközség részére 4 új harang készül": a hívek és a templompénztár készíttet egy 250 kilogrammosat (Szűz Mária képével, Nagy asszonyunk, hazánk reménye, Bús nemzeted zokogva esd felirattal), gróf Merán Fülöp és édesanyja egy 150 kilogrammosat (Szent László képével, Istenért! Királyért! Hazáért! felirattal), Marschallék pedig egy 80 és egy 32 kilogrammosat. Ez utóbbi lélekharang, Szent József képével. A nagyobbikat Szent Lőrinc képe díszíti. A harangok szentelését Szabó Jenő csákvári esperes végezte 1925. december 8-án 112 . 1925-ben a bérmálás előtt átfogó és alapos vizitációra került sor" 3 . Potyondi Imre a legfontosabb problémának azt látta, hogy a falunak 15 év alatt kilenc lelkipásztora "" SzfvPL. No.: 4579. 1922. december 5. I(ffi SzfvPL. No.: 4579. 1924. január 4. 109 SzfvPL. No.: 4579. 1925. január 11. 110 SzfvPL. No.: 4579. 1925. szeptember 9. 111 SzfvPL. No.: 4579. 1925. szeptember 8. 112 SzfvPL. No.: 4579. 1925. december 8. A harangok leírása Kuthy István plébánia-történeti adatgyűjteménye. SzfvPL. Kézirattár. 113 SzfvPL. No.: 4579. 1925. május 15. volt. A gyermekek száma kevés, a gyermekhalandóság nagy, a törvénytelen gyermekek aránya is nagy. „A plébános rendes, tiszta, pontos - ez meglátszik a plébániaépületen, templomon, iskolán, de rideg, melegség nélküli lelkipásztor, ami meglátszik a lelki életen." Hibául rótta fel, hogy a hívek nem adakoznak, ritkán járnak gyónni, pedig az uradalmak és a bérlők is munkaidő kedvezménnyel támogatnák a gyónást. A pap házi pasztorációt nem végez, „ritkán megy a faluban valahová, akkor az intézőt, bérlőt és jobb gazdaembereket látogatja...szeretik, de a néppel keveset foglalkozik", nincs templomatya és nincs hitközség, az ügyeket az iskolaszék intézi. A falubeli életet leíró megfigyelések közül érdemes kiemelnünk, hogy a temetéseken még mindig dívik a „névkiéneldés", illetve, hogy a „leventék 18 éven alul is sokat járnak kocsmába". A névkiéneklést az 1924. évi zsinat határozottan tiltotta (Décréta Sydonalia. Az 1924. június 24-26-ig Székesfehérváron tartott egyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. Székesfehérvár, 1925.. 146 §. 2.): az egyház nem értett egyet azzal, hogy a hallgatóság megríkatása céljából a búcsúztatáskor név szerint énekeljenek egy-egy verset a gyászoló rokonokra, azzal pedig még kevésbé, hogy ezen versengjenek a családok. A katolikus hívek szegénysége ezekben az években többször szerepel iratainkban. 1925-ben a párbér szolgáltatásokról kellett az iskolaszéki gyűlésen megállapodni. Páronként vállalták az egy korona, és a fél pozsonyi mérőnyi rozs fizetését, a 127 pár után tehát 127 Koronát és 2794 kilogramm rozsot, de a 20 űrméter fa meghordását már nem szavazták meg" 4 . Az egyházi épületek tatarozása kapcsán sem tudták a hívek a kegyúr által előírt kézi és igás szolgálatot vállalni. Indoklásuk szerint a falu „csekély anyagi erővel rendelkező, leginkább napszámos és cseléd emberekből áll, a kik nagy áldozatkészséggel 13 millió Korona költségvetéssel tartják fenn iskolájukat" . Egy 1928-as jelentés a 819 lélek kevés anyagi erejéről, 491 katasztrális hold föld birtoklásáról számolt be, problémaként jelezték azt, hogy a faluban sok az olyan vegyes házasság, amelyet a református pap előtt kötnek, és azt is hogy megjelent itt is az „egyke". Igyekezetük bizonyítására eredményként jelezték, hogy az elrekvirált orgonasípokat pótolták, az iskola udvarát cement kerítéssel bekerítették és a tanító konyháját átalakították. 1928-ban a templom előtt Preszter Antal kőkeresztet állíttatott 116 . Németh Vince hozta végül is tető alá 1929. április 21én az egyházközség megalakítását. „Mint egészen kicsiny egyházközség 24 képviselőtestületi tagot és 6 póttagot" választottak, s ezzel az iskolaszék működése - „bár minden elismerésre méltó" - megszűnt. A képviselőtestület 114 SzfvPL No.: 4579. 1925. december 5. 115 SzfvPL. No.: 4579. 1926. július 25. 1,1 Kuthy István plébánia-történeti adatgyűjteménye. SzfvPL. Kézirattár. 63
