Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
szolgálat után Krizsány Ignác örökébe lépett a székesfehérvári külvárosi plébánián, hiszen Krizsány közben kanonok lett 37 . Nyári érdekében most a hívek kérvényeztek: „ki egész, bizalmunkat bírja, rendes lelkészünk legyen" . Ennek ellenére a 21 éve szolgáló 47 éves felcsúti plébánost, Tóth Antalt nevezte ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium álladalmi titkára, Szász Károly" , s iktatta be az esperes „a rettenetes kemény üdő daczárd'' 1849. január 10-én 40 . Tóth Antal előzőleg káplánként Ráckevén és Bicskén szolgált, beszélt magyarul és németül, iskoláit Pesten és Székesfehérváron végezte 41 . Az idős pap nemcsak az 1849. évi megaláztatást szenvedte el híveivel, hanem még 32 évig szolgálta közösségét. Tóth Antal vitte végbe az új plébániaház építését, s ő küzdött meg az 1837-ben épített új templommal kapcsolatos minőségi kifogásokkal. Már három évvel az építkezés után elismerte ugyanis az építőmester, hogy nem a megrendelés szerinti jó téglából, hanem kőből építette a templomot és a tornyot, ezért hamarosan repedezni kezdtek a falak, s hiába vakoltatták újra háromszor is, a vakolat lepergett. A szabadságharc alatt és közvetlenül utána nem lehetett erre pénzt szerezni, csak 1858-1861 között kapott megbízást a templom és a torony hibáinak javítására Szász Ferenc székesfehérvári építőmester . 1865-ben a megyei mérnök Zalay Alajos a templom eredeti építését „vétkes hanyagságnak" nevezte, s ezzel magyarázta, hogy a „főfalak a függőleges irányukból több hüvelynyi távolságban kihajoltak" és a „boltívei tetemesen össze-vissza repedeztek". Ezért erős vas kapcsokkal kellett összehúzatni a falakat, és az 1864. évi szélvészben lerombolt tornyot újjá kellett építeni. Hübner Nándor, székesfehérvári építész végezte el a munkákat, de a tornyot ekkor csak kijavította 43 , az újjáépítésre és a templom újbóli tetejezésére 1866-1868 között került sor. A munkát székesfehérvári vállalkozók: Bull Tamás és a Deutsch testvérek végezték 44 . A plébániaház lakhatóvá tételét is hiába kérte 1849-ben a plébános: „oly időket élünk, hogy az új papi lak felépítéséhez jelenleg csak legkisebb reményünk sem lehet." 1854-ben viszont már javában folyt az új ház építése 46 . A szélviharok gyakran tettek kárt a templom és a torony tetőzetében, 1861-ben a jégeső rongálta meg a párkányzatot, 1864-ben az ablakokat betörte és a plébánia SzfvPL. No.: 4579.. 1848. augusztus 27. SzfvPL. No.: 4579. 1848. december 16. SzfvPL. No.: 4579. 1848. december 1. SzfvPL. No.: 4579. 1849. január 10. SzfvPL. No.: 4579. 1848. Viseleti jegyzék a zámolyi plébánia iránt folyamodókról. SzfvPL. No.: 4579. 1858. november 10., december 2., 1859. május 16., 1861. február 25. SzfvPL. No.: 4579. 1865. február 28., március 3., április 5., SzfvPL. No.: 4579. 1866. február 2., június 27., július 16., szeptember 26., 1867. július 25., május 17., 1868. május 4., május 19. SzfvPL. No.: 4579. 1849. augusztus 23. SzfvPL. No.: 4579. 1854. május 4. tetejét is megbontotta . A károkat évente kijavították ugyan, de az épület állapota folyamatosan romlott 48 , annyira, hogy 1879-ben Tóth Antal fogalmazása szerint „a végromlásnak és pusztulásnak ki van téve" 9 . A renoválást Pénzes Imre vállalkozó végezte el 1880-ban 50 . 1872-ben belső átalakítások folytak a templomban, amit gróf Lamberg Fülöp kezdeményezett. Ekkor kérte a püspököt, hogy az oratóriumot családja kényelmére saját költségén átalakíthassa, „rendes lakásul választván Zámolyt." . Az 1882-ben plébánossá kinevezett Tichy Jakab 43 évesen vette át a zámolyi plébániát, előtte Dunapentelén és Székesfehérváron szolgált 52 . Tichy plébános a 82 évesen meghalt Tóth Antal után „sok rendbeli elhanyagoltságot" talált 53 . Borzasztó kopottnak tartotta a főoltár-képet, amit azonnal kijavíttatott 54 . Kezdeményezte a templom alapos javítását: a beázások megszüntetését, a karzat javítását és a külső felújítást, mert „a templom külseje is visszataszító". A munkákat több évi részletekben Hübner Nándor és Pénzes Ferenc végeztette el ". Tichy plébános különös gondot fordított a templomon kívüli egyházi emlékekre. 1873-ban állítottak a temetőben az 1866-ban meghalt Kovács János uradalmi számvevő hagyatékából végrendelete szerint egy nagy márvány keresztet. A kereszt fenntartására viszont nem gondoltak, így az alapzat kettétörése után azt Tichy plébános a templom-pénztárból új itatta meg 1882-ben 56 . Ugyancsak ő tette lehetővé azt, hogy Báró Jenő, zámolyi uradalmi tiszttartó és felesége, Seidel Paulina alapítványt tegyen egy kereszt felállítására és majdani fenntartására. A kegyes alapítvány létrehozásához az engedélyt már 1881ben kérte sógora nevében Seidel Pál pátkai plébános. Az alapítók így nyilatkoztak 1882-ben: „Isten nagyobb dicsőségére a zámolyi határban az úgynevezett Moóri út mellett, О Méltósága özvegy Gróf Lamberg Fülöpné, született Báró Wenckheim Mária kegyessége által nyert igen alkalmas helyen egy vörösmárvány keresztet állítunk, melynekfenntartására alapítványul 40. ftrot o.e., azaz nagyven forintot osztrák értékben leteszünk." 51 . 1888-ban Udvardi Ádámné tett miselapítványt 58 . 4/ SzfvPL. No.: 4579. 1861. június 5., 1864. augusztus 3., 48 SzfvPL. No.: 4579. 1875. április 21., 1878. február 1. 49 SzfvPL. No.: 4579. 1879. április 2. ' SzfvrL No.: 4579. 1879. augusztus 8., szeptember 8., december 5., 1880. január 7., április 10., október 24., 1881. január 19., március 3., 51 SzfvPL. No.: 4579. 1872. október 10. 52 SzfvPL. No.: 4579. 1882. február 5., február 17., március 8., március 24., április 16. 53 SzfvPL. No.: 4579. 2884. február 29. 54 SzfvPL. No.: 4579.. 1888. január 18. 55 SzfvPL. No.: 4579.. 1882. december 16., 1883. február 27., október 16., 1885. május 25., szeptember 3., november 18., november 25., 1886. decmeber4., 1887. január 26., december 15., 1888. január 25. 56 SzfvPL. No.: 4579. 1882. október 25. 57 SzfvPL. No.: 4579.. 1881. február 19., 1882. szeptember 23. 58 SzfvPL. No.: 4579. 1888. március 2. 57
