Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.

Alba Regia, XXXI, 2002 FARKAS GÁBOR TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK SÁREGRES MÚLTJÁBÓL A községnév eredete és változatai A község nevét először 1324-ben említik. Neve a későbbiekben rendszeresen előfordult: így 1397-ben, 1401ben. Az utóbbi alkalommal Egres Superior-пак írták. {Felső Egres.) Magyar változatát egy 1424-ben keletkezett forrásból ismerjük: Felsew Egres (Felső Egres) változatban. A XVF és XVII. századi forrásokban a Fel és a Föl változata is előfordul, így 1564-ben Felegres, 1570ben Fel Eghres, 1588-ban Föl Egres. A XVIII. század elejétől nevét Egressnek, Egresnek, majd Sár-Egresnek írták. E két változatot felváltva használták. A XlX.század végén a helység hivatalosan megkapta a Sár előtagot, egybeírva az utótaggal, Sáregres alakban.

1 A besenyő falu A besenyők Fejér megyei letelepítése a tatárjárás után történt, az elpusztult magyar lakosság helyébe. 1260-ban Fáncs vidékén, majd Aba, Alap, Szentiván, Battyán, Cece, Egres, Füle, Hatvan, Igar, Ladány, Örs, Polgárai, Szentágota, Rétszilas, Saág, (Sárszentmihály mellett) Bogárd, Soponya, Szered, Szentmárton, Töbörzsök, Zedreg helyeken találjuk őket. A besenyők telephelyeiket Fejér megyében, a Sárvíz mindkét partján, mintegy 30 faluban alakították ki. Egresi Máté 1276-ban választott bíróként működött közre a szomszédos falu, Fáncs megosztásánál. 1324-ben Egres Hörcsökkel és Hatvannal együtt Simontornya tartozéka volt. Ebben az évben az uralkodó Besenyő-Egresi, illetve az egész simontornyai váruradalmat Henc h Jánosnak, Budavár főbírájának adományozta. 1341-ben Gergely besenyő nemes, e birtokokat, történeti jogon, magának követelte: e Sárvíz menti falvakat egykor besenyő elődei birtokolták. Gergely azonban még ebben az évben lemondott Egresről, Hatvanról, Hörcsökről a budavári főbíró javára. 1334-ben a veszprémi főesperességhez tartozó Egres papja, 40 kisdénár pápai tizedet fizetett.

2 Egres sorsa a magyar középkor évszázadaiban (de a török hódoltság idején is) a simontornyai várhoz kapcsolódott. Közben - kevés ideig - az egyik előkelő besenyő nemesi családé, a Ladányiaké volt, de Simontornya hamarosan visszaszerezte. így a Hench, a Lacffy, a Kanizsai családé, majd Ozorai Pipóé volt. Amikor a török a várat elfoglalta, a váruradalmat a maga egészében, a vár török parancsnokának adta. Hódoltságban 1546-ban falu státusa volt, a török földesúr éves jövedelme 4050 akcse volt. Fel-Egresen a parasztok ebben az évben 20 kapu után fizettek adót. Az adók megoszlása a következő: kapuadó, búzatized, kétszeres, árpatized, méhkastized, sertésadó, sarlópénz, kapuilleték és különböző bírságokból befolyt összegek. 1565-ből származó adat szerint Fel-Egrest Fáncspusztával együtt adóztatta a török. Ugyanitt török földesuraknak majorsági birtokaik voltak. Az egykor Fáncsi Ágoston és Fáncsi Gáspár földbirtokát a török Hudáverdi szpáhi kapta meg; Nagy Gergely szántóit és rétjét Musztafa bin Achmednek adományozták; Péter Balázs majorja Izmail lovas szeroda kezére került; a Vársziget Musztafa Cselebié lett; Kis Sebestyén rétje Búzán Istváné; a Rekesztő rét Ibrahim bin Alié. A felegresi révátkelés jövedelme évente elérte a 10 ezer akcsét." Kis Kézirat. 2

Györffy 1987, 360. old. 3 Dávid 1982. 284. - Károly 1901, IV, 50-52. 95