Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.
Jablonowsky császári királyi vezérőrnagy 19-én délelőtt fél 10 órakor vonult be Székesfehérvárra, ahol egyesült Falkenhayn vezérőrnagy csapataival. Jelentése szerint a csapatok minden helységben kutattak fegyverek után. A váli születésű Fridetzky György, Zágráb egyházmegyei káplán (29 esztendős), katolikus tábori lelkész a 2. honvéd sorgyalogezredben 1849. június 14 óta szolgált. A tábori lelkészt az osztrákok elfogták, december 8-án hadbíróság elé állították. A bíróság terhelő bizonyítékot nem talált ellene, de a vizsgálati fogságot fegyelmi büntetésnek szánta, amelyet az egyházmegyei hatóságnak kellett kiszabnia. A bíróság a vizsgálati iratokat a zágrábi egyházmegyének a megküldte. (Fejér vm. lt. Megyei bizottmány jk. 1848-1230, 1215, 2958. sz. - Uo. Közp. választmány iratai. Vál, 1848. - Fejér vm. lt. Föadóvevői iratok. Hadseregellátás 1848. szept. 18. Vál. - Fejér vm. lt. Törvényszék ir. 1848-5. sz. - Fejér vm lt. Héringh Ignác császári biztos iratai 1849-36. sz. - FML. Helytörténeti lapok gyűjteménye. 1848-1849. Vál - HL. Kriegsgericht zu Pest 1849-2-464.sz.) A TŐKÉS FEJLŐDÉS ÉVTIZEDEI (1850-1914) Gazdasági, társadalmi állapot Az 1850. évi népösszeírás Válón 370 házat, 2259 lakost tüntetett fel. A nemzetiségeket is összeírták: eszerint Válón 34 német, 46 cigány, 6 zsidó élt a feltüntetett összlakosságon belül. 1856-ban már 2322 a váli lakosság száma: a két külterületen: Hosszúdülőben 6, Farkashalomban pedig 55 fő lakott. A kimutatás szerint a mezőváros határa 6993 katasztrális hold. 1854 augusztusában a váli határt jégeső verte el. A bicskei szolgabíró intézkedéseket tett, hogy a károsultak adóelengedésben részesüljenek. 1854 elején Vál a Gyulai-féle 33. gyalogezred számára kijelölt hely volt, a katonák hosszabb ideig Válón tartózkodtak. 1860. december 17-én a visszaállított vármegyei autonómiába Válból 6 főt delegáltak. A vármegyei bizottmánynak tagjai: Ürményi József, Ürményi Miksa, Ürményi Pál, Békefy József (uradalmi tiszttartó) és Gürtler Mihály esperes. (1848-1849-ben a vármegyei bizottmánynak a mezőváros bírája és a jegyző volt tagja.) 1861 januárjában az országgyűlési választást lebonyolító kerületi központi választmányba beválasztották Gürtler Mihályt, de ott volt a váli bíró is. A választmányt főleg birtokosokból állították össze. 1863-ban az Ürményi család eladta Gyűrűsalját, Antalmajort. A két puszta eladásából a család igyekezett eladósodott helyzetéből kikerülni. A járási székhelyet Válba 1865-ben visszahelyezték. A hivataloknak - szolgabíróság, adóhivatal, járásbíróság épület, helyiség kellett, ezt Válón alig tudták előteremteni. A hivatalok a Nagynémet utcában voltak, uradalmi épületekben helyezték el őket. 1880 után megkezdődött Válból a járási hivatalok áthelyezése. Különösen Bicske törekedett arra, hogy a járási székhelyet visszakaphassa. A járási hivatalnokok az eltávozást támogatták. Ennek indokát is megtalálták:,, a hivatalnokok városban nevelkedtek, nehezen illeszkedtek bele a váli viszonyokba. Nem volt kényelmes lakás, járda nincs, hiányzik a közvilágítás, s már kissé esős időben is nyakig jártak a sárban." 1869-ben 153 birtokos volt Válón. Az éves szolgák száma 229, a napszámosoké 343 fő. A birtokosok zöme 10 katasztrális holdon aluli gazdasággal rendelkezett, ezek száma 240 volt. A 10-25 hold közöttiek száma 70, a 25100 holdasoké 4. A váli házak zöme sár- és vert falból állt. A 393 magánépületből 357 sárból készült, kőház mindössze 16 volt. Vegyes anyagból 25 házat építettek. A 8973 művelhető területből szántó: 4300, rét 1097, legelő 2090, erdő 746, szőlő 740 katasztrális hold. 1869-ben az állatállomány a következő volt: ló 610, szarvasmarha 616, juh 4 ezer, sertés 800, méhkas 40. A szarvasmarha tenyésztésben a fajtaváltás éppen ekkoriban kezdődött el, de mindössze 47 tehenet találtak az uradalomban, amely a svájci tehenészetet alkotta. A juhok száma meglepően magas. Úgy tűnik, hogy az uradalom mellett a községben több birkát tartottak. 1869-ben a vallási megoszlás a következő: római katolikus 1813, református 647, izraelita 54, evangélikus 8 fő. Válón a lakosság száma a XIX. század utolsó harmadában állandósult. Nagyobb ingadozás a lélekszámban nem tapasztalható: 1870-ben 2551, 1880-ban 2873, 1890-ben 3017, 1900-ban 2800 és 1910-ben 3110 fő. Az 1898. évi 4. te. alapján a község nevét az eddigi hivatalosan használt Vaál helyett Válra módosították. Válón a külterületi lakott helyek a következők voltak: Farkasfapuszta, Mariannapuszta, Gyürüsaljapuszta (eddig Lillymajor), Antalmajor (eddig Antalpuszta), Pogányvár (eddig Hosszúdülő) és Pálmajor. Vál külterületének számított az Erdészház, ahol 12 fő élt, valamint az uradalmi svájci tehenészet is. Utóbbi helyen 8 fő élt. A polgári közigazgatás 1872 szeptemberében a polgári közigazgatás megszervezése során Vál járási székhely. A járást 24 községből hozták létre. Nagyközségek: Baracska, Kajászószentpéter, Pusztazámor, Sóskút, Etyek, Bicske, Mány, Csabdi, Szár, Felcsút, Bodmér, Alcsút, Tabajd, Doboz, Gyúró, Vál, Ácsa, Tordas, Martonvásár, Tárnok, Diósd. Kisközségek: Both, Újbarok, Kuldó. A járási székhely épületeinek kialakításában az Ürményi uradalom is közbejárt, az adóhivatalnak a járásbíróságnak adott épületet. Vált a tisztviselők nem tartották alkalmasnak a regionális közigazgatási munka végzésére. Ezt az épületek hiányával, a vasúti közlekedés nélkülözésével indokolták. A szolgabíró, Lits Gyula 1875. november 3-án lakhelyét 116
