Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

A KOMÁROMI JEZSUITÁK BIRTOKÁBAN (1637-1773) Új telepesek Vál lakóinak többsége a XVII. században rácokból (azaz délszlávokból) állt. A rácok a török szövetségesei voltak, egy részük a török kiűzése során elhagyta Vált, a többiek 1690-ig távoztak el a mezővárosból. Időközben Vált a jezsuiták komáromi rendháza kapta meg, a rácok helyébe a házfőnök magyar jobbágyok betelepítését határozta el. Scherhakl Miksa 1693. február 3án gyúrói jobbágyokkal kötött szerződést, akik hajlandók voltak eddigi lakhelyüket elhagyni és Válba átköltözni. A házfőnök kijelentette, hogy az elköltözött rácokat nem fogadja vissza. Gyúróról két jobbágycsaládot ismerünk (Pap Jánost és Kis Gergelyt), akik Válba költöztek. A gyúróiak 3 éves szabadságot kaptak, ez alatt nem kellett földesúri szolgáltatást teljesíteniük. Az új telepesek az első adórészletet 1696. Szent György napján fizették. Teher a következő volt: 6 vagy a 4 ökörrel rendelkező gazda 3; a két ökörrel rendelkező 2; "a gyalog ember" 1 forintot fizetett. A falu adott évente egy alkalommal karácsony tájban egy őzet (vagy helyette pénzt), egy hízott sertést (ezt is megválthatták pénzben); a kaszás pénz évente 4 forint volt (ehelyett évente 4 kaszás embert is adhattak); "a tabajdi magyar urak földjét, amelyet árendában műveltek a váliak, azt maguk fizették". A gyúróiak átköltözése Válba annál inkább is érthető volt, mivel Gyúró lakosai a török ellenes háborúkat szinte sértetlenül vészelték át. Az átköltözött lakók reformátusok voltak. A XVIII. század elején még katolikus tótok költöztek Válba. A reformátusokat 1693-ban maga a jezsuita rendház főnöke utasította, hogy a templomot a régi helyen építsék fel. Ezt a váli lakosok minden külső segítség nélkül fel is építették. Ezután 21 éven át békén hagyták őket vallásuk gyakorlatában. 1697-ben a váli prédikátor Ketskeméti Vitéz István volt. 1694. február 4-én Székesfehérvár város tiltakozott a magyar kancelláriában (Bécsben), hogy egykori birtokait mások kapták meg. Ezek a birtokok: Vál, Velence, Veréb és Tabajd, illetve a török hódoltság idején Palotához (Vár-) csatolt Csór, Gyón, Kúti és Isztimér falvak. A meghatalmazott szerint e birtokok az idők mostohasága folytán kerültek idegen kezekbe. Székesfehérvár élni kívánt régi privilégiumaival, és a falvakat visszakérte. A magyar kancellária a székesfehérvári tiltakozásról bizonyságlevelet állított ki. 1694-ben Válón, Tárnokon és Sóskúton 770 boglya szénát takarítottak össze a budai harmincados számára. Kevés szénát hagytak vissza ezekben a falvakban a kincstári ökrök etetésére. 50871, 50874, 30819, 38756, 50875 - Ortelius Redivivus: Kriegs Empörungen (1665) 202 -. Schneider-Juhász 1937, 246. 1696-ban Válón 12 egész és 31 féltelek volt. A falu határában 558 pozsonyi mérő nagyságú a szántóföld, a szőlőterület 75 kapás. A szőlőhegyet a telepesek néhány éve újraültették, mivel nem művelte senki, a rác kivonulás után tönkrement. A rét minőségéről azt mondották a falusiak, hogy közepes, a legelő és az erdő használata elégséges. 1700-ban 51 telkes jobbágy lakott Válón, akiknek a következő állatállományuk volt: ló 29, ökör 106, tehén 77, növendékmarha 22, borjú 43, juh 90, sertés 86 db. A vetésterület 252 mérő; termett ebben az évben 765 mérő búza, 300 mérő árpa és 200 mérő köles. 1696 márciusában a komáromi rendház főnöke, Verner János kérésére vármegyei segítséggel a Fejér megyei birtokokat bejártak, és a határt felmérte. 1698 augusztusában Vál lakói a 6 téli hónapra 246 forint adót fizettek, de minden egyes adózó még külön 2 forintot is adott. Ez összesen Válón 49 forintot tett ki. Ebben az évben adóztatás szempontjából összeírták a rác falvakat, de ezek között Vál már nem szerepelt. A Rákóczi-féle felkelés hullámai Vált 1705-ben érték el. Ez év tavaszán a váli parasztok 76 pesti mérő gabonát szállítottak a budai főmagtárba. Ha nem tudtak önként terményt vagy szarvasmarhákat beszolgáltatni a hadseregnek, abban az esetben a katonák megrohanták a falut. A labancok 1706 elején Válra törtek és a lakosságtól 180 szarvasmarhát - szinte az egész állatállományt elhajtották. Fejér vármegye alispánja Győrből megkereste az osztrák marsallokat, Rabutint és Stahremberg Guidót, hogy a katonaság adja vissza az állatokat vagy a váliak kárát térítse meg. A váliak kiderítették, hogy a labancok Esztergomba, az ottani rác katonasághoz hajtották el az állatokat Az esztergomi vár parancsnoka, Bruckenthal ezredes megtagadta az állatok visszaszolgáltatását. Az osztrák marsallok közül Stahremberg csak 1707. március 5-én válaszolt Fejér vármegyének, aki szerint a váli marhákat őfelsége katonáinak ellátására hajtották el a rácok, de a kár majd "annak idején jóvá fog tétetni". A Fejér vármegyeiek leveléből az is kiderül, hogy a váli parasztok rendszeresen szállítottak élelmiszert Budára és Székesfehérvárra a labanc katonaság ellátására. Ez az ellátás azonban az állatok elhajtásával megszűnt. A rácok garázdálkodása után Pálffy serege rohanta meg Vált. Ez 1706. november elején történt. A váli bíró szerint 16 igás ökröt igénybe vettek; az embereket megtámadták, „még ruhájukat is lerángatták róluk". A felkelés utolsó évében egész csekély az állatállomány. Szarvasmarha 105 db, ló 21 volt a faluban. 1710-171 l-ben mindössze 158 pozsonyi mérő vetésterületük volt. A Rákóczi Ferenc vezette nemzeti felkelés éveiben Vált a labanc katonaság több ízben zaklatta, majd a falut ki is rabolta. A fontos közlekedési út mentén lévő faluban, ahol a gazdasági viszonyok még alig stabilizálódtak, gyors hanyatlásnak vagyunk tanúi: az 1703-1704. évben az adózás szempontjából megállapított dika 325, amely a felkelés végén, 1710-171 l-ben mindössze 104 volt. Ezu107