Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

Váli birtokosok 1469. december 30-án a nádori bíróság előtt Cheb István panaszt tett, hogy váli, verebi és tárnoki birtokaiba a Somi család idegen embert vezetett be. A Somi családdal még több alkalommal találkozunk Vál esetében, ahol birtokrészük volt. 1469-ben Somi Tamásról és fiairól, Lászlóról és Jánosról vannak adataink. A Somi család egyik tagja, Józsa, 1494-1508 között temesi bán volt. Somi József felesége, Imreffy Márta. Házasságukból három gyermek született: Gáspár, Kata, Dorottya. Somi Gáspár felesége Berényi Margit lett; Somi Kata Bebek Jánoshoz, Somi Dorottya pedig Vasdinnyei Vas Mátyáshoz ment feleségül. A XV. sz. végén Vál határának fele volt a Somi családé. 1494-1495-ben Vál és Veréb után Somi Józsa 86 forint adót fizetett. A másik birtokos ugyanekkor a Somogyi család volt. Endrödi Somogyi Imre adója ugyanekkor 82 forint. A Somi család a váli birtokát eladta Podmaniczky Jánosnak, és 2 ezer forintot kapott érte. Később az adásvétellel kapcsolatban tiltakozást nyújtottak be mások, így a birtokvásárlást semmisnek tekintették. Az ügy az országbíró (Szentgyörgyi Péter) elé került, amikor is Podmaniczky János megígérte, ha a pénzt a Somi család (Somi Józsa és fia, Gáspár) visszaadja, ő is hajlandó lemondani a váli birtokról. Innen is tudjuk, hogy Vál határának egyik fele volt a Somi, illetve később a Podmaniczky családé. A Somiak a 2 ezer forintot visszafizették a Podmaniczky családnak, de a birtokról a Podmaniczkyak nem kívántak lemondani. Még 1516-ban is pereskedtek egymással, végül az országbíró elrendelte, hogy a Podmaniczky család egyik tagját, Margitot, - Szokoly János feleségét - figyelmeztesse a budai káptalan, hogy Válón a birtokrészt adja vissza Somi Józsának. Úgy tűnik, hogy Vál Podmaniczky Margit révén Szokoly Jánoshoz került. A figyelmeztetést a budai káptalan hajtotta végre. A Podmaniczky család továbbra is ragaszkodott Válhoz, ezért Margitot 1516. szeptember 17-én az országbíró elé idézték. A két család birtoklása Válón 1518-ig tartott. Ebben az évben a váli birtokrészt 10 ezer forintért eladták Ákosházi Sárkány Ambrusnak. Sárkány Ambrus később országbírói tisztséget viselt: 1525-ben II. Lajos királyunk Válón egy birtokrészt adományozott neki a meglevő Sárkány birtokok mellé. Az adományozott birtokon egy nemesi kúria is volt. 1527-ben Ákosházi Sárkány Ambrus tiltakozott, hogy Endrödi Somogyi Ferenc Vál másik felét elfoglalta, és a birtokrészbe be is iktatták. Sárkány Ambrus a török háborúban volt, a Somogyi család távollétét használta fel Vál elfoglalására. Az uralkodó az ügyet kivizsgáltatta. Bebizonyosodott, hogy a Somogyi család az uralkodóház ellen hűtlenséget tanúsított. Mária királyné 1527. december 6án a család birtokait konfiskálta, és azokat Vál faluval együtt Révay Ferencnek adományozta. (Veréb, Velence és Tabajd falvak tartoztak a birtoktesthez). Vál, fehérvári városbirtok A két király küzdelme idején Vál sorsa, - akárcsak az ország nyugati területén lévő más birtokoké is - a politikai küzdelem eszközeivé váltak. Vál birtokosai Zápolya pártiak voltak, I. Ferdinánd király hívei őket hűtlenség vádjával illették, és birtokaikat elkobozták. Az elkobzást 1541. június 15-én hajtották végre. Még ebben az évben Vált, Tabajdot, Velencét, Verebet I. Ferdinánd király a nemrég Zápolyától hozzá átpártolt és neki hűséget fogadott Székesfehérvár városnak adta. A város azonban földesúri jogait alig tudta érvényesíteni, mert a török megjelent a térségben. 1543-ban Székesfehérvárt elfoglalta, valószínűleg ekkor kerültek török megszállás alá a Váli-völgy falvai is.

3 HÓDOLTSÁGBAN A török Válón párkányt létesített. A középkori gótikus templomot erősítette meg a török, ahová helyőrséget helyezett el. A váli párkányt a magyar végváriak néhányszor megtámadták, ilyenkor a körülötte elterülő falu a katonák rohamának áldozata lett. Mégis azt tapasztaljuk - a fejlődést gátló események ellenére -, hogy Vál lakossága szokatlanul nagy létszámú volt. Ennek magyarázata: a török a palánk védelme mögé tömörítette a környékbeli lakosságot. Ugyanakkor ez a tömörítés védelmet nyújtott a föld népének, hisz a hódoltság szélén lévő települést gyakran felverték a magyar végváriak, de pusztították a török, a törökkel szövetséges csapatok is. Mindenesetre Válón a 3 Községi monográfia. - OL. Eszterházy családi levéltár, rep. 47. F.C.N. 19. A. 1469 - Károlyi 1904, 432. - Podmaniczky család levéltára,. Budapest, II, 1939, 18-19. - Batthyány család levéltára, Ulésházy rész 4. m. es. F. 4. N:37. A. 1525. - Liber Regius II. к. Fol. 20. А. 1541. Praedium Val . -Acta Ecclesiastica, A. 1728. N. 48-39. Vál. Acta politica, F. 10. N. 181. A. 1730. - Helytartótanácsi Levéltár, Acta Cassa Parochorum, Dioec. Vespr. Rsz. 786. Fol. 245-246. és N. 1. Fol. 93,99. - Fejér vra. levéltár, Nemesi kgy.jk. 10. к. 524-25. А. 1738. Vál. - Sz.P.L.: Plébániák összeírása. A. 1745. N. 117. Vál. Visitatio Canonica Districtus Albensis. A. 1747. Parochia. - Acta Jes. Res. Com. F. 4. N. 10. és F. 4-5. А. 1745. és F. 8. N. 36. А. 1751. - Schneider - Juhász 181-235. - Fejér vin. nemesi levéltár, Kgy.jk. 1041, A 1772. - Uo. 1764. ápr. 18-i. kgy. - Fejér vm. levéltár Úrbéri törvényszék csatolmányai 1768. Vál. - Acta Jes. Resid. Com. F. 3. N. 27. A. 1772. - Fejér vm. levéltár Dicaösszeírások 1774-1775. Bicskei járási összeírás. - Pruzsinszky Sándor: Örményi József. 1990. - Alispán, Monográfia Vál. -Acta politica, F. 48. N. 41. A. 1781. - OL Ht. levéltár Acta fundationalia. L.E.F. 12. I. 67. m. cs. A. 1770. Wall. - Nádasdy családi levéltára okiratok. II. 443. A. 1783 Fejér vm. levéltár Közgy. jk. A. 1803. N. 607. - Acta locorum. 1806. Vál. - Fejér vm. levéltár Kgy. jk. A. 1803. 2, 357, 760, 1080 és A. 1804-913. sz. és A. 1802. 103